Kovászos farsangi fánk

Aki követ a közösségi médiában, már tudja, hogy az elmúlt hetekben elragadt a kovász-láz.
Rögtön az influenza után (mellett) jött, de úgy érzem, lassabban gyógyul ;), a közvetlen környezetem nagy örömére.
A kezdő anyakovászt kaptam, így maximum adni tudok, de a "hogyan készül" szekciót most nem vállalom be. Aki érez magában erőt a nulláról induláshoz, javaslom Limara vagy Péklány oldalát, mindkettő hiteles, megbízható forrás számomra.

A fánk gyermekeim szíve vágya volt, én az édes kelt tésztákat csak készíteni szeretem. Na jó,szerettem. Máig.
Azt hiszem, übereltem a nagymamám fánkját, amitől egyszere szégyenlem és csodálom magam. Ha akarjátok tudni, milyen érzés, fogjatok bele, trükk semmi nincs benne, csak idő és törődés.

Hozzávalók:
200 g etetett kovász (ez úgy készül, hogy 10 dkg anyakovászhoz hozzáadsz 5 dkg lisztet és 5 dkg (azaz fél deci) kézmeleg vizet, alaposan elkevered, és 6 órát állni hagyod szobahőmérsékleten)

350 g sima liszt (BL55)
150 g kenyérliszt (BL80)
280 g langyos tej
4 tojás sárgája
100 g porcukor
80 g vaj
csipet só

A hozzávalókat a vaj és a só kivételével tálba mérem, és kézzel vagy géppel jól kidagasztom.
Javaslom a gépet, kézzel egy masszív 20 perces meló, de persze aki a bikinitestre gyúr, annak jól jön a bicepsz-erősítéshez.
Ezt esetleg be lehet adni a hímnemű családtagoknak, hátha bejön alapjáraton is a gyenge nő ütőkártya, haladóknak ezen felül a fenyítés, hogy nem lesz itt fánkocska, fiam...
Ha már szép egyenletes, a tál falától elváló tésztát kaptunk, jöhet a só és a vaj, újabb öt perc után az édes pihentetés.

Én 4 órát pihentettem meleg helyen, 3 alá nem adnám, de az ötöt is elbírja.
Lényeg a 22-30 fokos szobahő, kifejezetten használ, ha szépen rásüt a nap az ablakon át- vagy csak én képzelem, de nekem mindig jobban sikerül a kelt tészta, ha napos idő van odakint.

4 óra elteltével lisztezett gyúródeszkán óvatosan kb másfél ujjnyira nyújtom, majd kissé belisztezett formával szaggatom. Egy sima, vékonyabb falú 2 decis üvegpohát volt nálam a célszerszám, kiválóan működött.

A kiszaggatott darabokat szintén lisztezett felületre helyezem óvatosan (nálam egy tálca), majd konyharuhával letakarva újabb 40-60 perc kelesztés következik.

Az utolsó öt percben alkalmas edényt és cirka 7 dl olajat kerítek. Az olajat én most mértem, 150-160 fokos volt, mikor az elsőt beleeresztettem. Akinek nincs célszerszáma, helyezze a tenyerét az olaj fölé fél tenyérniyvel, ha határozott melegséget érez, indulhat a buli.

A fánkok tetejét az ujjbegyemmel benyomom középen, majd fejjel LEFELÉ engedem az olajba, úgy, hogy ne érjenek össze. Én maximum hármat sütöttem egyszerre. Ekkor rögtön rá is teszem az edényre a fedőt, és kb 2-3 perc alatt aranybarnára sütöm a fánkok felső felét (az első etapnál érdemes csekkolni, kontrol-freakek állíthatnak időzítőt is- igen, nálam volt :)).
A fordítás után fedő nélkül sül készre a fánkok alja, majd papírtörlővel bélelet tálra teszem a kész darabokat, hogy a felesleges olaj lekerülhessen róluk. Ha mákunk van, van szalag, de ha nincs, attól még lehet príma a sütemény, nem kell plusz frusztrációt magunkra szedni, az íz és az állag a lényeg-legalábbis nekem. Ettem már elég vacakot, szalagosat is...

Pár menetben ugyanaezt eljátszom, majd legalább pár fotó erejéig visszatartom a népet a maratoni fánkpusztítástól, lakjanak jól a követők is vagy legalább a szemük. Nekem ma kábé 2 percem volt dokumentálni, ha hátteret, eszközt vagy beálltást válogatok, már csak a dagadt pocakkal pihegő, Forma-1 futam után ácsingózó bandáról lehetett volna képem. Nyitott szemekkel, alfában- ma még no futam, no alibi a délutáni bundizásra :D Bár elég cukik voltak, de megkíméltem a látványtól a népet. GDPR, miegyéb, jobb ez mindenkinek, cserébe vannak príma mobilos fotók.

"A lehető leghamarabb, mami!" visszatapsolva a vasárnapi menübe, mert azt azért tisztáztuk, hogy egy sima hétköznapba ez a cécó nem fér bele.  Erre való minden ünnepi étel- nem mindennapi. Részemről meg jöhet a böjt ;-)

Hólabda/Kozáksapka

...avagy az egyik legkellemesebb csalódásom sütifronton. Nemcsak a fotó, a recept is nagyanyáink korát idézi :)

Nem mondom, hogy nem szerettem, mondjuk, különösképp nem is rajongtam sose érte. Viszont itt volt a pillanat, hogy elkészítsem a saját verziómat. Ami annyira nagy siker lett kis családom körében, hogy gyorsan lejegyzem a receptet, kéznél legyen az ismétléshez.

