Spenótos-csirkés farfalle

Helló, világ! Lassan feljövőben a víz alól. Konyha működésben, nem is takarékon, de ahhoz, hogy üzemeljen, vissza kellett vennem a dumából. Mostantól viszont jönnek a két hét alatt felhalmozott jó tapasztalatok :)
Kezdve ezzel a jó kis tésztaétellel, ami onnan indult, hogy volt két szép natúr csirkemell a hétvégi grillezésből. Ételt ki nem dobunk, maximum újrahasznosítunk, hát így végezték. Soha rosszabbat, éljenek a boldog csirkék.

Spenótos nokedli

aka parajos galuska, de mi már csak ilyen egyszerű népek vagyunk…

A recept családi, de import is egyben, Ausztriában élő rokonainktól tanulta anyukám évekkel ezelőtt, és rögtön az egyik házi kedvenccé vált. Illetve, enni nagyon szerettem, de készíteni…

Nagy kudarcaim voltak az ügy kapcsán, így félve álltam neki a minap a vacsora-alkotásnak. Ott figyelt a hűtőben egy kisadag jobb sorsra érdemes, helyi piacon vásárolt spenótlevél, szóval belevágtam, és siker!

Anyukám receptjét nem tudtam megtanulni, mert ő nem használ mérleget szinte soha, én meg saccra nem tudok főzni, a kényszeres méricskélők táborához tartozom., ergo nem mondott sokat a „kell bele liszt, egy tojás, meg kis víz, hogy nokedlitészta-állagot kapjunk”.

A net jó barátom, ez alól eddigi két nokedlis próbálkozásom volt csak kivétel, mert mindkét recept becsődölt nálam, így jött a receptmixelés a saját ötletekkel, mert nem vagyok az a kudarctűrő fajta.

A nálam működő recept így szól: