Törökmogyorós bonbon

Ha egy kilencéves meglát egy Toffifee-s műanyag csomagolót, és nem engedi kidobni, mondván: pont jó lesz bonbonozáshoz, sokszorosan örül a család.
Először is apa szeme csillan fel, mert úgy látszik, lassan beérik a nevelőmunka, hogy amit nem muszáj, ne dobjunk szemétbe, főleg ne a konyhai vegyesbe. Aztán anya gyereke lesz egyből, mert a ded érdeklődő, kreatív és örömmel kísérletezik a konyhában. És persze a kicsi meg jól megszavazza, a legjobb fej tesója neki van a világon, mert "csokit csinál" :)
A kivitelezéshez azért kellett minimális támogatás, főleg a harmadik percnél, amikor a lelkesedés alábbhagyott, szerencsére, csak átmenetileg.

Semmi extra tudás és felszerelés nem kell hozzá, idézem a mestert: "Ez a bonbonozás tulajdonképpen vicces könnyű, csak elég türelmesnek kell lenni." És tényleg.

Hozzávalók:
10 dkg étcsoki (nálunk most Lidl-ös, 50%-os)
15 kávéskanál mogyorókrém
15 db pörkölt, hántolt törökmogyoró

Toffifee műanyag-kapszlija
10-es ecset
kiskanál

A csokit kockázom, és vízgőz felett megolvasztom a kétharmadát. Ha már folyékony, a maradék egyharmadát is hozzákeverem, ezzel temperálom a csokit (így lesz fényesebb).
A műanyagpapszliba mokkáskanálnyi csokit adagolok, és középről a szélei felé haladva ecsettel elterítem a masszát a formában.
5-10 percre hűtőbe teszem, és ha biztosra akarok menni, egy kevés csokival ismétlem a műveletet. Újabb 10 percre a hűtőbe helyezem a formámat, és jöhet a következő lépés.
A szobahőmérsékletű mogyorókrémből csapott mokkáskanálnyit teszek a félgömbökbe, majd belenyomom a mogyorószemeket a krém közepébe.
A maradék étcsokival (ha szükséges, vízgőz felett kissé melegítem) feltöltöm a formát, ez lesz a bonbon talpa. A mogyorókrémet szűkösen adagoljuk, hogy a félgömbök szélén még maradjon kis csokicsík-ez biztosítja, hogy a bonbonjaink egyben maradjanak.
Kb. 30 perc hűtés szükséges, majd óvatosan kifordíthatjuk a formából a bonbonokat, hogy aztán 5 perc után már csak a nyomait keressük a desszertnek. Még szerencse, hogy volt türelme kivárni a fotót, mert ellenkező esetben már 2 perc után annyi lett volna 45 percnyi türelemjátéknak.
A hétfő is lehet szép, ugye? :)
Bár remélem, még lesz pár hasonló, végül ez is korrekt, kerek nap lett. Itt is egy aktuális kedvenc, a "Szörnyikés filmes", derüljetek Ti is egy jót velünk:

Narancsos-mézeskalácsos bonbon

Szeretek ugyan tervezni, szervezni, folyton listázok és cetlizek, a legjobb ötletek viszont spontán jönnek. A hétfő estére is ezer más dolog volt tervben, viszont mikor megláttam a teás bonbont (igen, már megint a Puffinon :)), azonnal akartam, majdnem teljesen olyat.
Earl helyett Lady Greyből, mert az nagy kedvencem. Lett volna, ha van itthon akár egy árva teaszál is. De nálunk ugye senki nem szavatol semmiért, őladysége is eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár...lehet, hogy rokonok? :)

Tea tehát mínusz, mézeskalács-fűszer, narancshéj plusz, végeredmény egy remek karácsonyi édesség.

Hozzávalók:
0,5 dl tejszín
20 g vaj
100 g étcsoki
fél narancs reszelt héja
2 tk mézeskalácsfűszer
1 ek porcukor
2 ek darált keksz
1 ek kakaópor a beforgatáshoz

A tejszínt egy lábasban megmelegítem, beledarabolom a csokit, vajat, és sűrűn kevergetve összeolvasztom. Ha már homogén a cucc, félrehúzom a tűzről. A kakaópor kivételével az összes további hozzávalót belekeverem, majd kb. egy órára hűtőbe teszem.
A hűtőből kivéve kisebb diónyi golyókat formálok belőle, átszitált kakaóporban megforgatom, végül kis kapszlikba ültetem, a továbbiakban pedig dugdosom magam és kis családom elől.
Sajnos gőzöm nincs, hány darab jön ki az adagból, a kis-és nagykorúak készítés közben pusztították a cuccot. Másodszor is, mert ma újráznom kellett. Vigyázni kell a keksz adagolásával, a massza lágynak tűnhet, és az ember lánya hajlamos utána küldeni még egy nagy adag szilárdító anyagot. Mondjuk, rossz nem lesz, csak trüffel helyett kekszgolyó a végeredmény. Az meg már nem bonbon.