Kereken egy hete nincs konyhám. Ha nagyon jó kislány voltam idén (remélem...), akkor talán a húsvéti kalácsot már nem a boltban kell vennem, mert összelegózzuk az új konyhát, és akkor lesz itt olyan sütés-főzés, hogy csuhajja!
Az elmúlt napokban számtalan vicces helyzet állt elő az étkezések körül. Mivel mosogatóm sincs, a mosogatást a lenti fürdőben igyekszünk megoldani, a konyhai eszközeim pedig a lakás legváltozatosabb helyein bukkanhatnak elő.
Így esett hát a következő beszélgetés:
- Hozd ki a tojásokat a kamrából, a tálat a tusolóból!- én a nagyhoz
- Én is segítek mami!- mondja a kisebb
- Jó, te húzd elő a tv alól a gofrisütőt, apa pedig kerít egy hosszabbítót, és akkor megleszünk.
A kovászos gofri ötlete pedig abból adódott, hogy a drága jó kovászomat életben kell tartani, tehát etetni szükséges, felfordulás ide vagy oda. A kivett részt pedig kidobni tilos, így ugyanúgy beetettem, mint szoktam (10 dkg kovász, 5 dkg langyos víz, 5 dkg liszt), és 4 órán át meleg helyen "izmosítottam".
Egy tálban 2 tojást 2 evőkanál cukorral habosra kevertem, hozzáadtam 20 dkg lisztet, 3 dl tejet, csipet sót, egy fél dl olajat és egy evőkanálnyi vajat, és végül az érlelt kovászt.
A masszát további 2-3 órán keresztül érlelem (vagy még jobb megoldással mehet egy egész éjszakára hűtőbe), majd kisütöm.
Bár sok recept extra hosszú sütési időt ír a kovászos gofrihoz, nekem a szokásos kb. 2 perc duplája elég volt. Felénél fordítottam, mert valamiért az alsó oldal nem sült annyira jól, mint a felső.
Hogy milyen lett a végeredmény? Mennyei. Töményebb, kovászosan savanykás alap, kiválóan egészíti ki a fahéjas cukor-tejszínhab kettősét :)
De a legjobb az állaga: kívül roppanós, belül puhább, egészen sajátos dolog. Bár vész-felhasználásnak indult, maradni fog a repertoárban, beszavaztuk a szűkített listába.
