Az egyik kedvenc gyümölcsöm a sárgabarack, alig várom, mikor megjelennek a kőszegi becsületkasszás árusok kis alkalmatosságain. Illetve tavaly így volt, idén egyszerűen nem tudtam venni sehol épkézláb darabokat. Rosszkor jött a fagy, a jég felénk...
Külön boldogság volt, mikor pár darabot kaptam egy nénitől hosszas keresgélés után. A hagyományos barackos sütire valóhoz kevés volt, de tudtam, sütiben kell végezze néhány boldog példány.
Eredetileg sárgabarackos-kekszeset terveztem csokival (hello, sárgabarackos-kekszes Boci, szeretünk :)), de tőlem teljesen megszokott módon a kekszdarabok csak kimaradtak az összeállításnál. Kettő tetejére azért hintettem belőle, mielőtt a sütőbe toltam, nem ártott az összhatásnak.
A nagy karácsonyi sütés-főzés közepette jöttem rá, hogy pár klasszikus kedvencem még a fiókban várja az online dokumentálást. Családi közös kedvencünk, a Sacher-torta az első a sorban.
A körülbelül 8 éves, minimum hússzor tesztelt receptúra egy bécsi kirándulás nyomán keletkezett.
A karácsonyi sütésből pár nagy klasszikus kimaradt, többek között a zserbó is. Kellett hát némi pótlék, és rögtön ez az ízvilág jutott eszembe, mikor az igencsak száraz kalácsra rátaláltam a kenyértartóban. Vendégeket is vártunk, jó alkalom volt hát, hogy a már régóta nézegetett receptet kipróbáljam, természetesen a szokásos változtatásokkal.
Tényleg nem egy fogyókúrabarát dolog, paleósoknak már-már szentségtörés olvasni is, de egyszerűen abbahagyhatatlan.
Sokan kérdezik, milyen elem van bennem, hogy immáron három lovat ülök meg egy hátsóval? Egyszavas válasz az nincs, viszont az biztos, hogy a hétvégék (néha csak vasárnapok) nyugalma nagyon kell, hogy a többi 5-6 napot emberként toljam le.
Most, hogy a szombatokat általában iskolában töltöm, és eggyel kevesebb nap jut a regenerálódásra, vasárnap általában sokáig alszom. Utána általában közösen és ráérősen reggelizik a kis család. Néha mindenkit rá tudok venni egy-egy tál kására, néha csak magam eszegetem, de az egyik kedvencem a családi reggeliken a műfaj. Ha nem akarnék kihasználni minden alvással tölthető percet, még hétköznaponként is beleférhetne a reggelekbe, de nem tagadom, a rohanós hétköznapokon marad a zabkeksz, kávé duó, cserébe hétvégenként kompenzálom az egészséges reggelizést is. Ez itt különösen jó kombináció, próbáljátok ki bátran:
1 dl zabpehely
2 dl víz
4 szem aszalt sárgabarack apróra vágva
10 dkg sült sütőtök kis kockákra vágva
fél mokkáskanál kínai ötfűszer (vagy fahéj, csillagánizs, kardamom ízlés szerint)
1 tk méz vagy sárgabarack-lekvár
A zabpelyhet a vízzel, barackdarabkákkal és a fűszerrel pár perc alatt kis lángon összefőzöm.Ha elfőtte a vizet, hozzáadom a mézet vagy lekvárt és a sütőtökdarabokat, és pár keverés után tálalható is.
Tápláló, ízletesen egészséges reggeli, mely jó pár órára ellát elegendő energiával.
Ha már sütőtök, akkor Halloween, ha Halloween, akkor USA, ha USA, akkor Memphis, és egyik kedvenc sportolós zeném, hogy kedvezzek a futást nemrégiben megszerető sorstársaknak:
Végy egy strapás hetet, fejeld meg egy húzós péntek délutánnal, és ha reménytelennek érzed, hogy ebből bármi jó kisülhet, feltétlenül láss neki sütinyalókát alkotni este hatkor. Éjfélre áldani fogod az ötletet. De tényleg.
Kiváló terápiás foglalkozás, főleg a vége, mikor már a gyereksereg alszik, pasi pedig épp a világ egyik legjobb programozójává válik a pincében. Ne röhögj, Jobs is így kezdte. Ja bocs, az garázs volt, de nem mindegy? :)
Szegény konyhasziget. Mostanság robotpilóta üzemmódban vagyunk,
nem fotózni, meg közzétenni, készíteni is alig van időm az eleséget. Az
iskolakezdés jobban megvisel, mint a Pepit. Szerencsére. Ő élvezi, mi meg
úszunk a tennivalókban, de még mindig jobb, mint fordítva.
Most itt egy kényeztetős kaja, leckeírásban megfáradt szülő
örömére.
Volt nekem egy jó, mi több, isteni kakaós csiga receptem, de elveszett. Viszont találtam egy egészen hasonlót Gabojszánál, és ezt sütöm egy ideje, még sosem hagyott cserben.
Ezúttal a standard kakaós mellett készült ez a remek sárgabaracklekváros-diós, csokival a tetején.
