Újévi fogadkozás mellé hoztam egy receptet. Ha úgy alakul ez az év, ahogy szeretném, követi majd sok másik is, remélhetőleg jóval több, mint a tavalyi évben. Fotók többnyire még a kínai mobilcsodával készülnek, talán nem veszik el teljesen a közlési kedvemet.
Ismeritek Dragomán Györgyöt? Vagy legalábbis valamelyik művét?
Én, bár egy városban nőttem fel vele, személyesen sosem találkoztam vele. Vagy ki tudja? Barátnőmet többször kísértem el édesapja fogorvosi rendelőjébe, szóval akár találkozhattunk is, de a rettegés oldása akkor nagyobb feladat volt számomra minden másnál. Szóval 2005-ig kis túlzással azt sem tudtam, hogy létezik, de ebben az évben több más jelentős dolog mellett kezembe került A fehér király című regénye. Valami elemi erővel ragadott el a könyv, annyira kegyetlenül szépen rajzolt apa-emlékművet, hogy a hormongőzös időszakban szinte fájt. Azóta keresem a novelláit, várom az újabb műveit.
Amikor a facebook oldalán a receptjeivel is találkoztam, tulajdonképpen tét nélkül próbáltam ki egyiket-másikat, ez az ember rosszat nem publikál szerintem :)
De hátha csak elfogult vagyok, teszteljétek Ti is le a híres finn lazaclevest (alig változtattam az eredetin)!
Tenger sok tennivalóm közepette gyakran csak egy félóra jut a vacsorakészítésre. Ezekre az időhiányos hetekre kincs egy-egy véletlenül kikísérletezett, szükség hozta, bot-egyszerű recept. Ilyen jön most, még a nyaralásról hoztam, s ha véletlenül otthon/kollégiumban/kempingben nincs épp dalmát sonka, el ne keseredjetek, a Lidl-es zsugorfóliás is majdnem ilyen jó hozzá.
Ha lenne csendkirály-verseny, na azt most tuti nyertem volna. De nincs, volt viszont kánikula, meg rengeteg munka, s ha már túl vagyunk egy időre mindkettőn, kaptok receptet hálából. Tökéletes apartmanos-nyaralós étel, feltéve, ha egy botmixer befér a pakkba.
A szülinapi hét abszolút favoritja: csokis, málnás, tejszínes. Még nem volt olyan kóstolója, aki ne lett volna oda érte. Komolyan.
Kábé tíz éve nem dolgoztam a szülinapomon, idén viszont úgy alakult, hogy ezt is kipróbáltam. Mit mondjak, van jó oldala is :) Például a sok hálás kóstoló, a köznek szánt sütemények méltatói. Remek közösségépítő a közös sütizés, meg önbizalom-növelő is. Már ha nem Te eszed, hehe :)
Viccen túl, ez itt tényleg remek. Nem is melós, nem is nehéz, kezdők is bátran próbálkozhatnak vele. Én éjjel fél egykor dobáltam össze, randa lett, mint a pokol, de mindenki imádta. Inspiráció itt.
Tészta:
25 dkg liszt
9 dkg holland kakaópor
1 tk sütőpor
2 tk szódabikarbóna
nagy csipet só
3 tojás
30 dkg cukor
20 dkg tejföl
1 tk vaníliaesszencia
120 ml étolaj
1 csésze kávé (dupla presszókávé, nálam most kb 1 dl)
A sütőt előmelegítem 180 fokra.
Egy 30x35-ös tepsit sütőpapírral kibélelek.
Az első öt hozzávalót kimérem, alaposan összeszitálom.
A tojást a cukorral habosra keverem, hozzáadom a tejfölt, esszenciát, olajat, kávét, jól elkeverem. Elegyítem a lisztes cuccal, majd a tepsibe öntöm, és a forró sütőbe teszem.
Kb. 30 percig sütöm, majd a formában hagyom kihűlni. Hűlés után óvatosan kiborítom, és lapjában kettévágom.
Krém:
4 dl tejszín (30%, nem növényi)
3 dl tejföl
10 dkg porcukor
1 tk vaníliaesszencia
2 csomag zselatinfix
1 citrom reszelt héja, fél citrom leve
60 dkg friss málna
Az előzőleg alaposan lehűtött tejszínt a zselatinfixszel kemény habbá verem. A tejfölt a cukorral, citrommal, citromhéjjal és vaníliaesszenciával jól kikeverem, óvatosan beleforgatom a kemény habbá vert tejszínt, végül a megmosott, alaposan lecsepegtetett málnát. Néhányat keverek rajta (én most szerettem volna, ha egyben maradnak a szemek), majd azonnal betöltöm a süteményt.
A tészta alsó lapjára halmozom a krémet, nagyon óvatosan ráhelyezem a felső lapot, majd a hűtőbe teszem. Ízlés szerint csokimázzal borítom. Éles késsel szépen szeletelhető.
A mázazás, díszítés nálam a hajnali időpontra való tekintettel elmaradt, tálalás előtt simán porcukorral szórtam csak meg, ami ugyan nem barátom, de ez sem tudta elrontani az összhatást.
S hogy miért Lili? Mert ma van a napja, és a kisebbik egész este azt énekelgette, hogy "Lilililililili". Na, ő a második fiam, aki nem Lili lett :)
A nagyobbnak mégis ma ünnepeljük a névnapját, mert ugyan megúszta, hogy fiú létére lánynevet kapjon, keresztelőjén derült ki számunkra, hogy az igazi Benedek július 11-én van. Kapóra is jött, mert hideg ráz a "Benedek, zsákban hozza a meleget" rigmustól túl közel lenne a szülinapjához a tavaszi névnap, így aztán lehet nyáron is közös "szülinévnap" :)
Míg van eper, kis túlzással mindenhez eszem egy kicsit. Főleg, mióta terem a konyhakertünkben is az a pár bokor. A legjobb desszert. Főleg némi tuninggal. Kövezzetek meg, de a csoki-eper párosítás nem barátom, jobban szeretem bodzával, mentával, mandulával. Vagy akár vodkával. Igen, eperlikőr is készült, de ne szaladjunk ennyire előre.
Most torta van, Illetve sajnos csak volt, mert az eltüntetéséhez "kisebbminthuszonnégy" óra kellett csak. Jóval kisebb, alig pár.
Hozzávalók:
5 tojás
5 ek nádcukor
3 ek liszt
3 ek őrölt mandula (bátrabbak e kettő helyett 6 ek mandulával is próbálkozhatnak)
1 tk vaníliaesszencia
1 tk sütőpor
4-5 szem mandula durvára törve (vagy akár kis cukron karamellizálva)
250 g mascarpone
200 ml tejszín
1 púpos ek porcukor
1 tk vaníliaesszencia
450 g eper
1 marék mandulalap vagy -forgács díszítéshez
A sütőt 180 fokra melegítem.
A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral és a vaníliával habosra keverem. A fehérjét kemény habbá verem, a tojásos masszát elegyítem. A lisztet, mandulaőrleményt, sütőport összeszitálom, a két tál tartalmát óvatosan összeforgatom, s a manduladarabokat is belekeverem.
Két kapcsos tortaformát sütőpapírral bélelek, és a következőképp osztom el a masszát bennük: a kicsi, 18 cm-esbe kerül a massza kétharmada, a nagyobba, nálam most 26 cm-esbe pedig egyharmada.
Forró sütőben kb 15 perc alatt sül készre a nagyobb, 20 perc alatt a kisebb formában lévő (tűpróba dönt, mostanában vacakol a sütőm, úgyhogy alkalmazom én is gyakran).
Ha a tortalapok kihűltek, a kisebbet kettévágom, a nagyobból pedig kanyarítok egy 18 cm átmérőjű kört. A fennmaradó tésztagyűrűt 18 cm-esre alakítom, s félreteszem.
Az epreket tisztítom, a szebb darabokat félbevágom, a kevésbé formásakat pedig kis kockákra aprítom, s félreteszem.
A krémhez a mascarponét kb. 20-30 perc alatt lecsepegtetem egy gézdarab vagy textilpelenka segítségével, hogy jó sűrű legyen.
A tejszínt kissé felverem, hozzáadom a cukrot és kemény habbá verem. Óvatosan összeforgatom a lecsepegtetett mascarponéval, és már kezdődhet is a kézműveskedés.
A kettévágott tortalap egyik fele lesz az alsó réteg. Erre kerül az eperlekvár, és a darabolt eper kb. harmada.
Utána jön a vékonyka lap, egy réteg mascarponés krém, és a többi darabolt eper.
A harmadik teljes lapra újabb réteg krém és a körgyűrű kerül, melyet a torta szélével egyetemben szintén bevonok a krémmel.
A torta középső, mélyebb részébe és a külső karimára kerülnek a félbevágott eperszemek, szépen elrendezve: belül a ducibbak, vagy akár a kisebb, egész eperszemek, a gyűrűre pedig a közepes, egyforma fél eprecskék.
A torta oldalát mandulalappal díszítem. Illetve dehogy én, valamely türelmesebb családtagom.
Epergyűlölők is jegyezzék fel, kiválóan lepiszkálható róla minden darab a lekvár kivételével :) És igen, a Pepi kartárs miatt, én ha tehetném, a tésztájába is csempésznék kis epret...
Ne maradjon itt sem titokban: jubilálós játék van.
Ha 06.22-éig küldesz egy képet a kedvenc, saját sütésű sütiddel a liv4blog@gmail.com címre, vagy feltöltöd a FB-s mappába, kőszeghegyaljai kóstoló csomagot nyerhetsz.
Végül egy filmajánló, mert van ez is olyan jó, mint a torta. Depp és DiCaprio, ahogy én szeretem:
Cesky Krumlov, kulajda, Sumava, Lipno. Egy csomó olyan jóság, melyről egy hónapja kábé semmit nem tudtam. Csak egy hétvége kellett, mind szívembe zártam.
Egy tökéletes "villantós" desszert karácsonyra. Nagyon nem lehet hibázni vele, egy dologra kell az átlagnál is jobban ügyelni: az alapanyagok minőségére. Ebbe nem fér el az etilvanilin, vagy az 1,5-ös tej, de talán ünnepekkor megoldható kis kényeztetés az ízlelőbimbóknak.
Én megrendelésre próbálkoztam Dolce Vita receptjével, a fiúk viszont annyira megszerették, hogy felkerült az állandó repertoárra.
Hozzávalók:
4 dl tejszín
2 dl 3,6-os tej
5 dkg cukor
1 rúd vanília
3,5 lap zselatin
A lapzselatint hideg vízbe áztatom, közvetlenül felhasználás előtt. A vaníliarudat félbevágom, a kis fekete magokat kikapargatom. A tejet egy lábasban a cukorral, vaníliamagokkal és az üres hüvellyel felteszem forrni. Ha felforrt, mehet bele a tejszín, alacsony lángon épp forrásig hevítem. Ha elkezd forrni, azonnal lehúzom a tűzről, kihalászom belőle a vaníliarudat, majd a gondosan kifacsart lapzselatinokat egyenként hozzáadom. Ha mindegyik szépen feloldódott, még 1-2 percig kevergetve hűtöm, majd kis tálkákba öntve hűtöm minimum 4-5 órán keresztül.
Tálalás előtt a formák alját forró vízbe mártom néhány másodpercre, így könnyen kicsusszannak a formából.
Ez pont az az állag, ami még könnyen kijön a formából, lehet 3 zselatinlappal is próbálkozni, az már lehet, hogy a kikanalazós állag lesz. Lehet dúsítani gyümölcsdarabokkal, illetve tálalni csoki-vagy karamell- esetleg gyümölcsszósszal, azonban én azt ajánlom, aki először próbálja, ezt az alap-verziót kóstolja, az igazi vaníliaízt remekül adja vissza, aztán ha ez megvolt, lehet kísérletezni a dúsítással.
Készítési ideje nettó 5 perc, bruttó 5 óra. 24 órán belül célszerű elfogyasztani, hogy a frissen készített desszert-élmény megmaradjon. Fenti adag 4 személyre értendő, oder 2 felnőtt-, 4 gyerekadag, és akkor megvan a kölyköknek az öröm, hogy repetázhattak, a szüleik meg nem.
Kicsit unalmas leszek, azt hiszem. Ha édességet hozok, nagy valószínűséggel lesz benne narancs és/vagy kardamom. Ez van, a kardamom-kattanás tavaly kezdődött, és nem múlik. A naranccsal meg úgy vagyok, mint az egyszeri cimborával. Akivel van, hogy évekig nem keressük egymást, aztán meg éjjel-nappal tudnánk dumálni, de legalábbis kilométeres leveleket váltunk heteken keresztül, hogy újabb csönd jöhessen. A narancshoz ugyan leveleket még nem írtam, de már barizunk rendesen. Érdekember vagyok, jól jön a vitamin, meg az illat az elkövetkező hónapokban :)
Ma szabadságon voltam, megvolt a kis-nagytakarítás, friss ebéd-előállítás, némi kézművészkedés, plusz újra láttam világosban a belvárost. Nem mostanában fogom újra így hétköznapokon, azt hiszem...
Szerda a napja a Cserpes-kocsinak, ki nem hagytam volna, s nem leugrott róla egy félkilós túró? Klasszikus túrótorta volt a terv, de az ebédhez elfogyott a tojás, s csak holnap jön a tojásos. Pénteken meg a Family Frost, majd szólok anyukámnak... Még szerencse, hogy a pék mindennap jön. Apropó, nálatok is virágzik a mobil-kereskedelem? :)
No de vissza a recepthez. Túró van, tojás nincs, idő is elment másra, narancs hegyekben, torta márpedig lesz. Jesz.
Hozzávalók:
tortaalap:
175 g zabkeksz összetörve
80 g étcsoki
40 g vaj
1 ek kakaópor
1 ek méz
2 cl narancslikőr vagy rum
fél narancs reszelt héja
krém:
500 g túró
150 g narancslekvár
4 ek porcukor
fél tk kardamom
1 narancs héja és fél leve
1 cs zselatinfix
200 ml tejszín
Az összetört kekszet a puha vajjal, olvasztott csokival (mikróban kb egy perc) és a többi hozzávalóval jól elkeverem. A kakaópor elhagyható, én most azért tettem bele, mert nem a legjobb minőségű étcsokit áldoztam be, viszont ha kimarad, a folyadékból kicsit vissza kell venni.
A masszát sütőpapírral bélelt 18 cm-s kapcsos tortaformába nyomkodom, félreteszem.
A krémhez a túrót a lekvárral, 50 ml tejszínnel, és a fél narancs levével jó simára keverem (én kézi mixerrel 1-2 percig dolgoztam). Hozzáadom a cukrot, kardamomot narancshéjat, nagyjából még egy percig keverem. Következik a zselatinfix (pár másodperc), végül a kemény habbá vert tejszín. Ezt óvatosan forgatom bele, hogy a hab ne törjön össze túlságosan.
A krémet a kekszalapra öntöm, tetejét simítom vagy kócosra igazítom, és minimum 2-3 órára hűtőbe teszem.
Most csak díszítés nélkül estünk neki, de nekem nagyon hiányzik a tetejéről valami csokis cucc, például néhány gerezd a kedvenc csokimból. Legközelebb tuti kitalálok valami hasonlót, mert ismétlés jön ebből is. Egyszerű, gyors, isteni, még akár a karácsonyi asztalon is megállná a helyét.
És jöjjön az egyik kedvenc rossz minőségű videóm a youtuberól. Ezzel a számmal került át nálam Springsteen a narancs kategóriából a csokiba, azaz a "big classics" dobozba. Úgy szeretném egyszer élőben is hallani!
Kezdjük ezt a szép hetet egy levessel. Meg igazi házi kolbásszal, hogy valami jó is legyen benne :)
Egyszerű, mint a bot, és általában minden van hozzá a kamrában.
Pom-pom, pom-pom... Ez az, ezt dudorássza a Pötyi hetek óta.
Készült a második szülinapjára nagyon, ma kapott is egy nap szabit a bölcsiből (na meg én is a munkahelyről, szerintem mindketten megérdemeljük), egész napos ünneplés volt.
Ma szabad volt árokban szaladgálni, ebéd előtt helyett kukoricagolyót és sajtos rudat enni, tesó legórobotjaival játszani, ésatöbbi. Én is nagyon készültem, hetekkel ezelőtt megvolt az ajándék (Bogyó és Babóca-őrület még mindig, könnyű volt hát a döntés), ráadásul hamar körvonalazódott, hogy a nagy napon szűk családi körben leszünk, de a tortával nem jutottunk dűlőre.
Mindenki mást akart. Az ünnepelt áfonyás-habos tortát szeretett volna, a Pepi ettől természetesen sokkot kapott. Apjuk számára akkor süti a süti, ha csoki van benne, de Pötyi meg arról nem akart hallani se, hogy klasszik csokitorta legyen. Én meg csak egy kis nyugalmat akartam...
Húztam-halasztottam a döntést, el-elsétáltam a helyi tesco kelléktára előtt párszor, s csak az látszott eldőlni, hogy nem teszem próbára dekorációs képességeimet :), az adott alapanyagokból nem tudtam volna nagyot alkotni.
Tegnap már biztos voltam benn, hogy SOS megoldás lesz. Thank god, délutáni alvás még nagyon is megy, tehát volt kábé másfél órám nagyot alkotni.
Ebből egy óra az elmélet volt (jajmileszmostmindjártfelébredésmégnekiseálltam), aztán jött 20 perc lecke-átnézés a naggyal, a maradék tíz percben pedig megszületett ez a kis kompromisszumos finomság:
Hozzávalók:
175 g zabkeksz finomra zúzva
60 g étcsoki
40 g vaj
250 g mascarpone
200 ml tejszín
2 ek porcukor
1 tk vanília-esszencia
1 cs zselatinfix
tetejére pár szem trüffel
1 kk kakaópor
Az étcsokit és a vajat egy bögrében összeolvasztom a mikróban (időmilliomosok akár gőz fölött is csinálhatják, rosszabb nem lesz), olvadt állapotban összekeverem a keksz-zúzalékkal, majd egy 18 cm-s kapcsos tortaforma aljába nyomkodom jó erősen, hogy összeálljon.
A mascarponét a cukorral és a vaníliával simára keverem, az alaposan lehűtött tejszínt felverem. A mascarponéhoz hozzáadom a zselatinfixet, jól elkeverem, végül óvatosan beleforgatom a tejszínhabot.
A masszát a kekszes alapra öntöm, tetejét elsimítom, tetszés szerint dekorálom. Nálam most natúr trüffel került rá és némi kakaópor. Minimum 2 órára hűtőbe teszem, hogy elérje a kívánt állagot.
A torta különlegessége ezúttal az volt, hogy háromféleképp fogyasztottuk. Az ünnepelt áfonyaszósszal, tesó simán, mi pedig egy-egy szem érett fügével, amit ma sikerült beszereznünk itt a szomszédban. Oké, igaz, hogy az országhatár túloldalán, de lényeg az, hogy elérhető közelségben.
Simán is nagyon finom, a tejszínes-krémsajtos hab és az étcsoki igazi klasszikus, de a legjobb a Pötyi verziója volt. A fügésbe kicsit belezavart nekem a csoki, de nem bírtam ki, hogy ne szeljek a tortám mellé az új szerzeményből. Mióta először ettem igazi, érett fügét, valami nagyon vaníliás dologgal szerettem volna kipróbálni. Csak a krémmel nagyon tuti, így viszont kis búcsúi jellege van a dolognak. De néha ilyen is kell, ugye? :)
Konklúzió: P. háromszor vett belőle, a szomszédba úgy csempésztem át az egy szeletet a küldős-tányéron, szóval kedvenc címke, vállveregetés, séf hátradől. Jöhet a pezsgő. Meg a mai nap dala, az enyém:
Az idei nyár egyik (ha nem a legnagyobb) favoritja nálunk. Hatalmas adagok tűnnek el egyik napról a másikra. Szerencsére cukkini van, saját, bio, ha meg elfogy, lesz olcsó a boltban még egy darabig, szóval hetente egyszer biztosan készítek, akkora szerelem lett.
Ezek az olaszok még egy rántottát is képesek éttermi koszttá emelni :)
Húzós napok nagyszerű vacsorája, most cukkinivel, mert kezd beérni az első termés a mini kertünkben. Annyira jó érzés kisétálni a kertbe és a saját biozöldségeket használni a vacsihoz. Így végezte be az első két saját termelésű cukkini:
A sütőt előmelegítem 200 fokra.
A vöröshagymát kevés olajon üvegesre pirítom, majd az apróra vágott cukkinit átfuttatom a hagymás olajon. 3-4 perc múlva elzárom alatta a lángot, összekeverem a lecsepegtetett tonhallal, a felaprított paradicsommal és a zöldfűszerrel, majd jénai tálba vagy tepsibe kanalazom az anyagot.
A tojást a tejszínnel felverem, sózom, borsozom, a zöldséges tonhalra öntöm. A forró sütőbe tolom és 20 percig sütöm.
A sütőből kivéve reszelhetek rá sajtot (ha pl. előtte elmaradt, ilyenkor szépen ráolvad), majd szobahőmérsékletre hűtve tálalom.
Egy könnyű rozéfröccsel kísérve, a teraszon/erkélyen tálalva tuti nyáresti vacsora. Fenti mennyiségből 6 kisebb, 4 kiadósabb adag készül.
Most hogy hozzánk már megérkezett az enyhítő eső, itt a szám, amelyet dúdolgattam magamban ma egész nap (hurrá, működik a ráolvasás, holnap lehet, seprűnyélen megyek a dolgozóba :)):
Mondhattam volna nagyszerűnek is, mindkettő igaz. Elfoglalt anyukák tortaimádó kölykeinek meg egyenesen ász. Nem túl édes, elrejthető benne bármilyen gyümölcs (mert torta formában az egyébként negált gyümi is menő), és tényleg pikk-pakk megvan, tehát még azelőtt fogyasztható, hogy kitörne a szénhidrát-megvonásos hiszti.
Ma pont egy éve, hogy megszületett az első bejegyzés a blogon. Költözés előtt voltunk, kereken egy hónappal, a fele háztartás dobozokban, lótottunk-futottunk, nekem pedig a legnagyobb nyüzsgés közepette kellett belefognom a blogolásba :)
Helló, világ! Lassan feljövőben a víz alól. Konyha működésben, nem is takarékon, de ahhoz, hogy üzemeljen, vissza kellett vennem a dumából. Mostantól viszont jönnek a két hét alatt felhalmozott jó tapasztalatok :)
Kezdve ezzel a jó kis tésztaétellel, ami onnan indult, hogy volt két szép natúr csirkemell a hétvégi grillezésből. Ételt ki nem dobunk, maximum újrahasznosítunk, hát így végezték. Soha rosszabbat, éljenek a boldog csirkék.
Vagy tortácska, mondjuk, de édesség a javából.
A facebook-os kis közösség statisztikáit megtaláltam az új formátum alatt, örömömben jól elmélyedtem bennük, s látom ám, hogy az Orsolyák vannak többségben. No, ennek örömére megígértem, a következő sütit róluk nevezem el.
Valami olyat kellett keresnem, ami passzol a név képviselőihez, persze, szigorúan szerintem J
Az első Orsi, akit megismertem, a soproni Orsi volt, nyaranta szoktunk találkozni gyerekkoromban. Egykorúak voltunk, de ő legalább egy fejjel magasabb volt nálunk, valamit sportolt is, és rengeteg fiúbarátja volt, plusz a nyolcvanas évek közepe táján már színes adidas cipőben járt. Felnéztünk rá minden tekintetben, na. Ő aztán nagyon hasonlított a később megismert jó pár Orsihoz, mind magas, jó ízlésű, fiúkkal szívesen barátkozó, vagány lányok voltak.
A süti sem lehet piskóta, hát egy könnyed, gyümölcsös, nem túl gejl cuccot képzeltem el, olyasmit, amivel nem kell sokat szenvedni, viszont cserébe finom, és inspiráló.
Vasárnap volt 15 percem megvalósítani az ötleteimet, mert kicsit ellazsáltuk a délelőttöt, és megfeledkeztem arról, hogy a desszertet én prezentálom az ebédhez. Ilyen lett végül:
Hozzávalók:
175 g Győri Édes Zabfalatok keksz
50 g vaj
1 púpos ek malátaszirup (vagy 1 ek méz)
200 g mascarpone
125 g cukor
1 citrom héja
fél citrom leve
200 ml habtejszín
1 csomag zselatinfix
200 g áfonya
Egy kapcsos tortaformát alufóliával kibélelek (nekem most csak sütőpapírom volt, az se rossz). A kekszet mozsárban összetöröm, majd egy tálban elkeverem az olvasztott vajjal és a malátasziruppal. Ha összeállt, a tortaformába nyomkodom jó szorosan, majd félreteszem, míg a krémet készítem.
A mascarponét a cukorral habosra keverem, hozzáadom a citrom levét és reszelt héját. Az alaposan lehűtött habtejszínt óvatosan felverem, a mascarponés cucchoz hozzáadom a zselatinfixet, majd elegyítem a két tál tartalmát, és homogénre keverem.
A csak félig felengedett áfonyákat is hozzáadom a masszához, a kekszes alapra halmozom, majd minimum 2-3 (de inkább 6) órára hűtőbe teszem.
A zabos keksz és a maláta karakteres alap a könnyű, nem túl édes krémnek, az áfonyaszemek pedig remekül egészítik ki a nyerő párost. A variációk száma végtelen, nagyjából bármilyen bogyós gyümölccsel, vagy akár ananásszal, kivivel is el tudom képzeni az összeállítást, a mascarpone helyett mehet bele lecsepegtetett joghurt is, akkor még könnyedebb, már-már diétás édesség lesz J
A torta nagy sikernek örvendett, a Pötyi óriási mennyiséget tüntetett el belőle. Nem csoda, a bölcsis koszt rémes, mind állagra, mind minőségre gyakorlatilag szemetet etetnek a gyerekekkel. Erről majd füstölgök külön posztban is, de most jöjjön a szabadkozás a képért.
Gyakorlatilag úgy loptam el a gyerek elől az utolsó nagyjából ép szeletet, szóval se eszköz, se idő nem volt jobb képhez, ez van.
Most pedig a zene, ha már Orsi,legyen még egyszer, plusz egy Vera: nyerők együtt, tudtam mindig is J
avagy a hal esete az egyszeri városlakókkal. Dráma egy felvonásban, melynek prológjaként végre sikerült barramundit szereznünk, végül pedig elfogyasztottuk az ízletes vacsorát. Ebben eddig különleges nincs, de...
A közte lezajló rész, na az volt a nagy kaland, ugyanis szeretjük a halat, de készíteni ritkán szoktunk.
Hosszúra nyúlt a vásárlás, meglehetősen későn értünk haza, a gyerekekkel gyorsan lezavartuk az esti rutint, majd kilenc óra magasságában ott tornyosultunk a mosogató felett, és gusztáltuk a zsákmányt.
Végre! Ezt vártuk fél éve. Udvar rendben, kerti bútorok kint (ugyan csak átmenetileg), tehát jöhet az első sütögetés. Lelkesen készültünk, vendéget is hívtunk.
A nagy nap délelőttjén a fiúk elmentek bevásárolni, én pedig megejtettem egy tavaszi nagytakarítást a tetőtérben. Fordítva kellett volna...
