11- Körtés-kesudiós karamellás zabkása

Ez a három dolog a legkedvesebb a családban gyümölcs, mag és ízvilág-ügyileg. Szerintem nem fogtok benne ti sem csalódni, ha megpróbáljátok.

Last minute nyár- gyömbéres citromos körtelekvár

Ez még a nyár egyik fénypontja, de még most sem késő legyártani. Körte még javában kapható, a gyömbérnek meg a citromnak pedig mindig szezonja van :)

Egy miniadag készült ezúttal is, nem vagyok a nagy mennyiségek gyártásához hozzászokva.

1,2 kg körte

400 g nádcukor

2 citrom leve

1 citrom héja

3 dkg gyömbér

A körtét hámozom, magházát kiveszem, és 8-10 darabra vágom, a citrom héját reszelem, vigyázva, hogy a fehér húsból már ne kerüljön bele. A gyömbért nagyon apró darabokra aprítom.

A körtét meglocsolom a citromlével, majd a cukorral felteszem főni. Miután levet eresztett, a lángot lejjebb veszem, beleteszem a citromhéjat és az aprított gyömbért, és még 40-45 percig főzöm. Dzsemfixszel tuti gyorsabb, de én meg nem szeretem a dzsemfixet, inkább keverem egy félórával tovább a cuccot. Szerintem megéri, az állaga nagyon jó lesz.

Sterilizált üvegekbe töltöm (nekem egy csatos közepes és egy bébiételes lett a megadott mennyiségből), az üvegeket lezárom, két-három percre fejjel lefelé fordítom őket, majd száraz dunsztba teszem, míg kihűl.

Az íze valami csoda. Az amúgy unalmas körteízt nagyon feldobja ez a páros, hideg téli estéken frissen sült kalácsra kenni de jó is lesz, feltéve, ha megéri a jövő hetet.

Körte-szeder lekvár

Körteszezon van minálunk, a kert egyetlen gyümölcsfája hajlott kora ellenére is szép gyümölcsöket ad.

Babakaja készül belőle minden mennyiségben, de a maradékból nem lehet minden nap tortát sütni, itt az ideje a lekvár-projektnek, gondoltam.

Még a régi lakásban abszolváltam az idén két menetes eperlekvár-főzést, de az új terep még lekvárszűz volt. Tegnapig.

A körte ugye adott volt, de én meg nem enném a körtelekvárt úgy magában, kellett hozzá valami, ami feldobja, mondjuk, nagy kedvencünk, a szeder. Már csak fel kellett hajtani egy kilónyit. Nem volt egyszerű.

Van itt ez a nagyon frankó becsületkasszás rendszer, cserébe viszont nincs rendes zöldséges. Mész az utcán, valahol ki van téve jóféle háztáji zöldség, gyümölcs, és ha arra van szükséged, és épp van nálad aprópénz, akkor megveszed. Ha nem, akkor szívás van. Mert van ugyan három zöldséges, egyiknek az áruja nem túl vonzó, második méregdrága, a harmadik meg messze van, és nincs nagy választék egyik helyen sem.

A tegnapi babakocsis séta alkalmával viszont szerencsém volt, szeder is volt, olcsó is volt, szép is volt, indulhatott a lekvár-hadművelet.

Hozzávalók:

1 kg szeder

1 kg körte (nettó súly, tisztítás, darabolás után)

750 g cukor

1 nagyobb fahéjrúd (nálam most csak ilyen darabolt volt, elkézműveskedtem a szebbeket)

A szedret szűrőben átöblítettem, a körtét hámoztam, daraboltam, majd a cukorral együtt feltettem főni.

Viszonylag nagy lángon kezdtem, csak az első negyedóra után vettem lejjebb picit a lángot, mikor habosodott a teteje a szirupnak. Ekkor dobtam bele a fahéj-rudakat is, amiket üvegbe töltés előtt kihalásztam a masszából.

Egy órán át főztem a lekvárt gyakori kevergetés mellett, majd sterilizált üvegekbe töltöttem. Az üvegekre fémtetőt tettem, majd fejjel lefele állítva plédbe csavartam, és egy kosárkába tettem hűlni. A nagyok ezt nevezik szárazdunsztnak.

Nem tettem bele semmi adalékot, anélkül is jó masszív lekvár-állaga lett szerencsére, mert igyekszem kerülni az efféle trükköket a konyhában, megéri a tiszta késztermékért plusz félórát állni a tűzhely mellett.

Uzsonnára teszteltük a fél üvegnyi maradékot, jó sűrű lett, és kellemes nyárvégi íze van. Kívánkozik alá ez a tökéletes kalács, nálunk majd legközelebb, most épp tojásválságot élünk, jobb híján toronyi kenyérrel is finom volt.

Talán tatin (körtés torta)

Megvan a tiramisu vetélytársa a kedvenc süti kategóriában. Függő lettem egy pillanat alatt, a kiváltója pedig ez a körtés-karamellás-vajas csoda.

Eredetileg almából készült, becsületes neve a jól csengő tarte tatin, és egy bakiból született.
Az eredet és a feltét receptje itt, a tésztát hirtelen felindulásból én követtem el.
Nem egy bonyolult sütemény, azoknak az elvetemülteknek (mint például én), akik a nutellás kenyeret is vajjal eszik, telitalálat.