Igazi kozmopolita flaska: kanadai juharszirupos üvegben ukrán vodka és madagaszkári vanília násza. Maga a csoda. Pont mint a papír a háttérben.
A kép önmagában is elvinné ezt a bejegyzést, de nem bírom magamban tartani a szavakat. A recept nem sok szót érdemel (vodka, vaníliarúd), viszont a hatásuk annál inkább.
Életem első 32 évében nem kóstoltam vaníliát. Gondolom, ezzel nem voltam egyedül. Egyfelől az egyik legdrágább fűszer a világon, másfelől csak trópusi éghajlaton terem meg, nehezen kúszik hát be a hazai táplálkozáskultúrába.
Kis hazánkban ma is felső kategóriás cukrászdába kell mennünk, ha nem etil-vanilinnal ízesített fagyikat, tortákat szeretnénk kóstolni. Mi tagadás, én is nehezen emeltem be a konyhai rutin-alapanyagok közé, ugyanis nem egyszerű jó minőségű ÉS elfogadható árú vaníliarudakhoz jutni, legalábbis itt vidéken.
Először egy teszkóban kapható rúddal próbálkoztam, horror ára volt, ráadásul semmi nagy flash, kis száraz izé volt, mondjuk, legalább illatos. Aztán valahonnan került a házhoz egy fiolában egy vaníliarúd (fogalmam sincs honnan, de tényleg), és elvesztem.
Puha volt, illatos, rengeteg apró mag volt benne, és olyan, de olyan aromát adott a sütinek, amit még sosem éreztem. Ehhez jött Mautner Zsófia tavaszi kőszegi előadása, ahol szintén szóba került ez a csodás fűszer, és az esszencia is.
A blogján meg is találtam a leírást és számos érdekességet a fűszerről. Minden nap elolvastam egy héten keresztül, csak kattogott a fejemben, hogy kell, kell, kell. Némi matekozás után kicsiben kipróbáltam, hónapoknak tűnő várakozás után elkezdtem használni, és végleg beleszerettem.
Elhatároztam, hogy a karácsonyi gasztroajándékok egyike a vaníliaesszencia lesz, meg kell ismertetnem szélesebb körben is ezt a csodát, így a hátralévő fél évben változó intenzitással bújtam a netet vanília-forrásért. Az utolsó pillanatban Ebayről rendeltem, ami jó döntésnek bizonyult. Nagyon jó áron, kiváló minőségű rudakat hozott a postás, így december elején beindulhatott a sorozatgyártás.
Kell hozzá:
250 ml vodka
4 rúd vanília
jól záródó üveg
A vaníliarudakon hosszanti irányba vágást ejtek, beleteszem őket az alkoholba, majd gondosan lezárom. Hűvös, fénytől védett helyre teszem, az első hét után két-háromnaponta felrázom. Kb. 4 hét múlva oldódnak ki az aromák teljesen, ekkor szép borostyánszínű, telt, édeskés illatú alkoholt kapunk (a képen egy kétnapos esszencia-kezdemény látható). Nagyjából egy teáskanál felel meg egy zacskónyi adag vaníliának.
Ez egy varázsflaska: mind a vodkát, mind a vaníliát lehet pótolni, ha megfogyatkozik: így lesz belőle soha ki nem ürülő üvegecske. Már ha a felhasználó is úgy akarja, és kellő gondossággal pótolja a hiányzó anyagot.
Kiváló sütemény-krémekbe, egyéb cukrászkölteményekbe (madártej, vaníliafagyi, tiramisu és társai), de jó alap koktélkeveréshez, de akár egy szimpla forró csokit vagy a reggeli kávét is más dimenziókba repíthetjük vele.
S ha Nektek is jólesik a dallamos spanyol beszédet hallgatni ebben a zord időjárásban, itt egy kis film a vaníliarudak termesztéséről, feldolgozásáról:
