2015. január 31.
Nagyanyáink remeke: derelye
Azaz sokkal inkább barátfüle, felénk inkább így hívják. Bár egyesek szerint mást fed a két elnevezés, nálunk azonos a jelentése, legalábbis az a barátfüle, amihez derelyevágó kell :)
Férjem sok éve várt erre a napra, mióta együtt élünk, azóta ígérem neki a gyerekkori kedvencét. A közös konyha egyik felszerelése is a derelyevágó lett, épp ezért. Csak ne lett volna olyan fránya magasan az a léc: a nagymama főztjét überelni képtelenség, de megközelíteni sem kis feladat. No ezért teltek el évek ígérettől kivitelezésig, s kellett hozzá lábadozó Pötyike unszolása is.
Kár volt eddig várni, mert ugyan nem kis munka, gyakorlatilag elronthatatlan, és az öröm a család arcán minden fáradtságért kárpótol.
2015. január 22.
Hólabda/Kozáksapka
...avagy az egyik legkellemesebb csalódásom sütifronton. Nemcsak a fotó, a recept is nagyanyáink korát idézi :)
Nem mondom, hogy nem szerettem, mondjuk, különösképp nem is rajongtam sose érte. Viszont itt volt a pillanat, hogy elkészítsem a saját verziómat. Ami annyira nagy siker lett kis családom körében, hogy gyorsan lejegyzem a receptet, kéznél legyen az ismétléshez.
Hozzávalók(30-35 darabhoz):
Nem mondom, hogy nem szerettem, mondjuk, különösképp nem is rajongtam sose érte. Viszont itt volt a pillanat, hogy elkészítsem a saját verziómat. Ami annyira nagy siker lett kis családom körében, hogy gyorsan lejegyzem a receptet, kéznél legyen az ismétléshez.
Hozzávalók(30-35 darabhoz):
2015. január 19.
Sacher- torta
A nagy karácsonyi sütés-főzés közepette jöttem rá, hogy pár klasszikus kedvencem még a fiókban várja az online dokumentálást. Családi közös kedvencünk, a Sacher-torta az első a sorban.
A körülbelül 8 éves, minimum hússzor tesztelt receptúra egy bécsi kirándulás nyomán keletkezett.
2015. január 17.
Almás-csirkemájas szendvics
Még ha hihetetlen is, a kedvenc ételek legtöbbször valami konyhai mellényúlás, vagy elsőre kissé meghökkentő maradékhasznosítás eredményeképp születnek.
2015. január 2.
Zserbós kalácspuding
A karácsonyi sütésből pár nagy klasszikus kimaradt, többek között a zserbó is. Kellett hát némi pótlék, és rögtön ez az ízvilág jutott eszembe, mikor az igencsak száraz kalácsra rátaláltam a kenyértartóban. Vendégeket is vártunk, jó alkalom volt hát, hogy a már régóta nézegetett receptet kipróbáljam, természetesen a szokásos változtatásokkal.
Tényleg nem egy fogyókúrabarát dolog, paleósoknak már-már szentségtörés olvasni is, de egyszerűen abbahagyhatatlan.
2015. január 1.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)