Tudjátok, mi a karrier-álmom? Na ugye, hogy nem? Még én sem tudom, mi leszek, ha "nagy leszek", de egyet bizton tudok.
Óvodáskorú lehettem, amikor először azt a célt tűztem ki, hogy én nagymama szeretnék lenni. Továbbra is tartom a tétet, még annak minden kihívásával is, hogy közben az anyós szerep is a megugrandó akadályok között lehet. Van két remek fiam, egész tűrhetően főzök, szóval hajrá csajok! Cirka 10-20 év múlva, addig meg lesz időm kitalálni, hogyan emelhetném tovább a tétet: olasz nagymama szeretnék lenni...
Mindehhez az első lépcsőfok pipa. Idén nyáron az összes borozgatás, grillparti, csak úgy kaják sztárja a focaccia volt, hol kovásszal, hol klasszikusan élesztővel. Miután végre mindenkinek elérhető a klasszik élesztő, ezt az egyszerűbb verziót osztom most meg.
A recept valóban pofonegyszerű, a feltét a minimalistától (só) az extrán tartalmasig (gyakorlatilag bármi) variálható, egyétek és vegyétek!
Hozzávalók:
500 g liszt (a legjobb a 00-ás vagy pizzaliszt, ennek hiányában mezei simaliszt is mehet)
325 g langyos víz
25 g olivaolaj
7 g só
7 g cukor (mehet a barna is, szintetikus szerek most nem játszanak, agaveszirup vagy méz viszont igen)
1 csomag (7g) porélesztő
A fentieket egy tálba mérem és kézzel vagy géppel addig dagasztom, míg elválik a tészta az edény falától. Közepesen lágy tésztát kapok, ezt meleg helyen 1-1,5 órát kelesztem.
Eztán a sütőt előmelegítem 250 fokra.
Veszek egy gáztepsit, vékonyan kiolajozom, majd olajos kézzel a tésztát elegengetem a tepsiben. Itt a legfontosabb az úgynevezett "zongorázós" kéztartás, kezünket lazán tartva ujjainkat belemélyesztve a tésztába alakítjuk ki a végső formát. Ettől lesz rusztikus, hepehupás a tészta felülete.
A tepsiben további 25-30 percig kelesztjuk a tésztát, majd durva szemű sóval és rozmaringgal hintjük, és mehet be a sütőbe.
A sütési idő nagyjából 10 perc, akkor lesz tökéletes, ha nagyon halvány barnás színt kezd ölteni a tészta.
Hedonisták és szuper kreatívak igazán szabadjára engedhetik fantáziájukat, mindenféle hagyma, zöldség mehet rá, de akár sonka, kolbász is -csak akkor már nem teljesen focaccia jellegű lesz a dolog, hanem egy vastagabb pizzára kezd hajazni. Nem baj persze, kinek a pap, kinek a papné :)
A díszítésnek csak a fantázia szab határt, az én kiskonyhámban ezek a kreatívabb verziók születtek az elmúlt hónapok során- de bevallom, legnépszerűbb minden esetben a puritán verzió volt (durva szemű só plusz rozmaring).
Fokhagymás-zöldfűszeres tejföllel önmagában, vagy grillhúsokhoz köretként is nagyon jól működik.
Bónusz javaslat: uzsonnás dobozba is megfelelő töltőanyag, ha épp kifogyott a megszokott pékáru, és akad némi maradék a focaccia-vacsiból.
Na szóval, az úgy volt, hogy a nagy karanténpékség kellős közepén talán én voltam az egyetlen, aki nem sütött kenyeret. Dacára annak, hogy már egy jó ideje volt kovászom, élesztőm meg épp nekem sem, elfogyott minden másra a nemes anyag. De miért is? Ja, mert a helyi pékség kovászos kenyere végig elérhető maradt, és sokkal, de sokkal jobb, mint amit én a kis sütőmmel produkálni tudok.
Készült viszont húsvéti kalács, kuglóf, kifli, csiga, de még gofri is. Na meg pizza, minden mennyiségben, ahogy szokott- vasárnaponként.
Szintén a karanténnapok idején az egyik őskovászos ismerőssel váltottunk üzenetet, és ő említette meg, hogy használ a hagyományos mellett gyömbérkovászt (aka gyömbérbug) is, remekül feltupírozza a kovászos cuccokat.
Kellemes mellékhatásként pedig erjesztett italokat lehet készíteni a segítségével, ami nekem szintén évtizedes álmom volt.
Jelentem, egy hónapja tesztelem, működik, elmondom, nálam hogyan.
Hozzávalók indításhoz:
1 nagy (ha lehet, csatos, 2-3 literes) befőttes üveg
1 dl víz
1 ek cukor
1 ek friss gyömbér
Első nap fogok egy hüvelykujjnyi gyömbérgyökeret, hámozom, és pár milliméteres darabokra szeletelem. Beledobom a befőttes üvegbe, felöntöm a vízzel, hozzáadom a cukrot, jól átkeverem, és naptól védett 18-22 fokos helyre teszem. Nálam a konyhapulton lakik, egy olyan szegletben, ahol nem éri a napsugár.
Innentől naponta elismétlem ezt a mókát, nagyjából a harmadik nap után felezhetem a mennyiséget (fél dl víz, fél ek gyömbér és cukor), és folytatom 8-10 napig a napi etetést. Utána át lehet térni a kétnapi, majd háromnapi etetésre, de aki rendszeresen venne ki belőle, a napi etetést vagy dupla adagosat is elbírja. Napi kb. egy perc foglalkozást igényel, de azt nagyon. Háziállat, ugye, az igénytelenebb fajtából, a napi sétát mindenesetre nem igényli.
Érdemes minden nap átkeverni, és ha erős szaga vagy kesernyés íze lenne, meg kell etetni.
Ha összefüggő penész lenne rajta, vagy kellemetlen szagú, nyúlós réteg keletkezik rajta, sajnos azt jelenti, hogy meg kell válnunk tőle, és visszaállunk egy új adaggal a rajtvonalra.
Nagyjából egy hét után érik annyira össze, hogy lehet belőle kivenni kelt tésztához illetve gyömbérsörhöz.
Kelt tésztánál én cca fél deciliternyi mennyiséget szoktam kivenni, átszűrni. Ezt a víz mennyiségéből aztán levonom a receptnél, a továbbiakban mindent változatlanul csinálok.
A kelt tésztáim azóta sokkal szebbek, levegősebbek, és a gyömbéríz sem érződik rajtuk ekkora mennyiségnél.
Sokkal erősebb motiváció volt viszont a gyömbérsör készítése. Aki azt gondolja, hoyg ez egy magasabb alkoholtartalmú ital, azt ki kell ábrándítanom. Persze van valamicske alkoholtartalma, de elenyésző, sokkal inkább érdemes az egyedi ízért, és a természetes szénsavképződés csodálatáért nekilátni a gyömbérsör készítésnek. Na és nagyon egyszerű, nagyjából az üveg felbontása a legbonyolultabb művelet a folyamatban.
Hozzávalók:
1 dl leszűrt gyömbérkovász
7,5 dl víz
0,5 dl citromlé vagy egy egész citrom (vagy lime, vagy grapefruit tetszés szerint)
1-2 ek cukor vagy méz
1 ek gyömbér reszelve
1 db minimum 1 literes csatos üveg (töltés után minimum két ujjnyi hely maradjon az üvegben a képződő gáznak)
illetve ízlés szerint: egyéb gyümölcsök darabokra vágva (pl.: eper, málna, barack, áfonya), fűszernövények (kakukkfű, levendula, citromfű, menta), gyakorlatilag minden ehető és élvezhető növényi rész.
Az üveget alaposan elmosom, vegyszermentesítem.
A hozzávalókat az üvegbe töltöm, lezárom, és szobahőn érni hagyom minimum 24 órát.
A 24 (vagy erősebb íz eléréséhez 36-48) óra elteltével az üveget nagyon türelmesen, percekig lazítva bontom fel, ha lehet, mosogatótálcában vagy egyéb biztos helyen. Annyira erőteljes lehet a szénsavképződés, hogy nagyon könnyen kifut, ha óvatlanul állunk a bontási folyamathoz.
Én első alkalommal mentás-citromosat készítettem.Ehhez a citrom felét kifacsartam, másik felét karikákra vágva szuszakoltam az üvegbe, plusz vágtam a kertből egy cca 10 cm-es mentaágat.
Másodjára lime-os, citromfüves-mézes készült, ez is nagyon finom volt, de szerintem a holnapi bodzás lesz az ászok ásza.
Izgalmas lehet az epres- mentás, a málnás- mentás, hársfavirágos, a citromos-kakukkfüves vagy a barackos-levendulás kombináció is. Szerintem pont ilyen sorrendben fogom kipróbálni a nyáron.
Miért is jó, azon felül, hogy az íze isteni? Az úgynevezett fermentált italok mindegyike probiotikus, azaz a jó baktériumok szaporodását segíti az emésztőrendszerben. Nem kell tehát gyógyszertári szer, ezek a nagyszerű frissítők gondoskodnak arról, hogy egészségesek, és ellenállóak legyünk a betegségekkel szemben. Az idén ez különös jelentőséggel bír talán mindenkinél, ugye?
Egészségünkre!
A kuglófsütés egy újabb határozott lépés a nagymamává válás útján. Bár remélem, van még pár évem addig, míg a legszebb karriertervem beteljesül, gyakorolni azért szabad, ugye?
A kovász-fakultációsok figyeljenek erősen, ez a recept az egyik legjobb módja annak, hogyan lépjünk ki biztonsággal a kenyér-pizza zónából? Garantált a siker, és bár a macera-szint nem kifejezetten alacsony, minden perce megéri, főleg, hogy a dolgos hétköznapokba is beilleszthető a lenti módszerrel. Na jó, péntekekbe...
A recept alapjáért nagy köszönet a Vadkovászsulinak!
Hozzávalók az előtésztához:
2 ek kovász
2 dl langyos tej
20 dkg liszt (nálam most sima kenyérliszt, de volt már nagyi titka is)
A hozzávalókat a reggeli órákban egy tálban összekeverem, és minimum 8 órán át hagyom, hadd fejődjenek a buborékok.
A mazsolát is reggel érdemes kis rumba vagy simán vízbe áztatni, hogy bevetéskor már fincsi kerek szemek várjanak.
Délután fogom a szép buborékos előtésztát, és hozzáadok:
40 dkg lisztet
1 dl meleg tejet
2 tojást
15 dkg nádcukrot
csipet sót
1 vaníliás cukrot vagy 1 ek vaníliaesszenciát és jól kidagasztom a tésztát.
Ha a tészta már összeállt, 3-4 adagban hozzáadok még 10 dkg puha vajat.
A tésztát kettéveszem, az egyik adagba belegyúrom a mazsolát és egy-két evőkanál lisztet.
A másik feléhez 3 ek kakaóport adok. Minél jobb minőségű a kakaópor, annál finomabb lesz a tészta. Nálam most szuper Palotai Csokoládé kolumbiai kakaópora volt készleten a Csokiszegnek köszönhetően, de a 20-22% kakaóvaj tartalom, no cukor nem hazudik, használjátok bátran, amit elértek most az ínséges(ebb) időkben, csak a Nesquiket ne :)
Inenntől a két bucit külön dajkálom, és hogy ne unatkozzanak (és én se), félóránként meghajtogatom a tésztát, összesen 3 alkalommal.
Az utolsó félórás pihentetés után jöhet a nyújtás. Még nem nekünk, a tésztának.
Mindkét tésztarészt bő ujjnyi vastag téglalappá nyújtom, igyekszem hasonló formát adni nekik.
Ha megvan, alulra a simát, fölé a kakaósat helyezem, és szorosan feltekerem hosszanti oldalánál.
Ha megvan, akkor elkezdem csavargatni, mint a nedves törölközőt. Ha már megvan a jól megtekeredett kígyóformánk, egy kivajazott kuglófformába hajtom, és jól letakarva vagy nejlonba pakolva egy éjszakára beteszem a hűtőbe.
Jöhet a megérdemelt lazítás, pihenő nekem is, akár egy pohárka rozéfröccsel a teraszon :)
Reggel aztán ahogy kipattanok az ágyból, kiveszem a hűvösre tett kuglófot, örvendezek, milyen szépen megkelt, és előmelegítem a sütőt 180 fokra.
Ha 20 perc-fél óra letelt, beteszem a meleg sütőbe a már éledező tésztát, és 50-55 percig sütöm, 20-25 perc után érdemes takarni a tetejét. Az utolsó 5 percre levehető a takarás, és nincs más hátra, csak edzeni a türelmünket.
A sütőből kivéve 20 percet a formában, majd kb félórát a formából kivéve, rácsra helyezve hűlni hagyom a kész kuglófot.
Mindeközben kikérdezhetem a családtagokat a mázról. Én maximum a porcukor-szórást javaslom, az olyan nagymamás, de nem eretnekség pucin fogyasztani, ha már végképp elegünk van az édes életből, de már az is előfordult, hogy a gyermek a csokimázra szavazott, és nem álltam ellen :)
A lényeg úgyis a belbecs: kis tekergő kakaóhullámok, nagy és puha mazsolaszemek (érdemse a jumbo mazsolát választani!), és a semmihez nem hasonlítható kovászos, telt íz:
Kereken egy hete nincs konyhám. Ha nagyon jó kislány voltam idén (remélem...), akkor talán a húsvéti kalácsot már nem a boltban kell vennem, mert összelegózzuk az új konyhát, és akkor lesz itt olyan sütés-főzés, hogy csuhajja!
Az elmúlt napokban számtalan vicces helyzet állt elő az étkezések körül. Mivel mosogatóm sincs, a mosogatást a lenti fürdőben igyekszünk megoldani, a konyhai eszközeim pedig a lakás legváltozatosabb helyein bukkanhatnak elő.
Így esett hát a következő beszélgetés:
- Hozd ki a tojásokat a kamrából, a tálat a tusolóból!- én a nagyhoz
- Én is segítek mami!- mondja a kisebb
- Jó, te húzd elő a tv alól a gofrisütőt, apa pedig kerít egy hosszabbítót, és akkor megleszünk.
A kovászos gofri ötlete pedig abból adódott, hogy a drága jó kovászomat életben kell tartani, tehát etetni szükséges, felfordulás ide vagy oda. A kivett részt pedig kidobni tilos, így ugyanúgy beetettem, mint szoktam (10 dkg kovász, 5 dkg langyos víz, 5 dkg liszt), és 4 órán át meleg helyen "izmosítottam".
Egy tálban 2 tojást 2 evőkanál cukorral habosra kevertem, hozzáadtam 20 dkg lisztet, 3 dl tejet, csipet sót, egy fél dl olajat és egy evőkanálnyi vajat, és végül az érlelt kovászt.
A masszát további 2-3 órán keresztül érlelem (vagy még jobb megoldással mehet egy egész éjszakára hűtőbe), majd kisütöm.
Bár sok recept extra hosszú sütési időt ír a kovászos gofrihoz, nekem a szokásos kb. 2 perc duplája elég volt. Felénél fordítottam, mert valamiért az alsó oldal nem sült annyira jól, mint a felső.
Hogy milyen lett a végeredmény? Mennyei. Töményebb, kovászosan savanykás alap, kiválóan egészíti ki a fahéjas cukor-tejszínhab kettősét :)
De a legjobb az állaga: kívül roppanós, belül puhább, egészen sajátos dolog. Bár vész-felhasználásnak indult, maradni fog a repertoárban, beszavaztuk a szűkített listába.
Az úgy kezdődött...hogy kaptam kovászt. Bár párszor magam is nekiindultam a szaporításnak, sosem lett jó vége a dolognak. Vagy be sem indult, vagy például a tavaly nyári pár óráig bíztatóan nézett ki, aztán fogta magát, és megsavanyodott. Nem kicsit, a hangyákat is a szagával nyírtam ki szerintem :)
Muslinca irtásra cserébe nem jó, sőt.
Szóval a kovász teremtéshez a megoldókulcs nem én vagyok, de heti egy adagot tudok adni, ha valaki nem bírja a recept után sk kenyér nélkül, és nincs más forrása, szóljon bátran.
Figyelem, a kovászos kenyér-projekt meglehetősen addiktív. 18 éven aluliak egyáltalán ne, afölöttiek pedig csak alkoholos befolyásoltság alatt szegődjenek el házipéknek. Kell hozzá pöti őrültség, és nehéz is lejönni a szerről, a szabadidő és extrém esetben a családi béke rovására is mehet a dolog. Mondjuk, kellene a fenének olyan család, ahol reklamálnak a friss kenyér miatt...
A disclaimer után azt is sorolom, mi a jó benne.
A dagasztás. Ha van hozzá géped, a napi egy hála már mehet is a hálanaplóba, pipa. Ha nincs, akkor erre a napra a környezeted felszabadul- úgy kinyiffansz közben, hogy nem kötekszel utána senkivel. A feszkó is kimegy meg erőd sem marad. Tuti, mondom én.
A kelesztés. Még egy sor a hálanaplóba- működik magától, nem kell csinálnod semmit. Ülsz a melegben a tésztával, olvasgatsz, Esetleg Netflixezel vagy lenyomsz egy közepesen nehéz bringatúrát, miközben ott a kristálytiszta alibid, hogy "nem érek rá, kenyeret sütök".
A sütés dettó ugyanez a szöveg, de max egy rövid sorozat vagy egy arcpakolás fér bele, esetleg egy 25 perces HIIT-edzés YouTube-ról. Abban van pár másodperc pihenő a sütő-áthangolásra.
Az illat. Na az verhetetlen, nincs az a Chanel, amitől az ember (vagy asszony) szíve ennyire hevesen verne. Szóval ha akarsz valamit éjszaka, zsarold be friss kenyérrel. Típusa válogatja, előlegben vagy kizárólag átvétel után működik, futtass egy tesztet a tiédnél.
Az íz. Ötös, nem lehet hibázni, kivéve, ha kimarad a só, mert akkor nagyot, szóval figyelj! A só itt valóban minden.
Az állag. Az, amit a távoli nagyváros kézműves pékségében megvehetsz aranyáron. Esetleg a kedvenc csillagos étteremedben a ház kenyereként tálalják. Vagy ha iszonyú mákod volt, a nagymamádét még kóstolhattad. Na, pont olyan.
A tartósság. Háromnaposan is ehető, negyedik nap is egészen pofás pirítós lesz belőle. Ha marad az ötödik-hatodik hét környékén. Mert addig tuti fél kiló elpárolog belőle frissen a vacsihoz.
A farmered fogja tudni először, hogy kenyérprojekt van, főleg, ha elbliccelted a fent említett mozgásformákat készítés közben, vagy a keresztdiétát. Az olyan, mint a keresztedzés- mindent edzel, csak az alapsportodat nem. Na itt ez úgy néz ki, hogy kenyéren és vízen fogsz élni napokig. Vagy beteszed Emil.RuleZ! vonatkozó klasszikusát. You know.
No de a recept. Ez a munkás hétköznapokra optimalizált verzió, talán klasszik 8 órás állással rendelkezőknél működik legjobban a megadott ütemezéssel.
Persze, nyugodtan csinálhatod vasár-és ünnepnapon is, de ha már hozzászokott a banda a jó kenyérhez, úgyis igénylik hét közben is a frisset.
Hozzávalók:
150 g etetett kovász
500 g kenyérliszt
350 g langyos víz
10 g só
Az etetett kovász úgy készül, hogy az alapból hűtőben tartott anyakovászból heti egyszer kiveszek 10 dekányit, majd az anyát visszaetetem 5 dkg liszt+ víz keverékkel, s megy vissza hűtőbe. Egy hétig ellesz az adalékkal, nem igényel különösebb simogatást.
Munkába indulás előtt:
A kivett 10 dekához 5 dkg lisztet és 5 dkg langyos vizet keverek, és a kamrapolcra teszem. Amíg hazaérek, a kb 15-16 fokon pont megkettőzi reggeli térfogatát, szép buborékos lesz- ilyenkor használható. Nyáron valószínűleg fel kell bérelnem kovászetetőnek valamely családtagot, mert melegben/szobahőn 4-6 óra elég a bevetéshez, a 10 óra már sok lenne neki.
Munka után:
Egy tálba mérem a lisztet és a vizet, minimum fél óráig állni hagyom. Ekkor indul be az úgynevezett autolizálási folyamat, amit most nem fogok tovább magyarázni, de jó a kenyérnek. Kattra olvasható haladóknak.
A félóra elteltével mehet bele a szintén kimért etetett kovász, és géppel vagy kézzel jól kidagasztom.
Ha már összeállt, akkor teszem csak bele a sót, és további 2-3 percig dagasztom
Ha van is dagasztógép, javaslom, az utolsó egy-két percben másszunk bele kézzel, ritka jó érzés, ahogy a kézmelegtől alakul a tészta. Engem kikapcsol és elvarázsol minden alkalommal.
Félóráig pihentetem a tésztát, majd elkezdem a hajtogatást. Ez otthoni programtól függően ütemezhető, kb két óra alatt 4x hajtogassuk meg, abból baj nem lesz.
Segítségképp itt egy videó hozzá:
A hajtogatások leteltével jöhet a formázás, én a hétköznapi verziókhoz, mivel egyelőre nincs szakajtóm, két hosszúkás (püspökkenyér) formát szoktam használni. Annyit tesz nálam tehát a formázás, hogy nagyon óvatosan olajos kézzel kettéveszem a tésztát, és a sütőpapírral bélelt formába beleügyeskedem. Nagyon lágy tésztám van, szét fog terülni, de igyekszem kis cipóformát adni neki-a széleket behajtogatom alulra, kb ennyi.
Ha ezzel megvagyok, a formák mehetnek a hűtőbe.
Másnap munkába indulás előtt minusz minimum egy óra:
Kipattanok az ágyból, bekapcsolom maximumra a sütőt (nálam 250 fok), és kiveszem a kenyérkéket a hűtőből. Az én sütőmnek kell kb félóra, mire eléri ezt az üzemi hőt, így a kenyerek is magukhoz térnek a hidegből a félóra alatt.
25 perc elteltével behajítok egy vízzel teli tepsit a sütőbe, hogy megfelelő pára fogadja a kenyereket.
30 percnél bevagdosom éles pengével a kenyérkék tetejét pár helyen, és mehetnek a gőzbe.
15 percig maximumon sütöm, 15 percig 230 fokon. Félidőben kiveszem a vizes tepsit, és ha nagyon barnulna a kenyerek teteje, alufóliával takarok is.
Ha vastagabb, esetleg szilikonos sütőformát használunk, ekkor érdemes a sütőpapírnál fogva kivenni a kenyereket, és forma nélkül visszahelyezni a sütőlapra- sokkal szebben átsül így a kenyér.
Mielőtt elhagyom a lakást, kikapom a forró kenyereket, és rácsra téve, dupla konyharuhával takarva hűlni hagyom.
Ha extra korán hajlandó vagyok felkelni, az induló családtagok már vihetnek is frissen sült kenyérből készült szendvicset, de eddig erre nálunk csak egyszer volt példa- ez esetben a konyharuhás takarás átugorható.
Örülnek neki este is, és az illat addigra pont átveszi az uralmat a házban, míg hazaérünk :-)
Szóval dióhéjban ennyi, nem rövid, cserébe kicsit macerás. Ugyanakkor megéri, egy olyan önbizalom-tuning feltálalni a saját kenyeret, amit egy insta-filter vagy lájkmennyiség sem adhat.
Amúgy is a kovász és a kézműves kenyér az új szexi, aki esetleg szükségét érezni a social media-visszajelzésnek, nyugodtan posztoljon, a lájkcunami és a szívecskeözön úgysem marad el. Annak ellenére sem, hogy illatot sajna nem lehet posztolni. Ha lehetne, kenterbe verné a Kardashianokat az összes kézműves pék, az fix.
Akinek feltűnt, hogy 5 dekányi érett kovász maradt, annak súgok egy titkot: meg lehet a maradékot is etetni fele víz-fele liszt kombóval és át lehet passzolni a szomszédba, egy szelet sk kenyér kíséretében, azaz le lehet dobni a kovász-bombát barátaink vagy ellenségeink hajlékába.
S imába foglalják nevünket, vagy a kb harminc évvel ezelőtti barátság-kenyér sorsára jut a dolog? Tudja csuda, mindenesetre kedden lesz egy felesleges adagom :-)
Aki követ a közösségi médiában, már tudja, hogy az elmúlt hetekben elragadt a kovász-láz.
Rögtön az influenza után (mellett) jött, de úgy érzem, lassabban gyógyul ;), a közvetlen környezetem nagy örömére.
A kezdő anyakovászt kaptam, így maximum adni tudok, de a "hogyan készül" szekciót most nem vállalom be. Aki érez magában erőt a nulláról induláshoz, javaslom Limara vagy Péklány oldalát, mindkettő hiteles, megbízható forrás számomra.
A fánk gyermekeim szíve vágya volt, én az édes kelt tésztákat csak készíteni szeretem. Na jó,szerettem. Máig.
Azt hiszem, übereltem a nagymamám fánkját, amitől egyszere szégyenlem és csodálom magam. Ha akarjátok tudni, milyen érzés, fogjatok bele, trükk semmi nincs benne, csak idő és törődés.
Hozzávalók:
200 g etetett kovász (ez úgy készül, hogy 10 dkg anyakovászhoz hozzáadsz 5 dkg lisztet és 5 dkg (azaz fél deci) kézmeleg vizet, alaposan elkevered, és 6 órát állni hagyod szobahőmérsékleten)
350 g sima liszt (BL55)
150 g kenyérliszt (BL80)
280 g langyos tej
4 tojás sárgája
100 g porcukor
80 g vaj
csipet só
A hozzávalókat a vaj és a só kivételével tálba mérem, és kézzel vagy géppel jól kidagasztom.
Javaslom a gépet, kézzel egy masszív 20 perces meló, de persze aki a bikinitestre gyúr, annak jól jön a bicepsz-erősítéshez.
Ezt esetleg be lehet adni a hímnemű családtagoknak, hátha bejön alapjáraton is a gyenge nő ütőkártya, haladóknak ezen felül a fenyítés, hogy nem lesz itt fánkocska, fiam...
Ha már szép egyenletes, a tál falától elváló tésztát kaptunk, jöhet a só és a vaj, újabb öt perc után az édes pihentetés.
Én 4 órát pihentettem meleg helyen, 3 alá nem adnám, de az ötöt is elbírja.
Lényeg a 22-30 fokos szobahő, kifejezetten használ, ha szépen rásüt a nap az ablakon át- vagy csak én képzelem, de nekem mindig jobban sikerül a kelt tészta, ha napos idő van odakint.
4 óra elteltével lisztezett gyúródeszkán óvatosan kb másfél ujjnyira nyújtom, majd kissé belisztezett formával szaggatom. Egy sima, vékonyabb falú 2 decis üvegpohát volt nálam a célszerszám, kiválóan működött.
A kiszaggatott darabokat szintén lisztezett felületre helyezem óvatosan (nálam egy tálca), majd konyharuhával letakarva újabb 40-60 perc kelesztés következik.
Az utolsó öt percben alkalmas edényt és cirka 7 dl olajat kerítek. Az olajat én most mértem, 150-160 fokos volt, mikor az elsőt beleeresztettem. Akinek nincs célszerszáma, helyezze a tenyerét az olaj fölé fél tenyérniyvel, ha határozott melegséget érez, indulhat a buli.
A fánkok tetejét az ujjbegyemmel benyomom középen, majd fejjel LEFELÉ engedem az olajba, úgy, hogy ne érjenek össze. Én maximum hármat sütöttem egyszerre. Ekkor rögtön rá is teszem az edényre a fedőt, és kb 2-3 perc alatt aranybarnára sütöm a fánkok felső felét (az első etapnál érdemes csekkolni, kontrol-freakek állíthatnak időzítőt is- igen, nálam volt :)).
A fordítás után fedő nélkül sül készre a fánkok alja, majd papírtörlővel bélelet tálra teszem a kész darabokat, hogy a felesleges olaj lekerülhessen róluk. Ha mákunk van, van szalag, de ha nincs, attól még lehet príma a sütemény, nem kell plusz frusztrációt magunkra szedni, az íz és az állag a lényeg-legalábbis nekem. Ettem már elég vacakot, szalagosat is...
Pár menetben ugyanaezt eljátszom, majd legalább pár fotó erejéig visszatartom a népet a maratoni fánkpusztítástól, lakjanak jól a követők is vagy legalább a szemük. Nekem ma kábé 2 percem volt dokumentálni, ha hátteret, eszközt vagy beálltást válogatok, már csak a dagadt pocakkal pihegő, Forma-1 futam után ácsingózó bandáról lehetett volna képem. Nyitott szemekkel, alfában- ma még no futam, no alibi a délutáni bundizásra :D Bár elég cukik voltak, de megkíméltem a látványtól a népet. GDPR, miegyéb, jobb ez mindenkinek, cserébe vannak príma mobilos fotók.
"A lehető leghamarabb, mami!" visszatapsolva a vasárnapi menübe, mert azt azért tisztáztuk, hogy egy sima hétköznapba ez a cécó nem fér bele. Erre való minden ünnepi étel- nem mindennapi. Részemről meg jöhet a böjt ;-)
