Nálunk a vacsora a főétkezés hét közben, utána menetrend szerint érkezik valamelyik fiú felől az "És mi a desszert?" című kérdés.
Megszokták az elmúlt évben, hogy mindig van legalább kis házi keksz a fémdobozban. Ami most kong az ürességtől. Anyának egészséges életmód-kattanása van egy ideje, szó sem lehet heti fél kiló elsütögetett vajról, mint a régi szép időkben. No és a konyhában töltött idő is feleződött. Minimum.
Desszert viszont jár. Főleg fárasztó, szötymős napokon. És csak úgy is. Néha nem egészséges is, csak szimplán kényeztetős.
Ahhoz képest, hogy ez életem első igazi pudingja, jól sikerült. Nem igazi készítésében sincs nagy rutinom, talán ha kétszer főztem zacskós verziót. Igen, én vagyok az az állatfajta, aki nem szerette sosem a bolti pudingokat. Gyerekkoromban kifejezetten utáltam. A saját gyerekeim ebből a szempontból is hátrányos helyzetűek, a nagy életében talán egyszer evett pudingot, vendégségben. Nem aratott nagy sikert nála a dolog, így hanyagoltam a témát.
Egyik éjjel találtam ezt a receptet, elmentettem a "kell" mappába, és hétfőn megleptem vele a kis csapatot. Ennyi dicséretet nem mostanában kapott új kreáció, méltó tehát a megosztásra. Nem vagyok irigy na, nyűgözzétek le ti is a tieiteket. Egyszerűen. Így.
Hozzávalók:
12,5 dkg kristálycukor
500 ml tej
1 csapott kk só
4 csapott ek kukoricakeményítő
A cukrot közepes lángon borostyánszínűre karamellizálom egy magas falú edényben. Ha már szép színt kapott, lassan, kis adagokban hozzáöntöm a tejet. Nem kell megijedni, ha sistereg és összekapja a karamellt a folyadék, majd szép lassan elolvad, viszont a lángot ajánlott takarékra csavarni.
Ha már teljesen felolvadt a cukor a tejben, megsózom, majd a keményítőt is belekeverem. Gyakori kevergetés mellett addig kevergetem, míg besűrűsödik. A só kell bele, izgalmas, mélyebb íze lesz az édességnek tőle, ne hagyjátok el.
Vízzel öblített tálkákba töltöm a pudingot, majd kihűtöm. Tálalás előtt tetejére kevés cukrot szórok, pisztollyal karamellizálom. Ez a lépés elhagyható, viszont ha van karamellizáló pisztolyotok, ne legyetek restek, mert nagyon jó a roppanós cukor a lágy krémben. Dupla élvezet, vagy még annál is több. Mint humorzsák kollégám fogalmazott a minap: "Mint nektek, nőknek az utolsó 10 másodperc." :)
A fenti adagból 4-5 adag lesz. Kis adagok (szufléformát használtam), többet nem is lehet belőle enni, annyira tömény.
A következő film is elég tömény, legalábbis néhány perce, mégis ajánlom nagyon. Legalábbis a hozzám hasonló idealistáknak. Reményhal, tudjátok :)
