2011. szeptember 19.

Máglyarakás


Szegény konyhasziget. Mostanság robotpilóta üzemmódban vagyunk, nem fotózni, meg közzétenni, készíteni is alig van időm az eleséget. Az iskolakezdés jobban megvisel, mint a Pepit. Szerencsére. Ő élvezi, mi meg úszunk a tennivalókban, de még mindig jobb, mint fordítva.
Most itt egy kényeztetős kaja, leckeírásban megfáradt szülő örömére.


Hozzávalók:

5 db vajas kifli (szikkadt is jó)
0,5 l tej
3 tojás
10 dkg cukor
1 kis üveg baracklekvár
50 dkg alma
5 dkg őrölt mandula
5 dkg mazsola
10 dkg magozott aszalt datolya
1 ek citromlé
0,5 dl rum

A mazsolát és a datolyát a rumos citromlében beáztatom. A tojások sárgáját a cukorral habosra keverem, majd felöntöm a tejjel. Itt lehet bele vaníliás cukrot is tenni, ártani nem árt.
A kifliket felkarikázom, almát hámozom, magházát kivéve vékony szeletekre vágom.
Egy tűzálló tálat kivajazok, és összeállítom a szép nagy rakást: a kiflikarikák felét leöntöm a fele tojásos tejes löttyel, várok kicsit, míg magába szívja a nedvességet (közben a maradék kifliket beleöntöm a tejes edénybe, hadd iszogassák a maradékot). A kiflire egy nagy evőkanálnyi baracklekvár kerül, őrölt mandula, majd az almaszeletek fele, utána a mazsola és a datolya, majd ismétlem ezt a sorrendet, végül elterítem a tetején a maradék baracklekvárt, és betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe. Míg sül, a tojásfehérjéket csipet sóval felverem, ha már kemény habot kaptam, egy kanálnyi őrölt mandulát keverek bele óvatosan.
Kb. 20 perc után kiveszem a sütőből  a tálat, ráhalmozom a felvert tojásfehérjét, és további 15 percig sütöm. Akkor jó, ha a teteje kap egy kis színt.
Készítettem már úgy is, hogy a mazsolát, datolyát és az almát a rumos citromos lében, kevés cukorral pároltam pár percig serpenyőben, nem mondom, hogy nem jobb, de ez egy edénnyel több macera, így hétköznapokra marad a szerényebb verzió…