A következő címkéjű bejegyzések mutatása: citromhéj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: citromhéj. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 2.

Orsolya-torta


Vagy tortácska, mondjuk, de édesség a javából.
A facebook-os kis közösség statisztikáit megtaláltam az új formátum alatt, örömömben jól elmélyedtem bennük, s látom ám, hogy az Orsolyák vannak többségben. No, ennek örömére megígértem, a következő sütit róluk nevezem el.
Valami olyat kellett keresnem, ami passzol a név képviselőihez, persze, szigorúan szerintem J
Az első Orsi, akit megismertem, a soproni Orsi volt, nyaranta szoktunk találkozni gyerekkoromban. Egykorúak voltunk, de ő legalább egy fejjel magasabb volt nálunk, valamit sportolt is, és rengeteg fiúbarátja volt, plusz a nyolcvanas évek közepe táján már színes adidas cipőben járt. Felnéztünk rá minden tekintetben, na.  Ő aztán nagyon hasonlított a később megismert jó pár Orsihoz, mind magas, jó ízlésű, fiúkkal szívesen barátkozó, vagány lányok voltak.
A süti sem lehet piskóta, hát egy könnyed, gyümölcsös, nem túl gejl cuccot képzeltem el, olyasmit, amivel nem kell sokat szenvedni, viszont cserébe finom, és inspiráló.
Vasárnap volt 15 percem megvalósítani az ötleteimet, mert kicsit ellazsáltuk a délelőttöt, és megfeledkeztem arról, hogy a desszertet én prezentálom az ebédhez. Ilyen lett végül:




Hozzávalók:

175 g Győri Édes Zabfalatok keksz
50 g vaj
1 púpos ek malátaszirup (vagy 1 ek méz)

200 g mascarpone
125 g cukor

1 citrom héja
fél citrom leve

200 ml habtejszín
1 csomag zselatinfix
200 g áfonya

Egy kapcsos tortaformát alufóliával kibélelek (nekem most csak sütőpapírom volt, az se rossz). A kekszet mozsárban összetöröm, majd egy tálban elkeverem az olvasztott vajjal és a malátasziruppal. Ha összeállt, a tortaformába nyomkodom jó szorosan, majd félreteszem, míg a krémet készítem.
A mascarponét a cukorral habosra keverem, hozzáadom a citrom levét és reszelt héját. Az alaposan lehűtött habtejszínt óvatosan felverem, a mascarponés cucchoz hozzáadom a zselatinfixet, majd elegyítem a két tál tartalmát, és homogénre keverem.
A csak félig felengedett áfonyákat is hozzáadom a masszához, a kekszes alapra halmozom, majd minimum 2-3 (de inkább 6) órára hűtőbe teszem.
A zabos keksz és a maláta karakteres alap a könnyű, nem túl édes krémnek, az áfonyaszemek pedig remekül egészítik ki a nyerő párost. A variációk száma végtelen, nagyjából bármilyen bogyós gyümölccsel, vagy akár ananásszal, kivivel is el tudom képzeni az összeállítást, a mascarpone helyett mehet bele lecsepegtetett joghurt is, akkor még könnyedebb, már-már diétás édesség lesz 

A torta nagy sikernek örvendett, a Pötyi óriási mennyiséget tüntetett el belőle. Nem csoda, a bölcsis koszt rémes, mind állagra, mind minőségre gyakorlatilag szemetet etetnek a gyerekekkel. Erről majd füstölgök külön posztban is, de most jöjjön a szabadkozás a képért.
Gyakorlatilag úgy loptam el a gyerek elől az utolsó nagyjából ép szeletet, szóval se eszköz, se idő nem volt jobb képhez, ez van.
Most pedig a zene, ha már Orsi,legyen még egyszer, plusz egy Vera: nyerők együtt, tudtam mindig is J


2012. március 17.

Mascarponés citromtorta, majdnem-grillezéshez




Végre! Ezt vártuk fél éve. Udvar rendben, kerti bútorok kint (ugyan csak átmenetileg), tehát jöhet az első sütögetés. Lelkesen készültünk, vendéget is hívtunk.
A nagy nap délelőttjén a fiúk elmentek bevásárolni, én pedig megejtettem egy tavaszi nagytakarítást a tetőtérben. Fordítva kellett volna...

2011. november 8.

Hatlapos




Most, hogy kedves barátaim lejöttek a diétáról, lassan adagolhatom a hardcore cuccokat :)
A hatlapos az elmúlt hétvége sztárja volt, és egyben a nagy kihívás. Ugyanis ez egy hagyományos vasi édesség, családunkban is gyakran készült, ezer anekdota fűződik hozzá, de én még sosem készítettem.

2011. augusztus 10.

Túródesszert



Nem túró rudi, de valami olyasmi. Nagyobb, mint az óriás, és nem rudi.

2011. augusztus 7.

Csúsztatott palacsinta

P. régóta emlegette, hogy már nagyon rég nem evett csúsztatott palacsintát.
Mindkettőnk családjában a nagymama volt a konyha ura gyerekkorunkban, hisz szüleink dolgoztak, a nagymamáink, akikkel együtt laktunk, pedig vezették a háztartást.
Ez a recept viszont kivételesen az édesanyjához kötődik, ő szokta ezzel az étellel a családot kényeztetni amolyan „anya-étel”.
Sajnos ő már nem tudja megsütni a fiának a csemegét, mert évek óta nincs köztünk, így rám várt a nagy feladat, vajon tudok-e valami olyat alkotni, ami nyomokban idézi a régi ízeket?