A kuglófsütés egy újabb határozott lépés a nagymamává válás útján. Bár remélem, van még pár évem addig, míg a legszebb karriertervem beteljesül, gyakorolni azért szabad, ugye?
A kovász-fakultációsok figyeljenek erősen, ez a recept az egyik legjobb módja annak, hogyan lépjünk ki biztonsággal a kenyér-pizza zónából? Garantált a siker, és bár a macera-szint nem kifejezetten alacsony, minden perce megéri, főleg, hogy a dolgos hétköznapokba is beilleszthető a lenti módszerrel. Na jó, péntekekbe...
A recept alapjáért nagy köszönet a Vadkovászsulinak!
Hozzávalók az előtésztához:
2 ek kovász
2 dl langyos tej
20 dkg liszt (nálam most sima kenyérliszt, de volt már nagyi titka is)
A hozzávalókat a reggeli órákban egy tálban összekeverem, és minimum 8 órán át hagyom, hadd fejődjenek a buborékok.
A mazsolát is reggel érdemes kis rumba vagy simán vízbe áztatni, hogy bevetéskor már fincsi kerek szemek várjanak.
Délután fogom a szép buborékos előtésztát, és hozzáadok:
40 dkg lisztet
1 dl meleg tejet
2 tojást
15 dkg nádcukrot
csipet sót
1 vaníliás cukrot vagy 1 ek vaníliaesszenciát és jól kidagasztom a tésztát.
Ha a tészta már összeállt, 3-4 adagban hozzáadok még 10 dkg puha vajat.
A tésztát kettéveszem, az egyik adagba belegyúrom a mazsolát és egy-két evőkanál lisztet.
A másik feléhez 3 ek kakaóport adok. Minél jobb minőségű a kakaópor, annál finomabb lesz a tészta. Nálam most szuper Palotai Csokoládé kolumbiai kakaópora volt készleten a Csokiszegnek köszönhetően, de a 20-22% kakaóvaj tartalom, no cukor nem hazudik, használjátok bátran, amit elértek most az ínséges(ebb) időkben, csak a Nesquiket ne :)
Inenntől a két bucit külön dajkálom, és hogy ne unatkozzanak (és én se), félóránként meghajtogatom a tésztát, összesen 3 alkalommal.
Az utolsó félórás pihentetés után jöhet a nyújtás. Még nem nekünk, a tésztának.
Mindkét tésztarészt bő ujjnyi vastag téglalappá nyújtom, igyekszem hasonló formát adni nekik.
Ha megvan, alulra a simát, fölé a kakaósat helyezem, és szorosan feltekerem hosszanti oldalánál.
Ha megvan, akkor elkezdem csavargatni, mint a nedves törölközőt. Ha már megvan a jól megtekeredett kígyóformánk, egy kivajazott kuglófformába hajtom, és jól letakarva vagy nejlonba pakolva egy éjszakára beteszem a hűtőbe.
Jöhet a megérdemelt lazítás, pihenő nekem is, akár egy pohárka rozéfröccsel a teraszon :)
Reggel aztán ahogy kipattanok az ágyból, kiveszem a hűvösre tett kuglófot, örvendezek, milyen szépen megkelt, és előmelegítem a sütőt 180 fokra.
Ha 20 perc-fél óra letelt, beteszem a meleg sütőbe a már éledező tésztát, és 50-55 percig sütöm, 20-25 perc után érdemes takarni a tetejét. Az utolsó 5 percre levehető a takarás, és nincs más hátra, csak edzeni a türelmünket.
A sütőből kivéve 20 percet a formában, majd kb félórát a formából kivéve, rácsra helyezve hűlni hagyom a kész kuglófot.
Mindeközben kikérdezhetem a családtagokat a mázról. Én maximum a porcukor-szórást javaslom, az olyan nagymamás, de nem eretnekség pucin fogyasztani, ha már végképp elegünk van az édes életből, de már az is előfordult, hogy a gyermek a csokimázra szavazott, és nem álltam ellen :)
A lényeg úgyis a belbecs: kis tekergő kakaóhullámok, nagy és puha mazsolaszemek (érdemse a jumbo mazsolát választani!), és a semmihez nem hasonlítható kovászos, telt íz:
