Aranygaluska vaníliasodóval

Fogvarázsló barátném a messziből itthon van Karácsonyra. Mikor kérdeztem, mit készítsek a nagy örömre, azt mondja: aranygaluskát. 

Ó, mondom, azt én még sosem. Mindig anyukám szokta csinálni, igen jókat tudott, ez maradt az ő terepe. De ez azt is jelenti, hogy közel egy éve nem ettünk aranygaluskát, pedig mindenki szereti a háznál- hát belevágtam. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen alakult a dolog, vagy hogy nem hagyta el szitokszó közben a számat, de az év egyik legjobb konyhai döntése volt. 

Nyomokban emlékeztet a gyerekkori ízekre, de valahogy mégis más. Légiesebb, belül puha, kívül finoman roppanós a tészta, és a sodó...sűrű, vaníliás és édes. És meglepi: a vendégek ebben a pillanatban azt se tudják, milyen mennyei eledel vár rájuk. Jó Kiskarácsonyunk lesz, azt hiszem!

Hozzávalók:

Tészta:

500 g liszt (nálam most pizzaliszt)

300 ml langyos tej

25 g friss élesztő

80 g puha vaj

2 tojás sárgája

2 ek cukor

csipet só

egy citrom reszelt héja

Vaníliasodó:

500 ml tej

egy vaníliarúd vagy evőkanálnyi vaníliaesszencia

5 tojás sárgája

4-5 ek kristálycukor ízlés szerint

A tészta hozzávalóit egy nagy tálba mérem, és kézzel vagy géppel alaposan kidagasztom. 

A tálat letakarom, a tésztát meleg helyen cca 1 óra alatt a duplájára kelesztem.

Ha megkelt, ujjnyi vastagra nyújtom és pogácsaszaggatóval nagyjából kiszaggatom. Nem kell pontosan, inkább helytakarékosan, hogy minden tészta fel legyen használva.

Tálba porciózáshoz:

80-100 g vaj olvasztva

15 dkg dió finomra őrölve

10 dkg kristálycukor

Egy 26 cm-s tortaformát vagy hasonló méretű tűzálló tálat kivajazok. Két tálat készítek (én most klasszik leveses tányérokat választottam, működött), egyikben az olvasztott vaj, másikban a cukorral kevert dió. 

A már kiszaggatott galuskákat henger formára alakítom, előbb a vajba, majd a cukros dióba forgatom és a tálba rendezem. 

Ha ezzel megvagyok, 35-40 percig a jól bevált meleg helyen tovább kelesztem a tésztát.

A sütőt előmelegítem 180 fokra és az újra kelesztett tésztát 35-40 perc alatt készre sütöm. 25 perc után érdemes takarni a tetejét, majd az utolsó 4-5 percre levenni az alufóliát, mert gyorsan barnul a teteje.

Míg a galuska sül, elkészítem a vaníliasodót.

A tejet és a felhasított vaníliarudat kis lángon felmelegítem. Ha gőzölöni kezdene, elzárom a tüzet. A tojássárgákat a cukorral habosra keverem, és a meleg tejet apránként hozzáadom az elegyhez.

Egy lehetőleg teflon lábasban visszateszem a tűzre a cuccost és állandó kevergetés mellett besűrítem, majd a vaníliarudat kiveszem. Ha esetleg van otthon ételhőmérő, 80 fok fölé ne menjen a hőmérséklet, mert hajlamos a tojás kicsapódni, és akkor kezdhető elölről a mutatvány.

És ahogy szokták mondani, ha kisült már, ide véle, de rögtön. Ugyanis hamar fogy...

Minden percet megért a végeredmény, a tészta könnyű és vajas és édes, a sodó aranyló és tökéletes. Igaz, utóbbi másodjára lett az, mert az első megtréfált a nagy karácsonyi kapkodásban. Kiváló lassulós meditatív program, emellett nem nagyon lehet multitaskingolni. Kiváló gyerek-kényeztető eledel, plusz a dió fakultációsoknak a holnapi mákos guba helyett igazi Jézuskaváró csemege.

Ünnepi tiramisu likőr

 Azé az ünnep, aki várja. Sosem volt érvényesebb mondat azt hiszem, mint mostanság.

Hogy a készülődés a sok negatívum dacára is relaxált lehessen, elhoztam az idei ünnep egyik fénypontjának a receptjét. 

Hála és köszönet Földes Eszternek ezért a jóságért. Ugyan ő a vegán Bailey's receptjét osztotta meg, de nálunk whisky nem jellemző itthon, így rummal improvizáltam egy tiramisut a poharakba. Vegán, csak természetes cukrokat tartalmaz, így szinte elenyésző a bűn is a pohár emelgetésekor. Ráadásul ennél egyszerűbb receptet keresve se találtam volna, ím hát a műveleti utasítás:

Hozzávalók (cca 7,5 dl-hez):

10 szem aszalt datolya kimagozva

fél liter mandulatej

1 dl erős presszókávé kihűtve

1-1,5 dl 40%-os rum

A datolyákat 1 dl mandulatejjel turmixgépben teljesen simára mixelem (cca 4-5 perc maximális sebességen). Ez itt a kulcs a sikerhez, ha itt nem marad darabos, nem lehet már elrontani :)

Ha ezzel megvagyunk, jöhet a maradék 4 dl mandulatej, a rum és a kávé. Pár pillanat alatt összekeverem a hozzávalókat és már mehet is az üvegbe. Egy napnyi állás csak jót tesz neki, de ugyanilyen jó frissen egy jégkockával is. 

Egészségünkre!

Kortyolgatás mellé elhoztam az egyik kedvenc adventi versemet, Szabó T. Annától.

Szeretettel kívánok szép készületet az ünnephez! Hiszem, hogy a várók idén sem várnak hiába. 😊

AZ ÜNNEP AZÉ AKI VÁRJA

Aki magot szór ablakába

és gyertya vár az asztalán.

A várók nem várnak hiába.

Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl –

vigyázz! Kinézni nem szabad!

Künn az angyalhad térül-fordul,

egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák – hallod?

– egy koppanás, és leteszik.

Fényben úszik az üvegajtód,

s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,

karácsonyszagú és meleg.

“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”

Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz – vár az ünnep,

és minden zárt ajtót kitár.

A fa alatt angyalok ülnek –

az ünnep azé, aki vár.

Panettone, a karácsonyi kalács

Az idei slow-food minimozgalmam megkoronázásaként készült régi gyerekkori kedvencem, a panettone. Először talán húsz évvel ezelőtt kóstoltam, egy ajándékcsomagban volt egy kisebb doboznyi különlegesség. A szerelem töretlen, és mivel igazán jót az általam elérhető helyeken nem egyszerű kifogni, már ezer éve szemezek a különféle receptekkel. A Stahl Magazin verziója lett a nyerő, talán azért is, hogy igazoljam a család fele, nem hiábavaló teljesen a magazin-gyűjtögetési mániám.

A panettone régi, milánói eredetű, fehér lisztből, kovásszal készített ünnepi kalács. Tésztájában rengeteg vaj, aszalt gyümölcsök (tradicionálisan mazsola és kandírozott citrushéj) van. Alakja hengeres, magas (12-15 cm), tetején általában kereszt alakú vágás is van, az átlagos súlya 1 kg. A tészta levegős, mégis tartalmas, ezt a hosszú ideig tartó, szakaszos kelesztéssel érhető el.

Egy hosszú délutánt, vagy akár egész napot rá kell szánni, de nem igényel intenzív jelenlétet a folyamat, akár egy mozimaratonnal vagy otthoni szépítkezős nappal is össze lehet kötni a készítését. És nagyon megéri, mert nem egy bonyolult recept, csak be kell tartani a leírást, és a siker nem marad el. Frissítve.

Egy nagy tálban 1 dl langyos tejet, 2 dkg friss élesztőt és 8 dkg lisztet elkeverek, majd meleg helyen 30 percig érlelem. Ez fogja helyettesíteni a kovászt.

Ha eltelt fél óra, fogom a tálat, és a masszához adok:
fél dl langyos tejet
2 dkg friss élesztőt
10 dkg puha vajat
20 dkg lisztet
5 dkg cukrot
2 tojást
1 vaníliarúd kikapart magját.
Kézzel vagy géppel egyneművé dagasztom, majd másfél óra alatt meleg helyen duplájára kelesztem a tésztát.

Másfél óra elteltével az alábbi hozzávalókat adagolom a kelesztőtálba:
2 tojás
2 tojássárgája
15 dkg cukor
50 dkg finomliszt
2 dkg búzasikér
20 dkg puha vaj
2 tk só
1 narancs reszelt héja

A tál tartalmát kézzel vagy géppel jól kidagasztom (kb. 10 perc), és a már bevált meleg helyen két óra alatt duplájára kelesztem a tésztát.

Előkészítek egy 18-20 cm-es kapcsos tortaformát, aljába sütőpapírt szorítok, majd vágok 2 db 42 cm hosszú sütőpapír-darabot, és félbehajtom, hogy két 21 cm magas, kb 37-38 cm hosszú téglalapot kapjak. Ezek kerülnek a tortaforma belsejébe. Az egymást fedő részeknél tűzőgéppel összekapcsolom őket, hogy biztosabban tartsák a tésztát.

A megkelt tésztába kézzel belegyúrok
15 dkg mazsolát és
10-15 dkg kandírozott citrushéjat (vagy más, tetszőleges aszalmányt: datolyát, fügét, barackot, szilvát),
bucira gyúrom, majd beleillesztem az előre elkészített magasított tortaformámba, és még kb. 2 órán keresztül kelesztem.

A két óra elteltével a tészta tetejét kereszt alakban megvágom, és 200 fokra előmelegített sütőbe teszem.
10 perc után leveszem 180 fokra a hőmérsékletet, és még 70 percig sütöm. Kb. 50 perc múlva érdemes ránézni, ha a teteje gyorsabban pirulna, érdemes takarni egy réteg sütőpapírral vagy alufóliával.
A kész kalácsot rácson, a formában hagyjuk kihűlni. Tetejét porcukorral díszítjük. Kihűlve akár szeletelhetjük is, de híres a sütemény hosszú eltarthatóságáról: akár két hétig is finom, sőt állítólag jól fagyasztható. Erről esetleg a későbbiekben tudok beszámolni, jelenleg a pákosztosokat hessegetem a kamra környékéről, ha már a 9 rúd bejgliből már csak 2 van, legalább ez maradjon Karácsony reggelére.
Kakaó vagy kávé mellé fantasztikus reggeli, már nagyon várom, hogy megszeghessük. Legalább annyira, mint azt, hogy újra láthassam a gyönyörű Milánót, a várost, melyet először szerettem meg Olaszországban.

Frissítve: az első verzió nem bűvölt el, száraz élesztővel nem jött fel túl szépen, de az íze jó volt. Második nekifutásra friss élesztővel, és evőkanálnyi búzasikérrel javítottam, és így lett szuper a végeredmény.

Ezzel a recepttel és zenével kívánok Nektek boldog, békés Karácsonyt! Kívánom, hogy mindegyikőtök találjon valami meglepit a fa alatt, és legalább egy vágya teljesüljön az elkövetkező két napban! :)

Karácsonyvárás

Részletek egy 8 éves gyermek naplójából

október 17.

Anyával ma elmentünk vásárolni az egyik áruházba. Mindenhol csoki mikulás, mikulásos csoki, cukor, szalvéta, terítő. Minden csupa MIKULÁS. Kérdezem anyát: itt vásárol a Mikulás? Egy néni kosarában mikuláscsomagot látok. Anya, a néni miért vásárol, neki nem hoz semmit a Mikulás? Anya mosolyog – tudod, aki nem hisz a Mikulásban annak nem hoz semmit – mondja; akkor ez most hogy van?

november 01.

Ma kimentünk a temetőbe; gyertyát gyújtottunk a szeretteink sírján. Mi gyerekek gyújthattuk meg a mécseseket, csak vigyázni kellett, nehogy meggyújtsuk a kabátunk ujját. Szerencsére megúsztam. Sötét volt már, amikor eljöttünk: a temetői fényekről a karácsony jut eszembe. Egyébként gyönyörű a temető így kivilágítva. Valamelyik nap megírom a kívánságaimat a Mikulásnak és a Jézuskának is (csak nehogy kifelejtsek valamit).

november 10.

Egyre többet beszélünk a Mikulásról és a karácsonyról. Anyáék szerint csak akkor kapunk ajándékot, ha jók leszünk. Én próbálok jó lenni, de nem mindig sikerül. Tavaly sem voltam jó apáék szerint, mégis kaptam ajándékot; mindegy, megpróbálom, hátha akkor több ajándékot kapok.

november 20.

Ma az egyik boltban már karácsonyi dalok szóltak, a Pásztorok, pásztorokat megismertem. De még van egy hónap a téli szünetig, a karácsony pedig még csak utána lesz. A polcokon egy csomó jó játékot látok. Felírok még egy-két dolgot a kívánságlistámra, biztos, ami biztos. A tesóm nyaggat, hogy írjam meg az ő listáját is, mert még nem tud írni. Anya szerint minden jócselekedet fontos, segítek neki, és akkor egy rosszasságomat talán nem veszik az angyalok figyelembe.

november 27.

Ma a szüleim felrakták a fényeket: világító télapó, csengő, gyertya. Így tudja a Mikulás és a Jézuska, hogy ide mindenképpen kell ajándékot hozni. Azért már nagyon várom. Jövő héten jön a Mikulás, utána pedig hamarosan jön a Jézuska. De hová tettem a kívánságlistámat? Nem lehet igaz, a tesó abból hajtogatott papírrepülőt. Jé, egész jó lett, és így talán hamarabb odaér a Mikuláshoz és a Jézuskához. Oda is adom a Mikiset anyáéknak, talán így is beveszik a postán. Majd legfeljebb apával küldjük, ő mindent el tud intézni. Szerintem az Északi-sarkig is elvinné, azt csak nem hagyná, hogy csomag nélkül maradjunk.

december 2.

Ma vacsora előtt apa meggyújtotta az első gyertyát az adventi koszorún. Nagyon szép lett, tegnap készítettük közösen. Piros és lila lett, a piros az én kedvenc színem, a lila pedig a tesóé. Azt mondják, nem illik össze ez a két szín, pedig szerintem tök jó lett, olyan, mint egy nagy cukorka. Csillogós papír is van rajta, azt én választottam, csak úgy ragyogott a gyertyafényben. Már tényleg közeleg a karácsony, ezt várom egész évben.

december 04.

Lehet, hogy már holnap délután eljön hozzánk a Mikulás, alig várom. Remélem, mindent megkapok, amit kértem. Csak ne holnap osszák ki a matekdolgozatot, ha rossz lesz, tuti nem kapok semmit. A tesóm is tiszta zizi már. Azt hiszem anyáékat kiakasztottuk egy kicsit. Én már nem bírom ki. Biztos, hogy egész éjszaka nem tudok majd aludni. Apa szerint úgyis csak délután jön, ha jön a Mikulás. Ráadásul suli is lesz. Mért nem tud hétvégén jönni a Mikulás? Akkor kileshetném. Mindenesetre az összes cipőt kipucoltuk, és sorba raktuk, nehogy már ezen múljon.

december 07.

Tegnap végre megjött a Mikulás. Már kezdtem aggódni, hogy amiatt a fránya matekdoga miatt nem jött hozzánk, de mire hazaértünk a suliból és az oviból, már itt vártak a csomagok. Volt nagy öröm, a tesóm például a virgácsnak örült a legjobban. Anyáék kevésbé, mert azzal kente el a mézet a vajas kenyerén. Jó nagy csomagot kaptam, ami most nem volt benne, talán majd a Jézuska meghozza. Apáék csokit kaptak; mindig azt kapnak. Játszottunk egy jót, aztán irány az ágy, reggel suli. Az osztályban mindenkinél járt a Mikulás, ennek azért örülök. A suliba is odatalált a nagyszakállú, mindenkinek az asztalán volt egy kis csomag. Ez egy jó nap! És még maradt egy kis csokim is tegnapról.

december 09.

Ma meggyújtottuk a második gyertyát az adventi koszorún, ez most anya gyújtotta. Már csak kettő, és itt a karácsony! Előkeresem a kívánságlistám és még felírok egy-két dolgot. Még biztos időben vagyok. A tesóm nyafog, már megint új listát kell írnom neki. Minden nap mást gondol. Szerintem az lesz a vége, hogy nem kap semmit.

december 16.

Ég a harmadik gyertya is, én gyújthattam meg a lángot. Egy hét és karácsony. Nem bírom ki, a szünet sem akar eljönni. A kívánságlistát kiraktuk a komódra, szép szalaggal átkötve. Végre tesómnak is sikerült kitalálnia, hogy mit szeretne. Éjszaka csak elviszik az angyalok a levelet, tuti kilesem, a tesónak is megígértem. Még sosem láttunk angyalt, csak képeken, de nagyon tetszenek.  Még egy hetük van arra, hogy minden meglegyen, érdekelne, hogy csinálják? Jó nagy játékgyáruk lehet…

december 17.

Na, tegnap jól elaludtam. Pedig mikor anya kiment a szobából, úgy csináltam, mint aki nagyon alszik, de persze ébren voltam. Hallottam, ahogy a tesóm halkan énekelget a takaró alatt. Most nem árulkodtam, még vizet se kértem, csak füleltem. Hallottam, ahogy anyáék is készülődnek a lefekvéshez, aztán meg csend lett a házban. Hallottam a tesó szuszogását, az autók zaját az utcáról, és még a vonatfüttyöt is, pedig az állomás jó messze van. Aztán már csak arra emlékezem, ahogy anya kelteget. Ó, megint suli, az utolsó hét. De szerencsére a levél eltűnt.

december 23.

A negyedik gyertya is ég, ezt a tesóm gyújthatta meg. A sulinak két napja vége, itt a téli szünet. Egy rakás mézeskalácsot sütöttünk délután, olyan jó illat van tőle, még a párnám is mézeskalács-illatú. Mondjuk, lehet, hogy a felcsempészett szívecskétől. Ideraktam a párnám alá, hátha elviszi az angyal. Holnap szenteste. Eszembe jutott, hogy mit szeretnék igazán: legyen egy szép, nagy karácsonyfánk, essen a hó, és sokat játsszunk együtt. Azért ajándékot is szeretnék! És egy csomó szaloncukrot.

december 24. délelőtt

Már alig várom, este végre itt a karácsony. A mézeskalács eltűnt a párnám alól, nagymamának igaza volt, ő mondta tegnap, hogy már a kertek alatt jár az angyal. Nálunk a szobámban is járt, szuper. A hó is esik, minden csupa fehér odakint. Apa azt ígérte, délután elvisz minket szánkózni, és a Jézuska-várásra is szánkóval megyünk, ha jók leszünk. Csak ne lenne olyan nehéz! A tesó is alig fér a bőrébe. Jaj, Jézuska, segíts jónak maradni, legalább ma estig. Oké, persze utána is, biztos nagyon örülnének neki a szüleink. És a legfontosabbat majdnem elfelejtettem. Egy utolsó kívánságom van még, talán ráfér a listádra:

Kedves Jézuska!

Azt szeretném kérni, hogy aki ezt elolvassa, legyen mindig boldog! J

 A fenti mese az Írottkő Natúrpark vetélkedősorozatára íródott, melyen Pepi osztálya is részt vesz. Szerzőtárs jóváhagyta a nyilvánosságra hozatalt, így ezekkel a kedves sorokkal kívánok Nektek boldog, békés Karácsonyt!

Instant gyümölcskenyér

Szuper SOS ajándékötlet, nem csak Karácsonyra. De ha holnap jelenti be a nagynénéd/rég nem látott barátnőd, hogy a tervek ellenére mégis lesz ideje elugrani hozzátok az ünnepek alatt, ne ess kétségbe. Állj neki ennek a szuper meglepinek, kösd át egy szép szalaggal, mellékeld az elkészítési útmutatót, és garantált sikered lesz.

Bejgli, ami tényleg nem reped

Ráadásul omlós, és pont jó a tészta-töltelék aránya. Szerintem legalábbis, mert nem az eltűnős mennyiségű tészta. Cserébe finom és abbahagyhatatlan.
Tavaly már utaltam a csudálatos alapreceptre, idén két okból is ide kívánkozik. Egyrészt mert kértétek, másrészt itt-ott változtattam kicsit, főleg a tölteléken, és a tavalyihoz képest szerintem még ütősebb lett.

Hozzávalók:

tészta:
250 g puha vaj
125 g zsír
1 dl hideg tejszín
2 dl víz
1 kk só
2 tojás sárgája
100 g porcukor
900 g liszt
1 cs porélesztő
1 tk őrölt kardamom
+ 1 egész tojás a kenéshez

Töltelék
3 rúd mákoshoz:
350 g darált, cukrozatlan mák
2 dl narancslé
2 narancs reszelt héja
250 g cukor
100 g vörösáfonya
50 g kandírozott narancshéj
50 g zsemlemorzsa
1 tk kínai ötfűszer-keverék

3 rúd dióshoz:
350 g dió (pirítva, utána finomra darálva)
1,5 dl víz
0,5 dl citromlé
250 g cukor
2 citrom reszelt héja
1 rúd vanília
2 kk őrölt kardamom
1 kk őrölt fahéj
120 g mazsola
30 g finomra őrölt mandula
40-50 g zsemlemorzsa (amennyit felvesz a massza, én 20 grammal szoktam kezdeni, és apránként adagolni, most simán belement az 50)


A készítést a töltelék összeállításával kezdem, ideális esetben a reggeli órákban. Két lábast készítek elő.
A dióshoz a vaníliarudat félbevágom, magját kikaparom, majd a folyadékhoz adom mind a rudat, mind a magokat.
A vizet (narancslét) a cukorral forrásig hevítem, pár percig gyöngyözni hagyom (diós masszájából ekkor halászom ki a vaníliarudat), majd hozzákeverem a mákot/diót, és utána sorban a többi alkotóelemet.
letakarva hűlni hagyom, ellenőrzöm, hogy elegendő-e a fűszerek mennyisége.

A tészta összeállítását érdemes a délutáni órákra időzíteni (6-7 körül).
Az alkotóelemeket a fenti sorrendben a robotgép táljába mérem, 5-10 perc alatt fényes, könnyen formázható, de nyújtható tésztát kell, hogy kapjak. Ha nem elég szilárd, kis lisztet lehet utána önteni, majd azzal is dagasztani pár percig.
Ha elkészült, gyúródeszkát, sodrófát veszek, nem lisztezem (ettől lesz fényes a tészta), a tésztákból hat gombócot szakítok, gondosan leméregetem őket. Nekem 280-290 g-osak lettek a gombócok.
Kb. 20x30-ös téglalappá nyújtom a gombóckákat, és grammra pontosan annyi tölteléket teszek egy-egy lapra, amennyit a tészta nyomott.
Gáztepsire sorakoztatom a rudakat, tetejüket megkenem a tojás elkevert sárgájával.
A tepsit a kamrába, vagy más hűvös, de nem hűtő-hideg helyre teszem. Pár óra elteltével a tojás fehérjével is megkenem a tésztát, és éjszakára ismét visszateszem előző helyére. Szobahőmérséklet nem nyerő, mert túl fog kelni a tészta.
Reggel a sütőt 180 fokra melegítem, előveszem a bejgli-kezdeményeket, és egy saslik-vagy hurkapálcával alaposan átszúrom a tetejétől az aljáig. Ez igencsak perverz tevékenység, a gázóra-leolvasás utánra ajánlom. Akkor tökéletes a mutatvány, ha a márványnyomokat már magán viselő gyönyörűségek úgy néznek ki a művelet után, mint Dubrovnik falai '91-ben.

Ha ezen túl vagyok, és a sütő is átmelegedett, légkeveréses üzemmódban 25-30 percig sütöm. Ha nagyon barnulna a teteje, érdemes takarni az utolsó 5 percben.
Kihűlés után akár szeletelhető is, de érdemes várni vele Karácsonyig, mert életveszély. Ma két rúd párolgott el úgy, hogy szinte észre se vettem. Holnap állhatok neki az újabb dózisnak, mert a többi négy meg ajándék lesz. Már ha nem lesz vége a világnak, és ki tudom szállítani, ahogy ígértem. Ha meg ez volt életem utolsó falatja, hát sose rosszabbat :)