A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mogyoró. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mogyoró. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. december 10.
2014. december 9.
9- Mogyorós-banános zabkása
Magvas hét lesz, szerencsére jó mókus is vagyok, a Miku rengeteg rágcsálnivalót hozott, így a héten szép lassan ezeket építem be a reggelimbe.
Kezdjük egy nagy klasszikussal, amerikások nosztalgiázhatnak, felettébb hasonló az ízvilág, mint a bizonyos, az USÁ-ban igencsak kedvelt banános-mogyoróvajas szendvicsé. Pötyikét könnyebb, de azért nem ez a sorozat alacsony kalóriás sztárja :)
Kezdjük egy nagy klasszikussal, amerikások nosztalgiázhatnak, felettébb hasonló az ízvilág, mint a bizonyos, az USÁ-ban igencsak kedvelt banános-mogyoróvajas szendvicsé. Pötyikét könnyebb, de azért nem ez a sorozat alacsony kalóriás sztárja :)
2014. március 10.
Törökmogyorós bonbon
Ha egy kilencéves meglát egy Toffifee-s műanyag csomagolót, és nem engedi kidobni, mondván: pont jó lesz bonbonozáshoz, sokszorosan örül a család.
Először is apa szeme csillan fel, mert úgy látszik, lassan beérik a nevelőmunka, hogy amit nem muszáj, ne dobjunk szemétbe, főleg ne a konyhai vegyesbe. Aztán anya gyereke lesz egyből, mert a ded érdeklődő, kreatív és örömmel kísérletezik a konyhában. És persze a kicsi meg jól megszavazza, a legjobb fej tesója neki van a világon, mert "csokit csinál" :)
A kivitelezéshez azért kellett minimális támogatás, főleg a harmadik percnél, amikor a lelkesedés alábbhagyott, szerencsére, csak átmenetileg.
Semmi extra tudás és felszerelés nem kell hozzá, idézem a mestert: "Ez a bonbonozás tulajdonképpen vicces könnyű, csak elég türelmesnek kell lenni." És tényleg.
Hozzávalók:
10 dkg étcsoki (nálunk most Lidl-ös, 50%-os)
15 kávéskanál mogyorókrém
15 db pörkölt, hántolt törökmogyoró
Toffifee műanyag-kapszlija
10-es ecset
kiskanál
A csokit kockázom, és vízgőz felett megolvasztom a kétharmadát. Ha már folyékony, a maradék egyharmadát is hozzákeverem, ezzel temperálom a csokit (így lesz fényesebb).
A műanyagpapszliba mokkáskanálnyi csokit adagolok, és középről a szélei felé haladva ecsettel elterítem a masszát a formában.
5-10 percre hűtőbe teszem, és ha biztosra akarok menni, egy kevés csokival ismétlem a műveletet. Újabb 10 percre a hűtőbe helyezem a formámat, és jöhet a következő lépés.
A szobahőmérsékletű mogyorókrémből csapott mokkáskanálnyit teszek a félgömbökbe, majd belenyomom a mogyorószemeket a krém közepébe.
A maradék étcsokival (ha szükséges, vízgőz felett kissé melegítem) feltöltöm a formát, ez lesz a bonbon talpa. A mogyorókrémet szűkösen adagoljuk, hogy a félgömbök szélén még maradjon kis csokicsík-ez biztosítja, hogy a bonbonjaink egyben maradjanak.
Kb. 30 perc hűtés szükséges, majd óvatosan kifordíthatjuk a formából a bonbonokat, hogy aztán 5 perc után már csak a nyomait keressük a desszertnek. Még szerencse, hogy volt türelme kivárni a fotót, mert ellenkező esetben már 2 perc után annyi lett volna 45 percnyi türelemjátéknak.
A hétfő is lehet szép, ugye? :)
Bár remélem, még lesz pár hasonló, végül ez is korrekt, kerek nap lett. Itt is egy aktuális kedvenc, a "Szörnyikés filmes", derüljetek Ti is egy jót velünk:
2013. október 28.
Étcsokis mogyorókrém
Kitört az őszi szünet, s mint rendesen, ezúttal is hó végén van, nehogy már én is szabadságon tudjak lenni.
Meggyőződéses hétfő-szeretetem sem volt elég a reggeli őszinte mosolyhoz, mert én voltam az egyetlen, aki elindult itthonról kis családunkból. A többieket meg egyedül hagytam a kis doboznyi házi mogyorókrémmel, amit tegnap éjszakába nyúlóan alkottunk. Meghagytam nekik, ha marad legalább egy kicsi, kapnak jutalomfalatot.
Rendesek voltak hozzám, hát járt a csemege. Gyerek-és ego-kényeztetés munka után egyenlő kelt tészta-sütéssel. Türelem híján kalács helyett briós került a mogyikrém alá. Mondtam már, hogy péknek egész tűrhető vagyok? :)
Hozzávalók:
160 g hántolt mogyoró
160 g étcsoki
40 g porcukor
40 g vaj
2 ek tej
2 ek kakópor
csipet só
1 tk vaníliaesszencia
Múlt héten kaptunk egy adag mogyorót, így csak törni, pirítani és tisztítani kellett a vékony héjtól. Nettó egy óra alatt megvan :). Én a külső héjtól megszabadított szemeket serpenyőben pirítottam, kb 5-6 precig, míg szépen kipattogtak a vékonyabb burokból is. Ekkor egy jól zárható tálba tettem, és jó pár erőteljes mozdulattal rázni kezdtem, mert ugyan sok recept konyharuhás dörzsölést javasol, én ennél jobban féltem a házi textíliát, egyet már hajítottam ki hasonló akció miatt. Újabb 5 perc rázás után a héj nagy részétől megszabadultam.
Aki nem akar ezzel a résszel macerázni, nem kell lemondania az élvezetről, már lehet teljesen tisztított, zacskózott mogyorót venni a nagyobb áruházakban, igaz, aranyáron. No de ha az idő pénz, akkor nem jár sokkal rosszabbul. A bolti verziót is megpirítanám egy-két perc alatt forró serpenyőben, és innen megegyezik az ügymenet: kb 10 perc alatt kész is az isteni csemege.
A mogyorót késes aprítóban (extrém sportként botmixerrel) több menetben krémesre dolgozom.
A vajat és a csokit vízgőz felett összeolvasztom, majd összeöntöm a mogyorópasztával, porcukorral, és a többi hozzávalóval, és egy-két perc alatt homogén masszává dolgozom.
Ezeréves botmixeremnek köszönhetően nálunk egy darabosabb, divatosan rusztikus jelzővel illetett mogyorókrém lett a végeredmény.
A pörkölésnek és az étcsokinak köszönhetően intenzív ízvilágú, cseppet sem gejl krémet kaptam végeredményként.
Magában túl tömény, kívánja a kekszet, pékárut, de tuti bonbontöltelék is lesz belőle. Ha marad a következőből... Addig meg haladok a kortárs olasz zene megismerésével, meg a térkép nézegetésével és álmodozással :)
Meggyőződéses hétfő-szeretetem sem volt elég a reggeli őszinte mosolyhoz, mert én voltam az egyetlen, aki elindult itthonról kis családunkból. A többieket meg egyedül hagytam a kis doboznyi házi mogyorókrémmel, amit tegnap éjszakába nyúlóan alkottunk. Meghagytam nekik, ha marad legalább egy kicsi, kapnak jutalomfalatot.
Rendesek voltak hozzám, hát járt a csemege. Gyerek-és ego-kényeztetés munka után egyenlő kelt tészta-sütéssel. Türelem híján kalács helyett briós került a mogyikrém alá. Mondtam már, hogy péknek egész tűrhető vagyok? :)
No de mogyorókrém. Nutella szónak nincs helye, ez itt most nem az, nem is nagyon hasonlít. Viszont finom, és addiktív. Ha lehet, még inkább, mint amaz.
Hozzávalók:
160 g hántolt mogyoró
160 g étcsoki
40 g porcukor
40 g vaj
2 ek tej
2 ek kakópor
csipet só
1 tk vaníliaesszencia
Múlt héten kaptunk egy adag mogyorót, így csak törni, pirítani és tisztítani kellett a vékony héjtól. Nettó egy óra alatt megvan :). Én a külső héjtól megszabadított szemeket serpenyőben pirítottam, kb 5-6 precig, míg szépen kipattogtak a vékonyabb burokból is. Ekkor egy jól zárható tálba tettem, és jó pár erőteljes mozdulattal rázni kezdtem, mert ugyan sok recept konyharuhás dörzsölést javasol, én ennél jobban féltem a házi textíliát, egyet már hajítottam ki hasonló akció miatt. Újabb 5 perc rázás után a héj nagy részétől megszabadultam.
Aki nem akar ezzel a résszel macerázni, nem kell lemondania az élvezetről, már lehet teljesen tisztított, zacskózott mogyorót venni a nagyobb áruházakban, igaz, aranyáron. No de ha az idő pénz, akkor nem jár sokkal rosszabbul. A bolti verziót is megpirítanám egy-két perc alatt forró serpenyőben, és innen megegyezik az ügymenet: kb 10 perc alatt kész is az isteni csemege.
A mogyorót késes aprítóban (extrém sportként botmixerrel) több menetben krémesre dolgozom.
A vajat és a csokit vízgőz felett összeolvasztom, majd összeöntöm a mogyorópasztával, porcukorral, és a többi hozzávalóval, és egy-két perc alatt homogén masszává dolgozom.
Ezeréves botmixeremnek köszönhetően nálunk egy darabosabb, divatosan rusztikus jelzővel illetett mogyorókrém lett a végeredmény.
A pörkölésnek és az étcsokinak köszönhetően intenzív ízvilágú, cseppet sem gejl krémet kaptam végeredményként.
Magában túl tömény, kívánja a kekszet, pékárut, de tuti bonbontöltelék is lesz belőle. Ha marad a következőből... Addig meg haladok a kortárs olasz zene megismerésével, meg a térkép nézegetésével és álmodozással :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)

