A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mazsola. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mazsola. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. január 6.

Háromkirályok-kalács


A Vízkereszt az egyik legkedvesebb napom az évben. A görög katolikusoknak ma van Karácsony, nekünk pedig az egyik legszebb és legrégebbi ünnepünk. Mára legtöbbünknek annyi maradt meg a régi hagyományokból, hogy le kell bontani a Karácsonyfát. 

Reggelre hó borította a vidéket, így igazi ünneplős hangulatban indult a napunk. Egészen korán, kisebb egy kora reggeli vízkereszti misével kezdett. Kárpótlásul a korai ébresztésért beígértem a kalácsot uzsonnára. 
A nap legjobb döntése volt! Nincs is jobb a frissen sült kelt tészta illatára hazaérni a meleg lakásba. Plusz ha sütiillat van, meleg is van, hiszen a sütő be van kapcsolva - tuti kombináció így télen, nem tudom elégszer ismételni.

A Háromkirályok-kalács Európa jó pár országában hagyományos étel. Német területen ez a kalácsszerű állag kis magocskával vagy aszalt gyümölccsel, esetleg sütésálló játékkal dúsítva. Boltokban is kapható ilyentájt a Kindertojás-szerű kis pakk papírkoronával és apró meglepetéssel a gyerekeknek, de persze a házi az igazi. Ahány ország, vagy tájegység, annyiféle verzió, itt bővebben is olvashattok a tengernyi felfogásról.
Az enyém egy spanyolos beütésű német verzió: kalácsszerű, de puhább-vajasabb, narancsosabb ízvilág.

Hozzávalók:

A tésztához:
400 g liszt
1 csomag porélesztő
csipet só
1 egész tojás
1 tojás sárgája
100 g cukor (a barna az igazi)
75 g puha vaj
1 narancs reszelt héja
1,5 dl langyos (növényi) tej
1 ek vaníliaesszencia (vagy egy tasak vaníliás cukor)
1 ek narancsvirágvíz (elhagyható, helyette mehet egy kanálnyi tej)
1 ek rum

Kicsit később:
maroknyi kandírozott narancshéj
maroknyi aszalt vörösáfonya vagy mazsola
1 szem mandula vagy sütésálló kis figura

Kenéshez:
1 tojás
szórócukor vagy szeletelt mandula

A tészta hozzávalóit egy tálba mérem és géppel vagy kézzel jól kidagasztom. Egy lágy, kencésebb állagú tészta lesz belőle. 1,5-2 órán át letakarva kelesztem.
A két óra elteltével egy kb. 20 cm-s tortaformát sütőpapírral bélelek (vagy jó alaposan vajazom-lisztezem). 
A tésztába belegyúrom a száraz gyümölcsöket, majd 7 kisebb részre osztom és gömb alakúra formázom őket. Az egyik kis gombócban elrejtem a mandulát (vagy a kis figurát), majd egy darabot középre helyezek, a többi hatot pedig virágszirom-szerűen köré rakom. 
További fél órán át kelesztem a formában, majd lekenem a felvert tojással és megszórom a kívánt dekorációval. Én most sima kristálycukrot szórtam rá, egészen jó lett ezzel is.

180 fokos sütőbe tolom és 30-35 percen át sütöm. 20 percnél érdemes alufóliával takarni a tetejét, mert gyorsan barnul.

A végeredmény egy pihepuha, narancsos-gyümölcsös finomság, akár magában vagy vajjal is fogyasztható, de a legeslegjobb kis sós karamellkrémmel 😋 
A szigorú minőség-ellenőrzésen jelentem, átment:

2015. január 2.

Zserbós kalácspuding


A karácsonyi sütésből pár nagy klasszikus kimaradt, többek között a zserbó is. Kellett hát némi pótlék, és rögtön ez az ízvilág jutott eszembe, mikor az igencsak száraz kalácsra rátaláltam a kenyértartóban. Vendégeket is vártunk, jó alkalom volt hát, hogy a már régóta nézegetett receptet kipróbáljam, természetesen a szokásos változtatásokkal.
Tényleg nem egy fogyókúrabarát dolog, paleósoknak már-már szentségtörés olvasni is, de egyszerűen abbahagyhatatlan. 

2014. december 4.

2013. december 23.

Panettone, a karácsonyi kalács



Az idei slow-food minimozgalmam megkoronázásaként készült régi gyerekkori kedvencem, a panettone. Először talán húsz évvel ezelőtt kóstoltam, egy ajándékcsomagban volt egy kisebb doboznyi különlegesség. A szerelem töretlen, és mivel igazán jót az általam elérhető helyeken nem egyszerű kifogni, már ezer éve szemezek a különféle receptekkel. A Stahl Magazin verziója lett a nyerő, talán azért is, hogy igazoljam a család fele, nem hiábavaló teljesen a magazin-gyűjtögetési mániám.

A panettone régi, milánói eredetű, fehér lisztből, kovásszal készített ünnepi kalács. Tésztájában rengeteg vaj, aszalt gyümölcsök (tradicionálisan mazsola és kandírozott citrushéj) van. Alakja hengeres, magas (12-15 cm), tetején általában kereszt alakú vágás is van, az átlagos súlya 1 kg. A tészta levegős, mégis tartalmas, ezt a hosszú ideig tartó, szakaszos kelesztéssel érhető el.

Egy hosszú délutánt, vagy akár egész napot rá kell szánni, de nem igényel intenzív jelenlétet a folyamat, akár egy mozimaratonnal vagy otthoni szépítkezős nappal is össze lehet kötni a készítését. És nagyon megéri, mert nem egy bonyolult recept, csak be kell tartani a leírást, és a siker nem marad el. Frissítve.

Egy nagy tálban 1 dl langyos tejet, 2 dkg friss élesztőt és 8 dkg lisztet elkeverek, majd meleg helyen 30 percig érlelem. Ez fogja helyettesíteni a kovászt.

Ha eltelt fél óra, fogom a tálat, és a masszához adok:
fél dl langyos tejet
2 dkg friss élesztőt
10 dkg puha vajat
20 dkg lisztet
5 dkg cukrot
2 tojást
1 vaníliarúd kikapart magját.
Kézzel vagy géppel egyneművé dagasztom, majd másfél óra alatt meleg helyen duplájára kelesztem a tésztát.

Másfél óra elteltével az alábbi hozzávalókat adagolom a kelesztőtálba:
2 tojás
2 tojássárgája
15 dkg cukor
50 dkg finomliszt
2 dkg búzasikér
20 dkg puha vaj
2 tk só
1 narancs reszelt héja

A tál tartalmát kézzel vagy géppel jól kidagasztom (kb. 10 perc), és a már bevált meleg helyen két óra alatt duplájára kelesztem a tésztát.

Előkészítek egy 18-20 cm-es kapcsos tortaformát, aljába sütőpapírt szorítok, majd vágok 2 db 42 cm hosszú sütőpapír-darabot, és félbehajtom, hogy két 21 cm magas, kb 37-38 cm hosszú téglalapot kapjak. Ezek kerülnek a tortaforma belsejébe. Az egymást fedő részeknél tűzőgéppel összekapcsolom őket, hogy biztosabban tartsák a tésztát.

A megkelt tésztába kézzel belegyúrok
15 dkg mazsolát és
10-15 dkg kandírozott citrushéjat (vagy más, tetszőleges aszalmányt: datolyát, fügét, barackot, szilvát),
bucira gyúrom, majd beleillesztem az előre elkészített magasított tortaformámba, és még kb. 2 órán keresztül kelesztem.

A két óra elteltével a tészta tetejét kereszt alakban megvágom, és 200 fokra előmelegített sütőbe teszem.
10 perc után leveszem 180 fokra a hőmérsékletet, és még 70 percig sütöm. Kb. 50 perc múlva érdemes ránézni, ha a teteje gyorsabban pirulna, érdemes takarni egy réteg sütőpapírral vagy alufóliával.
A kész kalácsot rácson, a formában hagyjuk kihűlni. Tetejét porcukorral díszítjük. Kihűlve akár szeletelhetjük is, de híres a sütemény hosszú eltarthatóságáról: akár két hétig is finom, sőt állítólag jól fagyasztható. Erről esetleg a későbbiekben tudok beszámolni, jelenleg a pákosztosokat hessegetem a kamra környékéről, ha már a 9 rúd bejgliből már csak 2 van, legalább ez maradjon Karácsony reggelére.
Kakaó vagy kávé mellé fantasztikus reggeli, már nagyon várom, hogy megszeghessük. Legalább annyira, mint azt, hogy újra láthassam a gyönyörű Milánót, a várost, melyet először szerettem meg Olaszországban.

Frissítve: az első verzió nem bűvölt el, száraz élesztővel nem jött fel túl szépen, de az íze jó volt. Második nekifutásra friss élesztővel, és evőkanálnyi búzasikérrel javítottam, és így lett szuper a végeredmény.

Ezzel a recepttel és zenével kívánok Nektek boldog, békés Karácsonyt! Kívánom, hogy mindegyikőtök találjon valami meglepit a fa alatt, és legalább egy vágya teljesüljön az elkövetkező két napban! :)


2012. április 16.

Vatikáni kenyér

Avagy barátság-kenyér, ki hogy ismeri.
Főnökömtől kaptam, és az efféle ajándékokat nem szabad visszautasítani, ugye? :)

Mikor rákerestem a pontos receptre, többek között ezt találtam, és nagyon jót mulattam.

2012. január 5.

Bukta van




Még van. Mert hiába írja az eredeti reci, hogy napokig eláll, ezt nem fogjuk most megtapasztalni.
Maradt 3 darab, röpke 12 órával azután, hogy kikerült a sütőből az adag.