Ismeritek az Apám kakasa című remek verseskötetet? Nekem az egyik kedvencem, dacára annak, hogy mikor ez kerül le a polcról, garantáltan elhúzódik az altatás, mert versenyt kacagunk rajta. Kortárs költők gondolták újra a nagy klasszikusokat, és az eredmény meglepően jó. Csakúgy, mint az alábbi recept, bár mikor először készítettem, a méznél erősen megremegett a kezem. Azóta hetente egyszer biztosan asztalra kerül, még annak ellenére is, hogy egy kínai háziasszony valószínűleg szívlapáttal vágna tarkón, hogy ezt kínai kajának merem nevezni. Még akkor is, ha csak szűk családi körben :)
