Lássuk, mit hozott, mit vitt magával 2017?
Segítségképp a tavaly év végén összeállított képkollázsom, és a kívánságom a búcsúzó évre
"Legyen benne sok utazás, elegendő családi program, erdőjárás, fejlődés, sport, és természetesen több konyhában töltött idő"
Haladjunk időrendben.
Januárban fedeztem fel a Bistro Sparheltet Balatonfüreden, ami azóta az első számú favoritunkká nőtte ki magát, meg is lett ezzel az év gasztro felfedezése. A másik a sportzselé volt, ahhoz képest, hogy tavaly azt sem tudtam, létezik, igencsak sokat fogyasztottam el idén.
Februárban érkezett meg az új bringám, épp azon a napon, amikor Fa Nándor beérkezett a Spirit of Hungaryvel világ körüli útjáról. Az új szerzemény ezzel nevet is kapott, és túlzás nélkül az év ívét határozta meg- a régi sportszerelem visszatért az életembe, közel 3000 km-t tettünk meg együtt szélben, napsütésben, esőben.
Ha március, akkor Segítsüti, idén Tiramisu, az örök szerelem segített a Bátor Tábornak a nyertes segítségével. Ezúttal is köszönöm, hogy részt vehettem, és idén is segíthettem egy jó ügyet.
Májusban eljutottam Mariazellbe, idén még busszal- gyalogszerrel, de jövőre ezt is két keréken tervezem, évről évre felemelő élmény. Részt vehettem életem első futóversenyén, 10 kilométer Tihanyban, óriási volt. Teljesen magával ragadt a verseny hangulata, napokig nem jöttem le a felszabaduló endorfinról.
Június ajándékai közül a Fishing on Orfű és az azt követő horvátországi villámnyaralás volt a legnagyobb.
Júliusban a showt a szülinapom vitte el. Alapból is szeretem, ez az én napom, azonban hogy ennyire sikerül idén megünnepelni, azt nem sejthettem. Teljesült egy óriási álmom, egy napon úszhattam át és bicikliztem körbe a Balatont, ugyanis e napon rendezték meg a hagyományos Balaton-átúszást. Ok, tudom, a profik fele idő alatt megcsinálják mindezt, és desszertnek egy maratont is lenyomnak, de nekem hihetetlen nagy öröm volt, hogy képes voltam rá, és azóta ha kell, ide tudok visszanyúlni én-erőért.
Augusztusban újabb futóverseny (Pápa, félmaraton váltó), két nagyobb bringás kihívás (Hörmann-forrás, illetve Írottkő) volt a sporttarsolyban.
Szinte váratlanul Cesky Krumlovba is eljutottam, ismét szuper társaságban, nyár közepén tapasztalhattuk meg, milyen is 12 fokban sörözni a Moldva partján? Remek ;) Utána pedig jött a nagy családi nyaralás, Ausztria, Svájc, Németország csodahármasával, Legolanddel, szerelmetes hegyeimmel, nem csoda, hogy nehéz volt tovább fokozni...
Az ősz nem úgy sikerült, ahogy terveztem, sajnos elmaradt a szokásos kalandozós pihenés, a sportban is visszavettem (ok, egy jó kis félmaraton váltó és pár teljesítménytúra színezett a szürke képen azért), és a konyhában továbbra sem volt erőm kibontakozni. Nagyjából robotpilóta üzemmódban éltem túl az utolsó pár hónapot, a pozitívumok többsége a kis Elsőpéntekekre és Karácsony környékére maradt.
A legnagyobb sikeremnek a rendszeres olvasást, és sportot tartom 2017-ben, melyet szeretnék a jövőben is megtartani.
Munkaügyben sem lehet okom panaszra, szuper helyen, jó csapatban dolgozhatok, számtalan öröm forrása a munkám, a feladataim és kollégáim.
Itthon is biztos bázis vár, gyerekek ügyesednek, okosodnak.
Úgy érzem, ami rajtam múlt, kihoztam az idei év lehetőségeiből. Hogy miért van bennem mégis hiányérzet? Miért nem elég a rengeteg? Mert alakulhatott volna sok-sok momentum sokkal jobban, sokkal őszintébben, azonban ezekhez a történésekhez mindig kellett volna valaki más is. Sok elcsúszott mondat, beszélgetés, találkozás, program is adódott idén.
A jövő évvel kapcsolatos legnagyobb vágyam talán, hogy legyen mindig partner, legyen őszinte szó, nyitottság, építkezés, erő és kitartás is. Van egy legtitkosabb is, de az hadd maradjon kizárólag az enyém :)
Végezetül itt a kis motivációs képem a várva várt 2018-ra:
Legyen teljes, boldog, egészséges évetek, egyetek együtt sok jó falatot!
