Aranygaluska vaníliasodóval

Fogvarázsló barátném a messziből itthon van Karácsonyra. Mikor kérdeztem, mit készítsek a nagy örömre, azt mondja: aranygaluskát. 

Ó, mondom, azt én még sosem. Mindig anyukám szokta csinálni, igen jókat tudott, ez maradt az ő terepe. De ez azt is jelenti, hogy közel egy éve nem ettünk aranygaluskát, pedig mindenki szereti a háznál- hát belevágtam. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen alakult a dolog, vagy hogy nem hagyta el szitokszó közben a számat, de az év egyik legjobb konyhai döntése volt. 

Nyomokban emlékeztet a gyerekkori ízekre, de valahogy mégis más. Légiesebb, belül puha, kívül finoman roppanós a tészta, és a sodó...sűrű, vaníliás és édes. És meglepi: a vendégek ebben a pillanatban azt se tudják, milyen mennyei eledel vár rájuk. Jó Kiskarácsonyunk lesz, azt hiszem!

Hozzávalók:

Tészta:

500 g liszt (nálam most pizzaliszt)

300 ml langyos tej

25 g friss élesztő

80 g puha vaj

2 tojás sárgája

2 ek cukor

csipet só

egy citrom reszelt héja

Vaníliasodó:

500 ml tej

egy vaníliarúd vagy evőkanálnyi vaníliaesszencia

5 tojás sárgája

4-5 ek kristálycukor ízlés szerint

A tészta hozzávalóit egy nagy tálba mérem, és kézzel vagy géppel alaposan kidagasztom. 

A tálat letakarom, a tésztát meleg helyen cca 1 óra alatt a duplájára kelesztem.

Ha megkelt, ujjnyi vastagra nyújtom és pogácsaszaggatóval nagyjából kiszaggatom. Nem kell pontosan, inkább helytakarékosan, hogy minden tészta fel legyen használva.

Tálba porciózáshoz:

80-100 g vaj olvasztva

15 dkg dió finomra őrölve

10 dkg kristálycukor

Egy 26 cm-s tortaformát vagy hasonló méretű tűzálló tálat kivajazok. Két tálat készítek (én most klasszik leveses tányérokat választottam, működött), egyikben az olvasztott vaj, másikban a cukorral kevert dió. 

A már kiszaggatott galuskákat henger formára alakítom, előbb a vajba, majd a cukros dióba forgatom és a tálba rendezem. 

Ha ezzel megvagyok, 35-40 percig a jól bevált meleg helyen tovább kelesztem a tésztát.

A sütőt előmelegítem 180 fokra és az újra kelesztett tésztát 35-40 perc alatt készre sütöm. 25 perc után érdemes takarni a tetejét, majd az utolsó 4-5 percre levenni az alufóliát, mert gyorsan barnul a teteje.

Míg a galuska sül, elkészítem a vaníliasodót.

A tejet és a felhasított vaníliarudat kis lángon felmelegítem. Ha gőzölöni kezdene, elzárom a tüzet. A tojássárgákat a cukorral habosra keverem, és a meleg tejet apránként hozzáadom az elegyhez.

Egy lehetőleg teflon lábasban visszateszem a tűzre a cuccost és állandó kevergetés mellett besűrítem, majd a vaníliarudat kiveszem. Ha esetleg van otthon ételhőmérő, 80 fok fölé ne menjen a hőmérséklet, mert hajlamos a tojás kicsapódni, és akkor kezdhető elölről a mutatvány.

És ahogy szokták mondani, ha kisült már, ide véle, de rögtön. Ugyanis hamar fogy...

Minden percet megért a végeredmény, a tészta könnyű és vajas és édes, a sodó aranyló és tökéletes. Igaz, utóbbi másodjára lett az, mert az első megtréfált a nagy karácsonyi kapkodásban. Kiváló lassulós meditatív program, emellett nem nagyon lehet multitaskingolni. Kiváló gyerek-kényeztető eledel, plusz a dió fakultációsoknak a holnapi mákos guba helyett igazi Jézuskaváró csemege.

Tatjana- epres-vodkás- tiramisu

Tatjána szerelmes volt, mint az egyszeri macska első tavaszán.
Csak nézte a magas, barna szemű ifjút, és a világ eltűnt, egy másik támadt abban a pillanatban. Leányzónk tollat ragadt, a fiú persze elbaltázta, a többi történelem.

De a mi Tatjánánk nem Moszkva felé vette útját bánatában, hanem édesapucitól kisírt egy utazást az olasz Riviérára. Mi más vehetné el a szív fájdalmát, mint a tengerzúgás és az igazi latin szeretők? Ugye?

Az első este Livornoban mindjárt balzsam volt a sértett leány lelkére. Egy igazi világutazó, Don Marinelli szórakoztatta Tatjánánkat. Mesélt ázsiai hajóútjairól, és körbevezette a szálloda parkjában, ahol a csodás virágok mellett igaz különleges növények is nőttek. Többek között különleges citrusfélék, melyeket ő gyűjtött be kalandos útjain.
Egy kis fához érve ragyogó zöld kis gyümölcsöt szakított. Alig volt nagyobb egy diónál, de úgy illatozott, hogy Tatjána egyből beleszeretett. A lime citromba és a kalandorba is. A citromot fehérneműi közé rejtve őrizte, még évek múlva is, a kalandor azonban másnap reggelre eltűnt, várták a széles vizek.

Tatjána nem is ért rá úgy igazából nekibúsulni, elfoglalta a táj minden szépségének csodálata, a finom falatok, édes borok, isteni desszertek. De azért napokig minden délután a kikötő felé vezette útja.
Egy napon egy jól öltözött úr lépett oda hozzá:
- Elnézés kisasszony, hogy megszólítom! Pár napja lettem figyelmes önre. Vár valakit vagy utazni kíván talán valahová?
Ha nem a mi Tatjánánkat szólítja meg az úr, valószínűleg válaszban sem reménykedhetett volna. De a mi bátor hősnőnk egyenesen a férfi szemébe nézett, és így felelt:
- Utazni szeretnék, igen. A Boldogság Szigetére.
A férfinak erre felcsillant a szeme:
- A legmegfelelőbb emberrel találkozott. Ott élek egy kis szigeten, szerény hajlékomban- mutatott a távolba. S ha megengedi, elkísérem egy darabon, s mesélek az én szigetemről.

Ezzel kezdődött hát a história, melynek végén Tatjána olasz hercegnő lett, egy kis szigeten,  Capraián, s egy csodálatos palotában élte életét, csuda virágok és növények között az ő hercegével. Nem szenvedett hiányt semmiben, hatalmas szobák, tengerre néző hálószoba, fogadások, érdekes világfiak közt valóban boldogan élt.
Nem vágyott vissza a rideg orosz földre, kedves barátnőjét társalkodónőnek felfogadta. A kor összes jelentősebb művésze és politikusa megfordult náluk. Remek könyvtára, gazdag virágoskertje mellett nem unatkozott.
Ha nagy ritkán úgy támadt kedve, lement a konyhára, és új ételekkel kápráztatta el társaságát. A legnagyobb kedvencét saját magáról nevezte el, és évente egyszer, Szent György napján készítette- a születésnapjára.
Szerencsére a recept ránk maradt, az idei jeles nap emlékére én is elkészíthettem.

Hozzávalók:

1 csomag babapiskóta (vagy a klasszikus 6 tojásos piskóta gáztepsiben sütve)
fél kg eper
250 g mascarpone sajt
2 tojás
2 ek barnacukor
1 ek vaníliaesszencia (vagy egy csomag vaníliás cukor)
csipet só
1 dl vodka
50 g agaveszirup
2 lime reszelt héja és leve
50 g víz

A tojásokat kettéválasztom.
A fehérjét egy csipet sóval habbá verem.
A sárgáját a cukorral, lime héjjal és a vaníliával fehéredésig keverem. Ha már szép világos, hozzáadom a mascarpone sajtot, és további 4-5 percig habosítom a kézi habverővel. Végül óvatosan a felvert fehérjét is hozzákeverem.

Egy tálban összekeverem az agaveszirupot, vizet, vodkát, és a lime levét.
A nagyobb darab epreket kisebb darabokra vágom.
Egy nagyobb tálat készítek elő.

A babapiskótákat a vodkás lében áztatom rövid ideig, majd a tál aljára helyezem. A krém majd az eprek harmadát rétegezem a piskótára, és mindezt még kétszer ismétlem.
A tetejére lehet cifrázni, a szebb epreket félrerakni, esetleg egy-két vékony karikát vágni a lime-ról dísznek. Nálam ez most elmaradt, annyira édes epreket sikerült vásárolni, hogy az utolsó rétegre alig tudtam pár szemet menekíteni a pákosztosok elől.

A tálat hűtőbe teszem, és minimum 12 órát állni hagyom a kompozíciót, hogy az ízek összeérjenek.
Isteni illatos, visszafogottan édes desszert, és a vodkának köszönhetően a legkeményebb szíveket is meglágyítja. Romantikus regények olvasása mellé kiváló desszert.

Amerikai csokis keksz - chocolate chip cookie

Annyira amerikai, amennyire csak lehet a jó magyar lisztből, osztrák vajból, francia csokilencséből. A nádcukor legalább fél-amerikai, azaz dél :)

Az a jó tulajdonsága nem veszett el, hogy remekül fel tud dobni egy álmos reggelt, egy fárasztó home office-os vagy itthon tanulásos délelőttöt. Képes komplett ebéddé varázsolni egy spenótfőzeléket (hah, van utána desszert, az már 2 fogás...), és csak úgy is el-eltűnik egy darab a kekszes dobozból.

Tíz perc alatt előkészíthető, s már csak sütni kell. Az pedig most a hűvösebb napokon áldás tud lenni.

Hozzávalók (12 óriási vagy 18 nagyobb darabhoz):

12 dkg vaj
12 dkg nádcukor
1 tojás
1 csomag vaníliás cukor vagy 1 ek vaníliaesszencia
csipet só
24 dkg liszt
1 kk szódabikarbóna
24 dkg csokilencse

A sütőt előmelegítem 180 fokra, sütőpapírral bélelt nagy tepsit készítek. (1 perc)
Egy nagyobb tálat fogok, a puha vajat habosra keverem a cukorral. (3-4 perc)
Hozzáadom a tojást, vaníliát, sót, és azzal is  jól elkeverem. (2-3 perc)
Jöhet a liszt és szódabikarbóna elegye, gyors mozdulatokkal ezt is elkeverem. (max 1 perc)
Végül hozzáadom a csokilencsét, a masszát gombócolkba rendezem, a gombócokat a sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, és tenyérrel kissé szétlapítom. Nagyon nem kell ellapogatni, a sütés közben is terülni fog.
Arra kell ügyelni, hogy minimum fél sütinyi hely legyen a gombóckák között.
10-12 percig sütöm a meleg sütőben a sütiket. Ha lejárt a sütési idő, a sütőlapot rögtön kiveszem a sütőből, és a kekszeket csak teljes hűlés után mozgatom, ugyanis hajlamosak melegen törni.

Kávé vagy egy pohár tej mellé isteni tud lenni.Ráadásul a jó öreg Mikulásnak is ez a kedvence, decemberig lesüthetjük úgy 80-100 alkalommal, hogy alaposan begyakoroljuk a nagy napra.
A család biztosan értékelni fogja, az én gyerekeim már most előjegyezték a következő adagot...

Hólabda/Kozáksapka

...avagy az egyik legkellemesebb csalódásom sütifronton. Nemcsak a fotó, a recept is nagyanyáink korát idézi :)

Nem mondom, hogy nem szerettem, mondjuk, különösképp nem is rajongtam sose érte. Viszont itt volt a pillanat, hogy elkészítsem a saját verziómat. Ami annyira nagy siker lett kis családom körében, hogy gyorsan lejegyzem a receptet, kéznél legyen az ismétléshez.

Hozzávalók(30-35 darabhoz):

7- Málnás-kókuszos zabkása

Nyáridéző falatok. Azt hiszem, mindannyiunkra ráfér :)

Narancsos-fűszeres forró csoki

..hogy édesen induljon az új év :)

Hozzávalók (3 adag):
17 dkg étcsoki
1 dl tej
egy narancs leve és reszelt héja
fél kk kardamom
1 kk fahéj
1 ek vaníliaszirup

A narancs héját lereszelem, levét kifacsarom. A csokit a tejjel gőz felett összeolvasztom. Ha már egynemű az anyag, hozzáadom a narancs levét és héját, valamint a vaníliaszirupot.
Forrón, vastag falú csészében kínálom.

Nagyon tömény, szinte pudingos állagú cucc, a nagyjából 1-1,2 dl-es fejenkénti adagnál nem is lehet többet elfogyasztani belőle. Már ez is az illetlenség határát súrolja.
Aki a hígabb verziót szereti, forró tejjel-botmixerrel a végtelenségig lazítható, csak szerintem nem érdemes. Így egyedi, és kerek, akárcsak ez itt:

Panettone, a karácsonyi kalács

Az idei slow-food minimozgalmam megkoronázásaként készült régi gyerekkori kedvencem, a panettone. Először talán húsz évvel ezelőtt kóstoltam, egy ajándékcsomagban volt egy kisebb doboznyi különlegesség. A szerelem töretlen, és mivel igazán jót az általam elérhető helyeken nem egyszerű kifogni, már ezer éve szemezek a különféle receptekkel. A Stahl Magazin verziója lett a nyerő, talán azért is, hogy igazoljam a család fele, nem hiábavaló teljesen a magazin-gyűjtögetési mániám.

A panettone régi, milánói eredetű, fehér lisztből, kovásszal készített ünnepi kalács. Tésztájában rengeteg vaj, aszalt gyümölcsök (tradicionálisan mazsola és kandírozott citrushéj) van. Alakja hengeres, magas (12-15 cm), tetején általában kereszt alakú vágás is van, az átlagos súlya 1 kg. A tészta levegős, mégis tartalmas, ezt a hosszú ideig tartó, szakaszos kelesztéssel érhető el.

Egy hosszú délutánt, vagy akár egész napot rá kell szánni, de nem igényel intenzív jelenlétet a folyamat, akár egy mozimaratonnal vagy otthoni szépítkezős nappal is össze lehet kötni a készítését. És nagyon megéri, mert nem egy bonyolult recept, csak be kell tartani a leírást, és a siker nem marad el. Frissítve.

Egy nagy tálban 1 dl langyos tejet, 2 dkg friss élesztőt és 8 dkg lisztet elkeverek, majd meleg helyen 30 percig érlelem. Ez fogja helyettesíteni a kovászt.

Ha eltelt fél óra, fogom a tálat, és a masszához adok:
fél dl langyos tejet
2 dkg friss élesztőt
10 dkg puha vajat
20 dkg lisztet
5 dkg cukrot
2 tojást
1 vaníliarúd kikapart magját.
Kézzel vagy géppel egyneművé dagasztom, majd másfél óra alatt meleg helyen duplájára kelesztem a tésztát.

Másfél óra elteltével az alábbi hozzávalókat adagolom a kelesztőtálba:
2 tojás
2 tojássárgája
15 dkg cukor
50 dkg finomliszt
2 dkg búzasikér
20 dkg puha vaj
2 tk só
1 narancs reszelt héja

A tál tartalmát kézzel vagy géppel jól kidagasztom (kb. 10 perc), és a már bevált meleg helyen két óra alatt duplájára kelesztem a tésztát.

Előkészítek egy 18-20 cm-es kapcsos tortaformát, aljába sütőpapírt szorítok, majd vágok 2 db 42 cm hosszú sütőpapír-darabot, és félbehajtom, hogy két 21 cm magas, kb 37-38 cm hosszú téglalapot kapjak. Ezek kerülnek a tortaforma belsejébe. Az egymást fedő részeknél tűzőgéppel összekapcsolom őket, hogy biztosabban tartsák a tésztát.

A megkelt tésztába kézzel belegyúrok
15 dkg mazsolát és
10-15 dkg kandírozott citrushéjat (vagy más, tetszőleges aszalmányt: datolyát, fügét, barackot, szilvát),
bucira gyúrom, majd beleillesztem az előre elkészített magasított tortaformámba, és még kb. 2 órán keresztül kelesztem.

A két óra elteltével a tészta tetejét kereszt alakban megvágom, és 200 fokra előmelegített sütőbe teszem.
10 perc után leveszem 180 fokra a hőmérsékletet, és még 70 percig sütöm. Kb. 50 perc múlva érdemes ránézni, ha a teteje gyorsabban pirulna, érdemes takarni egy réteg sütőpapírral vagy alufóliával.
A kész kalácsot rácson, a formában hagyjuk kihűlni. Tetejét porcukorral díszítjük. Kihűlve akár szeletelhetjük is, de híres a sütemény hosszú eltarthatóságáról: akár két hétig is finom, sőt állítólag jól fagyasztható. Erről esetleg a későbbiekben tudok beszámolni, jelenleg a pákosztosokat hessegetem a kamra környékéről, ha már a 9 rúd bejgliből már csak 2 van, legalább ez maradjon Karácsony reggelére.
Kakaó vagy kávé mellé fantasztikus reggeli, már nagyon várom, hogy megszeghessük. Legalább annyira, mint azt, hogy újra láthassam a gyönyörű Milánót, a várost, melyet először szerettem meg Olaszországban.

Frissítve: az első verzió nem bűvölt el, száraz élesztővel nem jött fel túl szépen, de az íze jó volt. Második nekifutásra friss élesztővel, és evőkanálnyi búzasikérrel javítottam, és így lett szuper a végeredmény.

Ezzel a recepttel és zenével kívánok Nektek boldog, békés Karácsonyt! Kívánom, hogy mindegyikőtök találjon valami meglepit a fa alatt, és legalább egy vágya teljesüljön az elkövetkező két napban! :)

Lili-szelet (aka csokis-málnás-tejszínes süti)

A szülinapi hét abszolút favoritja: csokis, málnás, tejszínes. Még nem volt olyan kóstolója, aki ne lett volna oda érte. Komolyan.

Kábé tíz éve nem dolgoztam a szülinapomon, idén viszont úgy alakult, hogy ezt is kipróbáltam. Mit mondjak, van jó oldala is :) Például a sok hálás kóstoló, a köznek szánt sütemények méltatói. Remek közösségépítő a közös sütizés, meg önbizalom-növelő is. Már ha nem Te eszed, hehe :)

Viccen túl, ez itt tényleg remek. Nem is melós, nem is nehéz, kezdők is bátran próbálkozhatnak vele. Én éjjel fél egykor dobáltam össze, randa lett, mint a pokol, de mindenki imádta. Inspiráció itt.

Tészta:

25 dkg liszt

9 dkg holland kakaópor

1 tk sütőpor

2 tk szódabikarbóna

nagy csipet só

3 tojás 

30 dkg cukor

20 dkg tejföl

1 tk vaníliaesszencia

120 ml étolaj

1 csésze kávé (dupla presszókávé, nálam most kb 1 dl)

A sütőt előmelegítem 180 fokra.

Egy 30x35-ös tepsit sütőpapírral kibélelek.

Az első öt hozzávalót kimérem, alaposan összeszitálom.

A tojást a cukorral habosra keverem, hozzáadom a tejfölt, esszenciát, olajat, kávét, jól elkeverem. Elegyítem a lisztes cuccal, majd a tepsibe öntöm, és a forró sütőbe teszem.

Kb. 30 percig sütöm, majd a formában hagyom kihűlni. Hűlés után óvatosan kiborítom, és lapjában kettévágom.

Krém:

4 dl tejszín (30%, nem növényi)

3 dl tejföl

10 dkg porcukor

1 tk vaníliaesszencia

2 csomag zselatinfix

1 citrom reszelt héja, fél citrom leve

60 dkg friss málna

Az előzőleg alaposan lehűtött tejszínt a zselatinfixszel kemény habbá verem. A tejfölt a cukorral, citrommal, citromhéjjal és vaníliaesszenciával jól kikeverem, óvatosan beleforgatom a kemény habbá vert tejszínt, végül a megmosott, alaposan lecsepegtetett málnát. Néhányat keverek rajta (én most szerettem volna, ha egyben maradnak a szemek), majd azonnal betöltöm a süteményt.

A tészta alsó lapjára halmozom a krémet, nagyon óvatosan ráhelyezem a felső lapot, majd a hűtőbe teszem. Ízlés szerint csokimázzal borítom. Éles késsel szépen szeletelhető.

A mázazás, díszítés nálam a hajnali időpontra való tekintettel elmaradt, tálalás előtt simán porcukorral szórtam csak meg, ami ugyan nem barátom, de ez sem tudta elrontani az összhatást.

S hogy miért Lili? Mert ma van a napja, és a kisebbik egész este azt énekelgette, hogy "Lilililililili". Na, ő a második fiam, aki nem Lili lett :)

A nagyobbnak mégis ma ünnepeljük a névnapját, mert ugyan megúszta, hogy fiú létére lánynevet kapjon, keresztelőjén derült ki számunkra, hogy az igazi Benedek július 11-én van. Kapóra is jött, mert hideg ráz a "Benedek, zsákban hozza a meleget" rigmustól túl közel lenne a szülinapjához  a tavaszi névnap, így aztán lehet nyáron is közös "szülinévnap" :)

Apropó, Lili. Erre emlékeztek még? 

Mandulás-epres torta

Míg van eper, kis túlzással mindenhez eszem egy kicsit. Főleg, mióta terem a konyhakertünkben is az a pár bokor. A legjobb desszert. Főleg némi tuninggal. Kövezzetek meg, de a csoki-eper párosítás nem barátom, jobban szeretem bodzával, mentával, mandulával. Vagy akár vodkával. Igen, eperlikőr is készült, de ne szaladjunk ennyire előre.
Most torta van, Illetve sajnos csak volt, mert az eltüntetéséhez "kisebbminthuszonnégy" óra kellett csak. Jóval kisebb, alig pár.

Hozzávalók:
5 tojás
5 ek nádcukor
3 ek liszt
3 ek őrölt mandula (bátrabbak e kettő helyett 6 ek mandulával is próbálkozhatnak)
1 tk vaníliaesszencia
1 tk sütőpor
4-5 szem mandula durvára törve (vagy akár kis cukron karamellizálva)

1 dl eperlekvár

250 g mascarpone
200 ml tejszín
1 púpos ek porcukor
1 tk vaníliaesszencia

450 g eper
1 marék mandulalap vagy -forgács díszítéshez

A sütőt 180 fokra melegítem.
A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral és a vaníliával habosra keverem. A fehérjét kemény habbá verem, a tojásos masszát elegyítem. A lisztet, mandulaőrleményt, sütőport összeszitálom, a két tál tartalmát óvatosan összeforgatom, s a manduladarabokat is belekeverem.
Két kapcsos tortaformát sütőpapírral bélelek, és a következőképp osztom el a masszát bennük: a kicsi, 18 cm-esbe kerül a massza kétharmada, a nagyobba, nálam most 26 cm-esbe pedig egyharmada.
Forró sütőben kb 15 perc alatt sül készre a nagyobb, 20 perc alatt a kisebb formában lévő (tűpróba dönt, mostanában vacakol a sütőm, úgyhogy alkalmazom én is gyakran).
Ha a tortalapok kihűltek, a kisebbet kettévágom, a nagyobból pedig kanyarítok egy 18 cm átmérőjű kört. A fennmaradó tésztagyűrűt 18 cm-esre alakítom, s félreteszem.

Az epreket tisztítom, a szebb darabokat félbevágom, a kevésbé formásakat pedig kis kockákra aprítom, s félreteszem.

A krémhez a mascarponét kb. 20-30 perc alatt lecsepegtetem egy gézdarab vagy textilpelenka segítségével, hogy jó sűrű legyen.
A tejszínt kissé felverem, hozzáadom a cukrot és kemény habbá verem. Óvatosan összeforgatom a lecsepegtetett mascarponéval, és már kezdődhet is a kézműveskedés.

A kettévágott tortalap egyik fele lesz az alsó réteg. Erre kerül az eperlekvár, és a darabolt eper kb. harmada.

Utána jön a vékonyka lap, egy réteg mascarponés krém, és a többi darabolt eper.

A harmadik teljes lapra újabb réteg krém és  a körgyűrű kerül, melyet a torta szélével egyetemben szintén bevonok a krémmel.

A torta középső, mélyebb részébe és a külső karimára kerülnek a félbevágott eperszemek, szépen elrendezve: belül a ducibbak, vagy akár a kisebb, egész eperszemek, a gyűrűre pedig a közepes, egyforma fél eprecskék.
A torta oldalát mandulalappal díszítem. Illetve dehogy én, valamely türelmesebb családtagom.
Epergyűlölők is jegyezzék fel, kiválóan lepiszkálható róla minden darab a lekvár kivételével :) És igen, a Pepi kartárs miatt, én ha tehetném, a tésztájába is csempésznék kis epret...

Ne maradjon itt sem titokban: jubilálós játék van.
Ha 06.22-éig küldesz egy képet a kedvenc, saját sütésű sütiddel a liv4blog@gmail.com címre, vagy feltöltöd a FB-s mappába, kőszeghegyaljai kóstoló csomagot nyerhetsz.


Végül egy filmajánló, mert van ez is olyan jó, mint a torta. Depp és DiCaprio, ahogy én szeretem:

Vaníliaesszencia

Igazi kozmopolita flaska: kanadai juharszirupos üvegben ukrán vodka és madagaszkári vanília násza. Maga a csoda. Pont mint a papír a háttérben.

A kép önmagában is elvinné ezt a bejegyzést, de nem bírom magamban tartani a szavakat. A recept nem sok szót érdemel (vodka, vaníliarúd), viszont a hatásuk annál inkább.

Életem első 32 évében nem kóstoltam vaníliát. Gondolom, ezzel nem voltam egyedül. Egyfelől az egyik legdrágább fűszer a világon, másfelől csak trópusi éghajlaton terem meg, nehezen kúszik hát be a hazai táplálkozáskultúrába. 

Kis hazánkban ma is felső kategóriás cukrászdába kell mennünk, ha nem etil-vanilinnal ízesített fagyikat, tortákat szeretnénk kóstolni. Mi tagadás, én is nehezen emeltem be a konyhai rutin-alapanyagok közé, ugyanis nem egyszerű jó minőségű ÉS elfogadható árú vaníliarudakhoz jutni, legalábbis itt vidéken.

Először egy teszkóban kapható rúddal próbálkoztam, horror ára volt, ráadásul semmi nagy flash, kis száraz izé volt, mondjuk, legalább illatos. Aztán valahonnan került a házhoz egy fiolában egy vaníliarúd (fogalmam sincs honnan, de tényleg), és elvesztem. 

Puha volt, illatos, rengeteg apró mag volt benne, és olyan, de olyan aromát adott a sütinek, amit még sosem éreztem. Ehhez jött Mautner Zsófia tavaszi kőszegi előadása, ahol szintén szóba került ez a csodás fűszer, és az esszencia is. 

A blogján meg is találtam a leírást és számos érdekességet a fűszerről. Minden nap elolvastam egy héten keresztül, csak kattogott a fejemben, hogy kell, kell, kell. Némi matekozás után kicsiben kipróbáltam, hónapoknak tűnő várakozás után elkezdtem használni, és végleg beleszerettem. 

Elhatároztam, hogy a karácsonyi gasztroajándékok egyike a vaníliaesszencia lesz, meg kell ismertetnem szélesebb körben is ezt a csodát, így a hátralévő fél évben változó intenzitással bújtam a netet vanília-forrásért. Az utolsó pillanatban Ebayről rendeltem, ami jó döntésnek bizonyult. Nagyon jó áron, kiváló minőségű rudakat hozott a postás, így december elején beindulhatott a sorozatgyártás.

Kell hozzá:

250 ml vodka

4 rúd vanília

jól záródó üveg

A vaníliarudakon hosszanti irányba vágást ejtek, beleteszem őket az alkoholba, majd gondosan lezárom. Hűvös, fénytől védett helyre teszem, az első hét után két-háromnaponta felrázom. Kb. 4 hét múlva oldódnak ki az aromák teljesen, ekkor szép borostyánszínű, telt, édeskés illatú alkoholt kapunk (a képen egy kétnapos esszencia-kezdemény látható). Nagyjából egy teáskanál felel meg egy zacskónyi adag vaníliának.

Ez egy varázsflaska: mind a vodkát, mind a vaníliát lehet pótolni, ha megfogyatkozik: így lesz belőle soha ki nem ürülő üvegecske. Már ha a felhasználó is úgy akarja, és kellő gondossággal pótolja a hiányzó anyagot.

Kiváló sütemény-krémekbe, egyéb cukrászkölteményekbe (madártej, vaníliafagyi, tiramisu és társai), de jó alap koktélkeveréshez, de akár egy szimpla forró csokit vagy a reggeli kávét is más dimenziókba repíthetjük vele.

S ha Nektek is jólesik a dallamos spanyol beszédet hallgatni ebben a zord időjárásban, itt egy kis film a vaníliarudak termesztéséről, feldolgozásáról: 

Madártej

Madártej Balatonszemesről az első számú inspiráció

Bár az év eleji  fogadalmakkal hadilábon állok, az ideire mégis van egy. 2013 a slow food éve lesz nálunk.
Ugyan kicsit átértelmezem az eredeti elképzelést, de az alapokat nagyon szívesen ültetem át kis konyhánkba.
Igyekszem helyi, vagy környékbeli alapanyagokkal dolgozni (nem lesz nehéz dolgom, a Naschmarkt és egyéb egzotikus beszerzési források egyre távolodnak a lehetőségeimtől), és előnyben részesíteni a bio- vagy háztáji gazdálkodásból származó nyersanyagokat.
Plusz igyekszem néhány olyan ételt is előnyben részesíteni, melyek kissé macerásak. Mert tavaly sok esetben tapasztaltam, néha saját bőrömön is, mennyire átjön egy-egy ételen a rá szánt idő, gondoskodás.
Ugyan továbbra sem fogok dúskálni szabadidőben( legalábbis nagyon remélem), így ha csak félórám van rá, akkor nem állok neki háromfogásos vacsorát főzni. Inkább hálát adok az Égnek, hogy ennyi idő alatt is lehet élvezetes ételeket alkotni, ám hétvégenként nekiveselkedek egy-egy hosszabb, időt és türelmet igénylő fogásnak.
Mindjárt Újév napján kezdtem a címszereplővel, hogy a sok lencse és disznóság után édesség is kerüljön az asztalra: legyen édes éve a családnak
Tejből a mozgóárus hozta Cserpes, tojásból háztáji került bele, vaníliából pedig az év végén beszerzett igazi madagaszkári, ha már- legnagyobb sajnálatomra- nem kedvez a mi éghajlatunk a termesztésének.

A madártej P. nagy gyerekkori kedvence, ráadásul az első felnőttkori adagomat a balatonszemesi Kistücsökben sikerült kóstolni pár hónapja, a léc tehát kellően magas volt ahhoz, hogy úgy izguljak, mint egy elsőbálozó lyány.
Természetesen az első próbálkozás kudarcba fulladt, úgy, ahogy kell, no de a második....

Ez nem egy muffin, aminek 15 hozzávalója van, de félóra alatt összecsapok hiba nélkül, hanem egy öt összetevős türelemjáték. Összecsapni nincs értelme, ne is állj neki, ha sietsz valahová, de akkor se, ha csak bizonytalan beszerzési idejű tejed vagy tojásod van. Ezt tényleg csak a legjobból érdemes.
Kell hozzá:

1 liter tej (lehetőleg 3,6%-os)
6 tojás (6 sárgája, 3 fehérje)
3 ek porcukor
6 ek kristálycukor
1 rúd vanília
2 óra szabadidő (na jó, egy erős óra, plusz a ráhangolódás)

A vaníliarudat kettévágom, magját kikaparom.
A tojásokat óvatosan kettéválasztom, ügyelek arra, hogy mind kevesebb fehérje maradjon a sárgáján.
A sárgákat a 6 ek kirstálycukorral és a vaníliamagokkal nagy tálba öntöm, és habosra keverem (célszerű robotgépet vagy ráérős nagymamát használni a művelethez, közben továbbléphetek a következő tennivalóhoz).
A tojásfehérjéből hármat félreteszek más célra (pl macaron, pavlova, habcsók), hármat pedig a 3 ek porcukorral kemény habbá verek.

A tejet a vaníliahüvellyel (esetleg kis darab citrom- vagy narancshéjjal) felteszem forrni. Ha forr, kanállal vagy fagyiadagolóval kis gombóckákat formázok a kemény tojásfehérjéből.
Egyenként a tejbe mártom a hablabdákat, pár pillanat után megfordítom, és szűrő segítségével lapostányérra szedem őket.

A tejet leszűröm, kissé visszahűtöm, és vékony sugárban a tojássárgás anyaghoz adom. Lassú, nagyon lassú tűzön gyakori kevergetés mellett sűrítem sodóállagúra. Nekem ez az első felsülés miatt (túl nagy hőfokra csavartam a tizedik perc után) sokáig, nagyon sokáig tart, mert a legkisebb gázlángon főzöm, szinte le sem mozdulva mellőle. Lehet, hogy nem ez a legcélravezetőbb taktika, de egyelőre nagyon örülök, hogy e módszerrel sikerem van, még ha a Kistücsök színvonalához nem is mérhető (legalábbis a tálalás és a fényviszonyok, az íz az jelentem, megvan :)):

Úgy tartják, amit Újév napján csinálunk, végigkíséri egész évünket, ez a madártej esetében igazolódni látszik: ma készítettem harmadszor (na jó, a bakit is belevéve negyedszer), rossz evő Pepi ugyanis minden nap meg tudna enni jelentős adagot belőle. Ennél nagyobb öröm és elismerés nem kell nekem.

A recept forrása természetesen a mindenkori origo, Chili és Vanília, hála és köszönet érte.

A kitartó kevergetés mellé kis zene kedvcsinálónak:

Panna cotta

Egy tökéletes "villantós" desszert karácsonyra. Nagyon nem lehet hibázni vele, egy dologra kell az átlagnál is jobban ügyelni: az alapanyagok minőségére. Ebbe nem fér el az etilvanilin, vagy az 1,5-ös tej, de talán ünnepekkor megoldható kis kényeztetés az ízlelőbimbóknak.
Én megrendelésre próbálkoztam Dolce Vita receptjével, a fiúk viszont annyira megszerették, hogy felkerült az állandó repertoárra.

Hozzávalók:

4 dl tejszín
2 dl 3,6-os tej
5 dkg cukor
1 rúd vanília
3,5 lap zselatin

A lapzselatint hideg vízbe áztatom, közvetlenül felhasználás előtt. A vaníliarudat félbevágom, a kis fekete magokat kikapargatom. A tejet egy lábasban a cukorral, vaníliamagokkal és az üres hüvellyel felteszem forrni. Ha felforrt, mehet bele a tejszín, alacsony lángon épp forrásig hevítem. Ha elkezd forrni, azonnal lehúzom a tűzről, kihalászom belőle a vaníliarudat, majd a gondosan kifacsart lapzselatinokat egyenként hozzáadom. Ha mindegyik szépen feloldódott, még 1-2 percig kevergetve hűtöm, majd kis tálkákba öntve hűtöm minimum 4-5 órán keresztül.

Tálalás előtt a formák alját forró vízbe mártom néhány másodpercre, így könnyen kicsusszannak a formából.
Ez pont az az állag, ami még könnyen kijön a formából, lehet 3 zselatinlappal is próbálkozni, az már lehet, hogy a kikanalazós állag lesz. Lehet dúsítani gyümölcsdarabokkal, illetve tálalni csoki-vagy karamell- esetleg gyümölcsszósszal, azonban én azt ajánlom, aki először próbálja, ezt az alap-verziót kóstolja, az igazi vaníliaízt remekül adja vissza, aztán ha ez megvolt, lehet kísérletezni a dúsítással.

Készítési ideje nettó 5 perc, bruttó 5 óra. 24 órán belül célszerű elfogyasztani, hogy a frissen készített desszert-élmény megmaradjon. Fenti adag 4 személyre értendő, oder 2 felnőtt-, 4 gyerekadag, és akkor megvan a kölyköknek az öröm, hogy repetázhattak, a szüleik meg nem.

Jam session (fűszeres banánlekvár)

Ha van örömzene, akkor van örömfőzés is. Csak úgy. Majdnem cél nélkül, vagyis öncélúan. Mert az olyan jó. Ugye, Ti is szoktatok ilyet?

Én sokszor. Elém veszek pár alapanyagot, kerítek egy szabad félórát magamnak (igen, ez a leghúzósabb része), és nekiállok.

Csúsztatott palacsinta

P. régóta emlegette, hogy már nagyon rég nem evett csúsztatott palacsintát.
Mindkettőnk családjában a nagymama volt a konyha ura gyerekkorunkban, hisz szüleink dolgoztak, a nagymamáink, akikkel együtt laktunk, pedig vezették a háztartást.

Ez a recept viszont kivételesen az édesanyjához kötődik, ő szokta ezzel az étellel a családot kényeztetni amolyan „anya-étel”.

Sajnos ő már nem tudja megsütni a fiának a csemegét, mert évek óta nincs köztünk, így rám várt a nagy feladat, vajon tudok-e valami olyat alkotni, ami nyomokban idézi a régi ízeket?