Tudjátok, mi a karrier-álmom? Na ugye, hogy nem? Még én sem tudom, mi leszek, ha "nagy leszek", de egyet bizton tudok.
Óvodáskorú lehettem, amikor először azt a célt tűztem ki, hogy én nagymama szeretnék lenni. Továbbra is tartom a tétet, még annak minden kihívásával is, hogy közben az anyós szerep is a megugrandó akadályok között lehet. Van két remek fiam, egész tűrhetően főzök, szóval hajrá csajok! Cirka 10-20 év múlva, addig meg lesz időm kitalálni, hogyan emelhetném tovább a tétet: olasz nagymama szeretnék lenni...
Mindehhez az első lépcsőfok pipa. Idén nyáron az összes borozgatás, grillparti, csak úgy kaják sztárja a focaccia volt, hol kovásszal, hol klasszikusan élesztővel. Miután végre mindenkinek elérhető a klasszik élesztő, ezt az egyszerűbb verziót osztom most meg.
A recept valóban pofonegyszerű, a feltét a minimalistától (só) az extrán tartalmasig (gyakorlatilag bármi) variálható, egyétek és vegyétek!
Hozzávalók:
500 g liszt (a legjobb a 00-ás vagy pizzaliszt, ennek hiányában mezei simaliszt is mehet)
325 g langyos víz
25 g olivaolaj
7 g só
7 g cukor (mehet a barna is, szintetikus szerek most nem játszanak, agaveszirup vagy méz viszont igen)
1 csomag (7g) porélesztő
A fentieket egy tálba mérem és kézzel vagy géppel addig dagasztom, míg elválik a tészta az edény falától. Közepesen lágy tésztát kapok, ezt meleg helyen 1-1,5 órát kelesztem.
Eztán a sütőt előmelegítem 250 fokra.
Veszek egy gáztepsit, vékonyan kiolajozom, majd olajos kézzel a tésztát elegengetem a tepsiben. Itt a legfontosabb az úgynevezett "zongorázós" kéztartás, kezünket lazán tartva ujjainkat belemélyesztve a tésztába alakítjuk ki a végső formát. Ettől lesz rusztikus, hepehupás a tészta felülete.
A tepsiben további 25-30 percig kelesztjuk a tésztát, majd durva szemű sóval és rozmaringgal hintjük, és mehet be a sütőbe.
A sütési idő nagyjából 10 perc, akkor lesz tökéletes, ha nagyon halvány barnás színt kezd ölteni a tészta.
Hedonisták és szuper kreatívak igazán szabadjára engedhetik fantáziájukat, mindenféle hagyma, zöldség mehet rá, de akár sonka, kolbász is -csak akkor már nem teljesen focaccia jellegű lesz a dolog, hanem egy vastagabb pizzára kezd hajazni. Nem baj persze, kinek a pap, kinek a papné :)
A díszítésnek csak a fantázia szab határt, az én kiskonyhámban ezek a kreatívabb verziók születtek az elmúlt hónapok során- de bevallom, legnépszerűbb minden esetben a puritán verzió volt (durva szemű só plusz rozmaring).
Fokhagymás-zöldfűszeres tejföllel önmagában, vagy grillhúsokhoz köretként is nagyon jól működik.
Bónusz javaslat: uzsonnás dobozba is megfelelő töltőanyag, ha épp kifogyott a megszokott pékáru, és akad némi maradék a focaccia-vacsiból.