Hozzávalók(30-35 darabhoz):

Sült alma és a Pogány-völgyi pincesor Kőszegen

Szombaton teljesen véletlenül jutottunk el a város határában húzódó Pogány-völgybe. Nagy szerencse, hogy nem sokkal korábban keveredtünk ide, mert akkor most nem a jelenlegi házunkban laknánk, hanem valamelyik ottani-eredeti funkciója szerint- borospince egyikében.
Túlzás nélkül állíthatom, teljesen elvarázsolt a hely.

Tejfölös vargányaleves

Ez itt a kedvenc őszi-téli levesünk. Mielőtt a télnek is vége lesz, gyorsan bedobom a köztudatba, hátha másnál is akad a kamrapolcon kis szárított gomba. Kiadós, krémes, aromás, utána maximum egy kis desszertet csúszik.

Birsamasajt gyorsan, egyszerűen

Az utóbbi hónapban kis túlzással végigettük a dunántúl legjobb helyeit. A legnagyobb flash minden szempontból a balatonszemesi Kistücsök volt. Például ott ízleltem meg a birsalmát hosszú évek után először, az almás pite mellé adott sorbet formájában.
Mennyei volt. Ez múlt vasárnap volt, hétfőn az volt az első dolgom, hogy birsalma-lelőhelyet keressek. Birsalmasajt volt ugyan az Orsolya-napi vásáron, természetesen vettünk. Körülbelül fél órát ért meg a kb. 15 dekányi darab, viszont nyersanyagot egy szemet sem leltünk fel.
A héten nem győztem az ismerősöket kérdezgetni, hátha van valakinél eladó. Semmi eredmény. Aztán tegnap munka után, úton a zeneiskolához Pepiért egy ház előtti becsületkasszánál láttam kitéve néhány megviselt darabot, kemény 200 forintért. Bár ha többszöröse lett volna, akkor is megvettem volna. Ha kicsit rosszabb minőségű, no akkor nem, mert a hatból csak öt volt olyan állapotban, hogy fel tudjam dolgozni. De úgy örültem, mint még rég.
Receptforrás természetesen Chili és Vanília, az olvasott legegyszerűbb recept, köszönöm ez úton is! Anyukám, akik végignézte a folyamatot, csak ámult és bámult, hogy így is lehet :)

A nagy esti "mindenki a konyhában" jelenet közepette kezdtem el a főzőcskézést, így mindjárt az elején eltértem kicsit a recepttől.
A birsalmákat meleg víz alatt megmostam, majd annyi vízben tettem fel főni, amennyi ellepte. Kb fél óráig főztem, utána leszűrtem, s megvártam, míg kicsit hűl. Utána meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és botmixerrel pürésítettem. A pürét lemértem, 460 g lett, ehhez 340 g cukrot adtam, és ment a mikróba egy kerámiatálban. Bár alapvetően nem vagyok oda a mikrosütőért, ha tehetem, kerülöm, de most nem lehetett kihagyni. Megpróbáltam lábasban is főzni kicsit, de egy perc alatt odakapta az alját, így maradt a mikró.
Én 4 perces menetekben csináltam, mert kezdett a tálból kifutni négy percnél a massza. Négyszer tettem vissza, alaposan átkeverve a szünetekben, végül még két percre betettem a biztonság kedvéért.
Szilikonformába töltöttem, pont 4 db, egyenként kb. 20 dkg-os csillagocska lett a masszából. A tál alján maradt cuccért komoly közelharcot vívtunk.
Már a formába öntve is ígéretesen sűrűsödött az anyag, ma azonban sor került a nagy próbára. Mivel a régi receptek szinte kivétel nélkül azt állítják, hogy jól ki kell szárítani minden oldalát, úgy döntöttem, kiszedem a formából, és egy deszkán, szabad levegőn tartósítom tovább a kamrában. Gyönyörűen kijött mind a kapszlikból, bár már csak három sorakozik a deszkán. Egyiket utolérte a türelmetlen gazdák torkossága.

Férj el volt ragadtatva, azt ígérte, a föld alól is kerít birsalmát, csak legyen még sok ilyen. Remélem, nagyobb sikerrel jár, mint én, mert egyrészt nagy kedvencem lett, másrészt megcsípett a karácsony-bolha, és már azon ötletelek, lehetne sk birsalmasajt-szaloncukrunk idén. No meg persze vajkaramella. Legközelebb annak a receptjét is elárulom. Jó? :)

S ha már szombat este, és a Stones az egyik legnagyobb szenzáció a napokban, itt egy jó kis nosztalgia-mulatós az ikonoktól:

Rántott leves

Újabb nagy próbatétel: a nagymama-leves elkészítése az én feladatom lett, miután a mama és unokái is kidőltek a sorból. Beteg a banda, ráadásul étvágytalan, főleg az egyszálbél Pepike. Ha még egy kicsit fogy, szellemes szülinapja lesz, csak a csontváz fogadja a vendégeket...

Amikor rántott levest óhajtott, nem mondhattam nemet, hát belevágtam. Nem egy nagy meló, de el lehet rontani pár ponton.

Vasi dödölle

Vagy zalai. Ezen most ne vesszünk össze, jó? Mondjuk, hogy őrvidéki jellegzetes étel. Az első igazit úgyis az Őrségben ettem.

Régi idők étele, nagy kedvencem

Császármorzsa

Azaz smarni. Nálunk nagymamám nyomán ezen a néven futott, több más érdekes, ma már viccesnek hangzó szó mellett.
"ó-vazsmegyei" nyelvlecke következik, tegye fel a kezét, aki ismeri a következő szavakat: firhang, spilózni, sróf, mácsik, nokedli, stokedli.
Egy részüket teljesen természetesen használom én is a mai napig, nem meglepő, hogy néha egész vicces társalgásba bonyolódok miattuk, többek közt Somogyból való férjemmel.

Hétvégi bolti párbeszédünk következik: