Vajas kifli izlandi módra

Egy hónapja Észak-Izlandon élünk. A hideg időjárás és a kísérletezési kedvem feléledése okán a szabadidőm jelentős részét a konyhában töltöm.

Tegnap este készült ez a jó kis békebeli vajas kifli a kiváló minőségű alapanyagokkal. Mivel szerintem nem egy nagy kaland elkészíteni, és otthon is kapható hozzá minden, erősen javaslom kipróbálásra.

Hozzávalók:

450 g kenyérliszt

50 g teljes kiőrlésű rozsliszt

1 csomag instant élesztő

10 g só

5 g cukor

250 ml langyos tej

100 g vaj

100 g skyr (vagy sűrű, natúr görög joghurt)

A tetejére durva szemű só vagy magvak ízlés szerint

A hozzávalókat egy tálba mérem, és géppel vagy kézzel alaposan kidagasztom. Feszesebb, cseppet sem ragacsos tészta a cél, néhány dkg liszt még mehet bele, ha az állag úgy kívánja. Ha van maradék kovászod, az is prímán beledolgozható, és ez esetben azt is tudod, hogyan módosítsd a receptet (de ismétlésképp: a kovász súlyának felét a liszt, másik felet a tej mennyiségéből kell kivonni).

Kelesztőtálban vagy vizes konyharuhával letakarva duplájára kelesztem a tésztát nagyjából egy óra alatt.

A sütőt előmelegítem 190 fokra. Ha modern sütőd van, állítsd a légkeveréses-gőzölős programra, vagy csak simán tegyél egy tepsibe kb. egy liter vizet, hogy gőz képződjön.

A tésztát 8 egyforma részre osztom, gombócolom, majd elsőbbségadás kötelező tábla formára, kb 2 mm vékonyra nyújtom. Azért nem háromszöget írtam, mert kis íves szélekkel sokkal csinosabb a végeredmény.

Hosszabb végénél kezdve szorosan feltekerem, majd C alakra hajtva sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom őket egyenként.

Kb. 15 perc kelesztés után a tetejüket nedvesítem egy ecsettel, hogy a magvak jobban tapadjanak. Finoman bele is lehet kicsit nyomiszkolni a tésztába őket.

A forró sütőben kb. 15-20 perc alatt készülnek el a kiflik.

Akkor tökéletes, ha csudi aranybarna színt kapnak.

Vigyázat, veszélyes! Könnyen lehet, hogy minden este kiflit fogsz sütni, ha egyszer kipróbálod ;) 

Igazán bájos sereg, ugye?

Háromkirályok-kalács

A Vízkereszt az egyik legkedvesebb napom az évben. A görög katolikusoknak ma van Karácsony, nekünk pedig az egyik legszebb és legrégebbi ünnepünk. Mára legtöbbünknek annyi maradt meg a régi hagyományokból, hogy le kell bontani a Karácsonyfát. 

Reggelre hó borította a vidéket, így igazi ünneplős hangulatban indult a napunk. Egészen korán, kisebb egy kora reggeli vízkereszti misével kezdett. Kárpótlásul a korai ébresztésért beígértem a kalácsot uzsonnára. 

A nap legjobb döntése volt! Nincs is jobb a frissen sült kelt tészta illatára hazaérni a meleg lakásba. Plusz ha sütiillat van, meleg is van, hiszen a sütő be van kapcsolva - tuti kombináció így télen, nem tudom elégszer ismételni.

A Háromkirályok-kalács Európa jó pár országában hagyományos étel. Német területen ez a kalácsszerű állag kis magocskával vagy aszalt gyümölccsel, esetleg sütésálló játékkal dúsítva. Boltokban is kapható ilyentájt a Kindertojás-szerű kis pakk papírkoronával és apró meglepetéssel a gyerekeknek, de persze a házi az igazi. Ahány ország, vagy tájegység, annyiféle verzió, itt bővebben is olvashattok a tengernyi felfogásról.

Az enyém egy spanyolos beütésű német verzió: kalácsszerű, de puhább-vajasabb, narancsosabb ízvilág.

Hozzávalók:

A tésztához:

400 g liszt

1 csomag porélesztő

csipet só

1 egész tojás

1 tojás sárgája

100 g cukor (a barna az igazi)

75 g puha vaj

1 narancs reszelt héja

1,5 dl langyos (növényi) tej

1 ek vaníliaesszencia (vagy egy tasak vaníliás cukor)

1 ek narancsvirágvíz (elhagyható, helyette mehet egy kanálnyi tej)

1 ek rum

Kicsit később:

maroknyi kandírozott narancshéj

maroknyi aszalt vörösáfonya vagy mazsola

1 szem mandula vagy sütésálló kis figura

Kenéshez:

1 tojás

szórócukor vagy szeletelt mandula

A tészta hozzávalóit egy tálba mérem és géppel vagy kézzel jól kidagasztom. Egy lágy, kencésebb állagú tészta lesz belőle. 1,5-2 órán át letakarva kelesztem.

A két óra elteltével egy kb. 20 cm-s tortaformát sütőpapírral bélelek (vagy jó alaposan vajazom-lisztezem). 

A tésztába belegyúrom a száraz gyümölcsöket, majd 7 kisebb részre osztom és gömb alakúra formázom őket. Az egyik kis gombócban elrejtem a mandulát (vagy a kis figurát), majd egy darabot középre helyezek, a többi hatot pedig virágszirom-szerűen köré rakom. 

További fél órán át kelesztem a formában, majd lekenem a felvert tojással és megszórom a kívánt dekorációval. Én most sima kristálycukrot szórtam rá, egészen jó lett ezzel is.

180 fokos sütőbe tolom és 30-35 percen át sütöm. 20 percnél érdemes alufóliával takarni a tetejét, mert gyorsan barnul.

A végeredmény egy pihepuha, narancsos-gyümölcsös finomság, akár magában vagy vajjal is fogyasztható, de a legeslegjobb kis sós karamellkrémmel 😋 

A szigorú minőség-ellenőrzésen jelentem, átment:

Focaccia

Tudjátok, mi a karrier-álmom? Na ugye, hogy nem? Még én sem tudom, mi leszek, ha "nagy leszek", de egyet bizton tudok. 

Óvodáskorú lehettem, amikor először azt a célt tűztem ki, hogy én nagymama szeretnék lenni. Továbbra is tartom a tétet, még annak minden kihívásával is, hogy közben az anyós szerep is a megugrandó akadályok között lehet. Van két remek fiam, egész tűrhetően főzök, szóval hajrá csajok! Cirka 10-20 év múlva, addig meg lesz időm kitalálni, hogyan emelhetném tovább a tétet: olasz nagymama szeretnék lenni...

Mindehhez az első lépcsőfok pipa. Idén nyáron az összes borozgatás, grillparti, csak úgy kaják sztárja a focaccia volt, hol kovásszal, hol klasszikusan élesztővel. Miután végre mindenkinek elérhető a klasszik élesztő, ezt az egyszerűbb verziót osztom most meg.

A recept valóban pofonegyszerű, a feltét a minimalistától (só) az extrán tartalmasig (gyakorlatilag bármi) variálható, egyétek és vegyétek!

Hozzávalók:

500 g liszt (a legjobb a 00-ás vagy pizzaliszt, ennek hiányában mezei simaliszt is mehet)

325 g langyos víz

25 g olivaolaj

7 g só

7 g cukor (mehet a barna is, szintetikus szerek most nem játszanak, agaveszirup vagy méz viszont igen)

1 csomag (7g) porélesztő 

A fentieket egy tálba mérem és kézzel vagy géppel addig dagasztom, míg elválik a tészta az edény falától. Közepesen lágy tésztát kapok, ezt meleg helyen 1-1,5 órát kelesztem.

Eztán a sütőt előmelegítem 250 fokra.

Veszek egy gáztepsit, vékonyan kiolajozom, majd olajos kézzel a tésztát elegengetem a tepsiben. Itt a legfontosabb az úgynevezett "zongorázós" kéztartás, kezünket lazán tartva ujjainkat belemélyesztve a tésztába alakítjuk ki a végső formát. Ettől lesz rusztikus, hepehupás a tészta felülete.

A tepsiben további 25-30 percig kelesztjuk a tésztát, majd durva szemű sóval és rozmaringgal hintjük, és mehet be a sütőbe.

A sütési idő nagyjából 10 perc, akkor lesz tökéletes, ha nagyon halvány barnás színt kezd ölteni a tészta.

Hedonisták és szuper kreatívak igazán szabadjára engedhetik fantáziájukat, mindenféle hagyma, zöldség mehet rá, de akár sonka, kolbász is -csak akkor már nem teljesen focaccia jellegű lesz a dolog, hanem egy vastagabb pizzára kezd hajazni. Nem baj persze, kinek a pap, kinek a papné :)

A díszítésnek csak a fantázia szab határt, az én kiskonyhámban ezek a kreatívabb verziók születtek az elmúlt hónapok során- de bevallom, legnépszerűbb minden esetben a puritán verzió volt (durva szemű só plusz rozmaring).

Fokhagymás-zöldfűszeres tejföllel önmagában, vagy grillhúsokhoz köretként is nagyon jól működik.

Bónusz javaslat: uzsonnás dobozba is megfelelő töltőanyag, ha épp kifogyott a megszokott pékáru, és akad némi maradék a focaccia-vacsiból.