Avagy barátság-kenyér, ki hogy ismeri.
Főnökömtől kaptam, és az efféle ajándékokat nem szabad visszautasítani, ugye? :)
Mikor rákerestem a pontos receptre, többek között ezt találtam, és nagyon jót mulattam.
Én kifejezetten örültem a kovásznak, mert az itthoni népség nagyon szereti a gyömölcskenyér-féleségeket. Férjjel együtt némi fáziskéséssel (általában másnap hajnalban) végigjátszottuk a leírás szerinti lépéseket, hogy húsvétvasárnap elkészíthessük a saját kis kenyérkénket. Nagy sikere lett nálunk, sőt ma már az első továbbadott kovászból is elkészült a kenyér, és remélem, a többiekre sem zúdul a Vatikán haragja, ha esetleg kevésbé voltak lelkesek, mint én.
Recept és leírás itt vagy itt, de ha kaptok kovászt, ahhoz jár a leírás.
Még annyi jó tanács, hogy bátran pakoljátok meg minden jóval a tésztát, mehet bele több csoki, aszalvány, mint amit ír a recept, és általában 20 perc sütés nem elég neki. Én nagyjából. 50 percig sütöttem, félidőtől letakarva, majd az utolsó 5 percben levéve róla a fóliát.
Én bíztatok mindenkit, fogadja szeretettel a kovászt, mert mi más sülne ki belőle, mint egy jó nagy adag finom sütemény? A miénk ilyen lett: