Lilahagyma lekvár

Tudjátok mi a legjobb a kacsa (vagy liba)májban? Hát a lilahagyma lekvár.

Meg a házi kalács, abból vékony szelet, lepirítva kis vajon vagy kenyérpirítóban. Aztán a saját zsírjában sütött májból néhány vékony szelet a kalácsra, majd végül kis lilahagyma lekvár. A boldogság maga. 

Hozzávalók:

500 g lilahagyma

3 dl száraz vörösbor 

1 dl balzsamecet, ha lehet a sűrűbb verzió

100 g kristálycukor

kávéskanál só

maroknyi vörösáfonya

A cukrot lassú tűzön óvatosan halványbarnára karamellizálom, majd felöntöm a borral, balzsamecettel, és kicsit megforralom. Hozzáadom a felaprított lilahagymát, az almát, a vörösáfonyát, sót és gyakori kevergetés mellett 30-40 perc alatt besűrítem. 

Hidegen a legjobb, csak nem mindig van türelmünk kivárni. Tömény ízorgia  minden falat, amire kerül. Olyan borzongató érzés, mint amikor a kedvenc számodat együtt hallgatod valakivel, akinek szintén sokat jelent, és a pillantásotok összefonódik. Libabőr. My, oh my.

Aranygaluska vaníliasodóval

Fogvarázsló barátném a messziből itthon van Karácsonyra. Mikor kérdeztem, mit készítsek a nagy örömre, azt mondja: aranygaluskát. 

Ó, mondom, azt én még sosem. Mindig anyukám szokta csinálni, igen jókat tudott, ez maradt az ő terepe. De ez azt is jelenti, hogy közel egy éve nem ettünk aranygaluskát, pedig mindenki szereti a háznál- hát belevágtam. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen alakult a dolog, vagy hogy nem hagyta el szitokszó közben a számat, de az év egyik legjobb konyhai döntése volt. 

Nyomokban emlékeztet a gyerekkori ízekre, de valahogy mégis más. Légiesebb, belül puha, kívül finoman roppanós a tészta, és a sodó...sűrű, vaníliás és édes. És meglepi: a vendégek ebben a pillanatban azt se tudják, milyen mennyei eledel vár rájuk. Jó Kiskarácsonyunk lesz, azt hiszem!

Hozzávalók:

Tészta:

500 g liszt (nálam most pizzaliszt)

300 ml langyos tej

25 g friss élesztő

80 g puha vaj

2 tojás sárgája

2 ek cukor

csipet só

egy citrom reszelt héja

Vaníliasodó:

500 ml tej

egy vaníliarúd vagy evőkanálnyi vaníliaesszencia

5 tojás sárgája

4-5 ek kristálycukor ízlés szerint

A tészta hozzávalóit egy nagy tálba mérem, és kézzel vagy géppel alaposan kidagasztom. 

A tálat letakarom, a tésztát meleg helyen cca 1 óra alatt a duplájára kelesztem.

Ha megkelt, ujjnyi vastagra nyújtom és pogácsaszaggatóval nagyjából kiszaggatom. Nem kell pontosan, inkább helytakarékosan, hogy minden tészta fel legyen használva.

Tálba porciózáshoz:

80-100 g vaj olvasztva

15 dkg dió finomra őrölve

10 dkg kristálycukor

Egy 26 cm-s tortaformát vagy hasonló méretű tűzálló tálat kivajazok. Két tálat készítek (én most klasszik leveses tányérokat választottam, működött), egyikben az olvasztott vaj, másikban a cukorral kevert dió. 

A már kiszaggatott galuskákat henger formára alakítom, előbb a vajba, majd a cukros dióba forgatom és a tálba rendezem. 

Ha ezzel megvagyok, 35-40 percig a jól bevált meleg helyen tovább kelesztem a tésztát.

A sütőt előmelegítem 180 fokra és az újra kelesztett tésztát 35-40 perc alatt készre sütöm. 25 perc után érdemes takarni a tetejét, majd az utolsó 4-5 percre levenni az alufóliát, mert gyorsan barnul a teteje.

Míg a galuska sül, elkészítem a vaníliasodót.

A tejet és a felhasított vaníliarudat kis lángon felmelegítem. Ha gőzölöni kezdene, elzárom a tüzet. A tojássárgákat a cukorral habosra keverem, és a meleg tejet apránként hozzáadom az elegyhez.

Egy lehetőleg teflon lábasban visszateszem a tűzre a cuccost és állandó kevergetés mellett besűrítem, majd a vaníliarudat kiveszem. Ha esetleg van otthon ételhőmérő, 80 fok fölé ne menjen a hőmérséklet, mert hajlamos a tojás kicsapódni, és akkor kezdhető elölről a mutatvány.

És ahogy szokták mondani, ha kisült már, ide véle, de rögtön. Ugyanis hamar fogy...

Minden percet megért a végeredmény, a tészta könnyű és vajas és édes, a sodó aranyló és tökéletes. Igaz, utóbbi másodjára lett az, mert az első megtréfált a nagy karácsonyi kapkodásban. Kiváló lassulós meditatív program, emellett nem nagyon lehet multitaskingolni. Kiváló gyerek-kényeztető eledel, plusz a dió fakultációsoknak a holnapi mákos guba helyett igazi Jézuskaváró csemege.

Ünnepi tiramisu likőr

 Azé az ünnep, aki várja. Sosem volt érvényesebb mondat azt hiszem, mint mostanság.

Hogy a készülődés a sok negatívum dacára is relaxált lehessen, elhoztam az idei ünnep egyik fénypontjának a receptjét. 

Hála és köszönet Földes Eszternek ezért a jóságért. Ugyan ő a vegán Bailey's receptjét osztotta meg, de nálunk whisky nem jellemző itthon, így rummal improvizáltam egy tiramisut a poharakba. Vegán, csak természetes cukrokat tartalmaz, így szinte elenyésző a bűn is a pohár emelgetésekor. Ráadásul ennél egyszerűbb receptet keresve se találtam volna, ím hát a műveleti utasítás:

Hozzávalók (cca 7,5 dl-hez):

10 szem aszalt datolya kimagozva

fél liter mandulatej

1 dl erős presszókávé kihűtve

1-1,5 dl 40%-os rum

A datolyákat 1 dl mandulatejjel turmixgépben teljesen simára mixelem (cca 4-5 perc maximális sebességen). Ez itt a kulcs a sikerhez, ha itt nem marad darabos, nem lehet már elrontani :)

Ha ezzel megvagyunk, jöhet a maradék 4 dl mandulatej, a rum és a kávé. Pár pillanat alatt összekeverem a hozzávalókat és már mehet is az üvegbe. Egy napnyi állás csak jót tesz neki, de ugyanilyen jó frissen egy jégkockával is. 

Egészségünkre!

Kortyolgatás mellé elhoztam az egyik kedvenc adventi versemet, Szabó T. Annától.

Szeretettel kívánok szép készületet az ünnephez! Hiszem, hogy a várók idén sem várnak hiába. 😊

AZ ÜNNEP AZÉ AKI VÁRJA

Aki magot szór ablakába

és gyertya vár az asztalán.

A várók nem várnak hiába.

Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl –

vigyázz! Kinézni nem szabad!

Künn az angyalhad térül-fordul,

egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák – hallod?

– egy koppanás, és leteszik.

Fényben úszik az üvegajtód,

s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,

karácsonyszagú és meleg.

“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”

Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz – vár az ünnep,

és minden zárt ajtót kitár.

A fa alatt angyalok ülnek –

az ünnep azé, aki vár.

Scone, avagy a királynői pogácsa

Én, a nagy karácsony-imádó idén nehéz helyzetben vagyok. Ugyanis per pillanat nem tudom, hogy az Adventet várom jobban vagy A korona című sorozat negyedik évadját?

Tavaly a karácsonyi nagyszünetben találtunk rá a II. Erzsébet életművét feldolgozó sorozatra, talán 5-6 nap alatt le is toltuk a három évadot bejgli- és aperolhegyek mellett. Isteni volt, néha azóta is megnézek egy-egy részt, ha ki akarok szakadni a hétköznapok sodrából. A sorozatban én a karaktereket és a szuper öltözékeket szeretem a legjobban, na és persze az étkeket is érdeklődve figyelem.

A scone rögtön a szívembe lopta magát. Ez az emblematikus angol teasütemény a kísérője az egyik kedvenc jelenetemnek, Jackie Kennedy és Erzsébet királyné teázásának. A királyné a sértett fél, Jackie egy estélyen megbántotta a királynét szavaival - s ezután kéri a találkozót. Látszik, hogy Erzsébetet felzaklatja a találkozás, nem érzi magát komfortosan, kezeit tördeli az asztal alatt. Aztán kivesz egy süteményt, megkeni vajjal és dzsemmel, beleharap és a szinte remegő, sértett nő átlényegül azzá, aki: rendíthetetlen és sérthetetlen királynővé.

Bámulatos ez az angol konyha, ugye? 

Mi nem használtuk ki az összes varázserejét, kezdetnek az őszi szünetet és a ráérős hétfőt ünnepeltük ma vele. Kisebbik gyermekem is monarchista, természetesen ragaszkodott a teához is a scone mellé, melyet ő csak immortality juice-nak hív és igencsak kedvel, főleg ipari mennyiségű mézzel. Szuper tea time-unk volt, gyakorlatilag el is fogyott a sütemény, ami azt jelenti, hogy megőrzésre alkalmas a recept. Íme:

Hozzávalók:

400 g sima liszt (nálam pizzaliszt, mostanság mindenhez ezt használok)
1 csomag sütőpor
1 kk szódabikarbóna
nagy csipet só

100 g hideg vaj kis kockákra vágva

1 nagy tojás

100 g tejföl

130 ml hideg tej

3 ek cukor

1 ek vanília-esszencia

1-1 maréknyi aszalt vörösáfonya és csokilencse

A sütőt előmelegítem 200 fokra.

Egy gáztepsit sütőpapírral bélelek.

A lisztet, sütőport, szódabikarbonát egy tálba szitálom és a sóval, vajjal gyors mozdulatokkal morzsásra keverem. Ha van megfelelő  méretű késes aprító, abban is történhet ez a móka, de kézzel sem több 2 percnél.

Ha megvagyunk, a tojást, cukrot, tejet, tejfölt és vaníliát is belekeverjük, szintén tempósan, hogy épp csak összeálljon. Én ezen a ponton kétfelé vettem a masszát és az egyik adaghoz vörösáfonyát, másikhoz csokilencsét kevertem.

Az így kapott tésztát bőven lisztezett felületen jó ujjnyi vastagra nyújtjuk, pogácsaszaggatóval szaggatjuk és a sütőlapra helyezzük. Forró sütőbe toljuk és 13-15 perc alatt el is készül a sütemény.

Nem érdemes túl vastagra hagyni a tésztát, mert akkor ilyen kis dülöngélő pogikat kapunk. Nagyjából 20 db jön ki a fenti adagból.

Ha el akarjuk bűvölni a fogyasztókat, frissen felvert tejszínnel és dzsemmel tálaljuk, de simán vajjal is isteni tud lenni. A nagyobb gyermekem pedig Nutellával fogyasztotta a csokilencsés darabokat, és még nem jött érte az ízlésrendőrség. Szóval amondó vagyok, akinek amivel jól esik, pont úgy egye, csak magában ne, mert úgy nem igazán nyújt kulináris élményt. Kicsit száraz, kicsit ízetlen, de kiváló alap mindenfajta elhajláshoz. Just like the British 😂

Focaccia

Tudjátok, mi a karrier-álmom? Na ugye, hogy nem? Még én sem tudom, mi leszek, ha "nagy leszek", de egyet bizton tudok. 

Óvodáskorú lehettem, amikor először azt a célt tűztem ki, hogy én nagymama szeretnék lenni. Továbbra is tartom a tétet, még annak minden kihívásával is, hogy közben az anyós szerep is a megugrandó akadályok között lehet. Van két remek fiam, egész tűrhetően főzök, szóval hajrá csajok! Cirka 10-20 év múlva, addig meg lesz időm kitalálni, hogyan emelhetném tovább a tétet: olasz nagymama szeretnék lenni...

Mindehhez az első lépcsőfok pipa. Idén nyáron az összes borozgatás, grillparti, csak úgy kaják sztárja a focaccia volt, hol kovásszal, hol klasszikusan élesztővel. Miután végre mindenkinek elérhető a klasszik élesztő, ezt az egyszerűbb verziót osztom most meg.

A recept valóban pofonegyszerű, a feltét a minimalistától (só) az extrán tartalmasig (gyakorlatilag bármi) variálható, egyétek és vegyétek!

Hozzávalók:

500 g liszt (a legjobb a 00-ás vagy pizzaliszt, ennek hiányában mezei simaliszt is mehet)

325 g langyos víz

25 g olivaolaj

7 g só

7 g cukor (mehet a barna is, szintetikus szerek most nem játszanak, agaveszirup vagy méz viszont igen)

1 csomag (7g) porélesztő 

A fentieket egy tálba mérem és kézzel vagy géppel addig dagasztom, míg elválik a tészta az edény falától. Közepesen lágy tésztát kapok, ezt meleg helyen 1-1,5 órát kelesztem.

Eztán a sütőt előmelegítem 250 fokra.

Veszek egy gáztepsit, vékonyan kiolajozom, majd olajos kézzel a tésztát elegengetem a tepsiben. Itt a legfontosabb az úgynevezett "zongorázós" kéztartás, kezünket lazán tartva ujjainkat belemélyesztve a tésztába alakítjuk ki a végső formát. Ettől lesz rusztikus, hepehupás a tészta felülete.

A tepsiben további 25-30 percig kelesztjuk a tésztát, majd durva szemű sóval és rozmaringgal hintjük, és mehet be a sütőbe.

A sütési idő nagyjából 10 perc, akkor lesz tökéletes, ha nagyon halvány barnás színt kezd ölteni a tészta.

Hedonisták és szuper kreatívak igazán szabadjára engedhetik fantáziájukat, mindenféle hagyma, zöldség mehet rá, de akár sonka, kolbász is -csak akkor már nem teljesen focaccia jellegű lesz a dolog, hanem egy vastagabb pizzára kezd hajazni. Nem baj persze, kinek a pap, kinek a papné :)

A díszítésnek csak a fantázia szab határt, az én kiskonyhámban ezek a kreatívabb verziók születtek az elmúlt hónapok során- de bevallom, legnépszerűbb minden esetben a puritán verzió volt (durva szemű só plusz rozmaring).

Fokhagymás-zöldfűszeres tejföllel önmagában, vagy grillhúsokhoz köretként is nagyon jól működik.

Bónusz javaslat: uzsonnás dobozba is megfelelő töltőanyag, ha épp kifogyott a megszokott pékáru, és akad némi maradék a focaccia-vacsiból.

Gyömbérkovász és gyömbérsör

Kellett nekem még egy háziállat...

Na szóval, az úgy volt, hogy a nagy karanténpékség kellős közepén talán én voltam az egyetlen, aki nem sütött kenyeret. Dacára annak, hogy már egy jó ideje volt kovászom, élesztőm meg épp nekem sem, elfogyott minden másra a nemes anyag. De miért is? Ja, mert a helyi pékség kovászos kenyere végig elérhető maradt, és sokkal, de sokkal jobb, mint amit én a kis sütőmmel produkálni tudok.
Készült viszont húsvéti kalács, kuglóf, kifli, csiga, de még gofri is. Na meg pizza, minden mennyiségben, ahogy szokott- vasárnaponként.

Szintén a karanténnapok idején az egyik őskovászos ismerőssel váltottunk üzenetet, és ő említette meg, hogy használ a hagyományos mellett gyömbérkovászt (aka gyömbérbug) is, remekül feltupírozza a kovászos cuccokat.
Kellemes mellékhatásként pedig erjesztett italokat lehet készíteni a segítségével, ami nekem szintén évtizedes álmom volt.

Jelentem, egy hónapja tesztelem, működik, elmondom, nálam hogyan.

Hozzávalók indításhoz:
1 nagy (ha lehet, csatos, 2-3 literes) befőttes üveg
1 dl víz
1 ek cukor
1 ek friss gyömbér

Első nap fogok egy hüvelykujjnyi gyömbérgyökeret, hámozom, és pár milliméteres darabokra szeletelem. Beledobom a befőttes üvegbe, felöntöm a vízzel, hozzáadom a cukrot, jól átkeverem, és naptól védett 18-22 fokos helyre teszem. Nálam a konyhapulton lakik, egy olyan szegletben, ahol nem éri a napsugár.

Innentől naponta elismétlem ezt a mókát, nagyjából a harmadik nap után felezhetem a mennyiséget (fél dl víz, fél ek gyömbér és cukor), és folytatom 8-10 napig a napi etetést. Utána át lehet térni a kétnapi, majd háromnapi etetésre, de aki rendszeresen venne ki belőle, a napi etetést vagy dupla adagosat is elbírja. Napi kb. egy perc foglalkozást igényel, de azt nagyon. Háziállat, ugye, az igénytelenebb fajtából, a napi sétát mindenesetre nem igényli.

Érdemes minden nap átkeverni, és ha erős szaga vagy kesernyés íze lenne, meg kell etetni.
Ha összefüggő penész lenne rajta, vagy kellemetlen szagú, nyúlós réteg keletkezik rajta, sajnos azt jelenti, hogy meg kell válnunk tőle, és visszaállunk egy új adaggal a rajtvonalra.

Nagyjából egy hét után érik annyira össze, hogy lehet belőle kivenni kelt tésztához illetve gyömbérsörhöz.
Kelt tésztánál én cca fél deciliternyi mennyiséget szoktam kivenni, átszűrni. Ezt a víz mennyiségéből aztán levonom a receptnél, a továbbiakban mindent változatlanul csinálok.

A kelt tésztáim azóta sokkal szebbek, levegősebbek, és a gyömbéríz sem érződik rajtuk ekkora mennyiségnél.

Sokkal erősebb motiváció volt viszont a gyömbérsör készítése. Aki azt gondolja, hoyg ez egy magasabb alkoholtartalmú ital, azt ki kell ábrándítanom. Persze van valamicske alkoholtartalma, de elenyésző, sokkal inkább érdemes az egyedi ízért, és a természetes szénsavképződés csodálatáért nekilátni a gyömbérsör készítésnek. Na és nagyon egyszerű, nagyjából az üveg felbontása a legbonyolultabb művelet a folyamatban.

Hozzávalók:
1 dl leszűrt gyömbérkovász
7,5 dl víz
0,5 dl citromlé vagy egy egész citrom (vagy lime, vagy grapefruit tetszés szerint)
1-2 ek cukor vagy méz
1 ek gyömbér reszelve
1 db minimum 1 literes csatos üveg (töltés után minimum két ujjnyi hely maradjon az üvegben a képződő gáznak)

illetve ízlés szerint: egyéb gyümölcsök darabokra vágva (pl.: eper, málna, barack, áfonya), fűszernövények (kakukkfű, levendula, citromfű, menta), gyakorlatilag minden ehető és élvezhető növényi rész.

Az üveget alaposan elmosom, vegyszermentesítem.
A hozzávalókat az üvegbe töltöm, lezárom, és szobahőn érni hagyom minimum 24 órát.

A 24 (vagy erősebb íz eléréséhez 36-48) óra elteltével az üveget nagyon türelmesen, percekig lazítva bontom fel, ha lehet, mosogatótálcában vagy egyéb biztos helyen. Annyira erőteljes lehet a szénsavképződés, hogy nagyon könnyen kifut, ha óvatlanul állunk a bontási folyamathoz.

Én első alkalommal mentás-citromosat készítettem.Ehhez a citrom felét kifacsartam, másik felét karikákra vágva szuszakoltam az üvegbe, plusz vágtam a kertből egy cca 10 cm-es mentaágat.
Másodjára lime-os, citromfüves-mézes készült, ez is nagyon finom volt, de szerintem a holnapi bodzás lesz az ászok ásza.
Izgalmas lehet az epres- mentás, a málnás- mentás, hársfavirágos, a citromos-kakukkfüves vagy a barackos-levendulás kombináció is. Szerintem pont ilyen sorrendben fogom kipróbálni a nyáron.

Miért is jó, azon felül, hogy az íze isteni? Az úgynevezett fermentált italok mindegyike probiotikus, azaz a jó baktériumok szaporodását segíti az emésztőrendszerben. Nem kell tehát gyógyszertári szer, ezek a nagyszerű frissítők gondoskodnak arról, hogy egészségesek, és ellenállóak legyünk a betegségekkel szemben. Az idén ez különös jelentőséggel bír talán mindenkinél, ugye?
Egészségünkre!

Tatjana- epres-vodkás- tiramisu

Tatjána szerelmes volt, mint az egyszeri macska első tavaszán.
Csak nézte a magas, barna szemű ifjút, és a világ eltűnt, egy másik támadt abban a pillanatban. Leányzónk tollat ragadt, a fiú persze elbaltázta, a többi történelem.

De a mi Tatjánánk nem Moszkva felé vette útját bánatában, hanem édesapucitól kisírt egy utazást az olasz Riviérára. Mi más vehetné el a szív fájdalmát, mint a tengerzúgás és az igazi latin szeretők? Ugye?

Az első este Livornoban mindjárt balzsam volt a sértett leány lelkére. Egy igazi világutazó, Don Marinelli szórakoztatta Tatjánánkat. Mesélt ázsiai hajóútjairól, és körbevezette a szálloda parkjában, ahol a csodás virágok mellett igaz különleges növények is nőttek. Többek között különleges citrusfélék, melyeket ő gyűjtött be kalandos útjain.
Egy kis fához érve ragyogó zöld kis gyümölcsöt szakított. Alig volt nagyobb egy diónál, de úgy illatozott, hogy Tatjána egyből beleszeretett. A lime citromba és a kalandorba is. A citromot fehérneműi közé rejtve őrizte, még évek múlva is, a kalandor azonban másnap reggelre eltűnt, várták a széles vizek.

Tatjána nem is ért rá úgy igazából nekibúsulni, elfoglalta a táj minden szépségének csodálata, a finom falatok, édes borok, isteni desszertek. De azért napokig minden délután a kikötő felé vezette útja.
Egy napon egy jól öltözött úr lépett oda hozzá:
- Elnézés kisasszony, hogy megszólítom! Pár napja lettem figyelmes önre. Vár valakit vagy utazni kíván talán valahová?
Ha nem a mi Tatjánánkat szólítja meg az úr, valószínűleg válaszban sem reménykedhetett volna. De a mi bátor hősnőnk egyenesen a férfi szemébe nézett, és így felelt:
- Utazni szeretnék, igen. A Boldogság Szigetére.
A férfinak erre felcsillant a szeme:
- A legmegfelelőbb emberrel találkozott. Ott élek egy kis szigeten, szerény hajlékomban- mutatott a távolba. S ha megengedi, elkísérem egy darabon, s mesélek az én szigetemről.

Ezzel kezdődött hát a história, melynek végén Tatjána olasz hercegnő lett, egy kis szigeten,  Capraián, s egy csodálatos palotában élte életét, csuda virágok és növények között az ő hercegével. Nem szenvedett hiányt semmiben, hatalmas szobák, tengerre néző hálószoba, fogadások, érdekes világfiak közt valóban boldogan élt.
Nem vágyott vissza a rideg orosz földre, kedves barátnőjét társalkodónőnek felfogadta. A kor összes jelentősebb művésze és politikusa megfordult náluk. Remek könyvtára, gazdag virágoskertje mellett nem unatkozott.
Ha nagy ritkán úgy támadt kedve, lement a konyhára, és új ételekkel kápráztatta el társaságát. A legnagyobb kedvencét saját magáról nevezte el, és évente egyszer, Szent György napján készítette- a születésnapjára.
Szerencsére a recept ránk maradt, az idei jeles nap emlékére én is elkészíthettem.

Hozzávalók:

1 csomag babapiskóta (vagy a klasszikus 6 tojásos piskóta gáztepsiben sütve)
fél kg eper
250 g mascarpone sajt
2 tojás
2 ek barnacukor
1 ek vaníliaesszencia (vagy egy csomag vaníliás cukor)
csipet só
1 dl vodka
50 g agaveszirup
2 lime reszelt héja és leve
50 g víz

A tojásokat kettéválasztom.
A fehérjét egy csipet sóval habbá verem.
A sárgáját a cukorral, lime héjjal és a vaníliával fehéredésig keverem. Ha már szép világos, hozzáadom a mascarpone sajtot, és további 4-5 percig habosítom a kézi habverővel. Végül óvatosan a felvert fehérjét is hozzákeverem.

Egy tálban összekeverem az agaveszirupot, vizet, vodkát, és a lime levét.
A nagyobb darab epreket kisebb darabokra vágom.
Egy nagyobb tálat készítek elő.

A babapiskótákat a vodkás lében áztatom rövid ideig, majd a tál aljára helyezem. A krém majd az eprek harmadát rétegezem a piskótára, és mindezt még kétszer ismétlem.
A tetejére lehet cifrázni, a szebb epreket félrerakni, esetleg egy-két vékony karikát vágni a lime-ról dísznek. Nálam ez most elmaradt, annyira édes epreket sikerült vásárolni, hogy az utolsó rétegre alig tudtam pár szemet menekíteni a pákosztosok elől.

A tálat hűtőbe teszem, és minimum 12 órát állni hagyom a kompozíciót, hogy az ízek összeérjenek.
Isteni illatos, visszafogottan édes desszert, és a vodkának köszönhetően a legkeményebb szíveket is meglágyítja. Romantikus regények olvasása mellé kiváló desszert.

Kakaós-mazsolás kuglóf kovásszal

A kuglófsütés egy újabb határozott lépés a nagymamává válás útján. Bár remélem, van még pár évem addig, míg a legszebb karriertervem beteljesül, gyakorolni azért szabad, ugye?

A kovász-fakultációsok figyeljenek erősen, ez a recept az egyik legjobb módja annak, hogyan lépjünk ki biztonsággal a kenyér-pizza zónából? Garantált a siker, és bár a macera-szint nem kifejezetten alacsony, minden perce megéri, főleg, hogy a dolgos hétköznapokba is beilleszthető a lenti módszerrel. Na jó, péntekekbe...
A recept alapjáért nagy köszönet a Vadkovászsulinak!

Hozzávalók az előtésztához:

2 ek kovász
2 dl langyos tej
20 dkg liszt (nálam most sima kenyérliszt, de volt már nagyi titka is)

A hozzávalókat a reggeli órákban egy tálban összekeverem, és minimum 8 órán át hagyom, hadd fejődjenek a buborékok.
A mazsolát is reggel érdemes kis rumba vagy simán vízbe áztatni, hogy bevetéskor már fincsi kerek szemek várjanak.

Délután fogom a szép buborékos előtésztát, és hozzáadok:
40 dkg lisztet
1 dl meleg tejet
2 tojást
15 dkg nádcukrot
csipet sót
1 vaníliás cukrot vagy 1 ek vaníliaesszenciát és jól kidagasztom a tésztát.
Ha a tészta már összeállt, 3-4 adagban hozzáadok még 10 dkg puha vajat.

A tésztát kettéveszem, az egyik adagba belegyúrom a mazsolát és egy-két evőkanál lisztet.
A másik feléhez 3 ek kakaóport adok. Minél jobb minőségű a kakaópor, annál finomabb lesz a tészta. Nálam most szuper Palotai Csokoládé kolumbiai kakaópora volt készleten a Csokiszegnek köszönhetően, de a 20-22% kakaóvaj tartalom, no cukor nem hazudik, használjátok bátran, amit elértek most az ínséges(ebb) időkben, csak a Nesquiket ne :)

Inenntől a két bucit külön dajkálom, és hogy ne unatkozzanak (és én se), félóránként meghajtogatom a tésztát, összesen 3 alkalommal.

Az utolsó félórás pihentetés után jöhet a nyújtás. Még nem nekünk, a tésztának.
Mindkét tésztarészt bő ujjnyi vastag téglalappá nyújtom, igyekszem hasonló formát adni nekik.

Ha megvan, alulra a simát, fölé a kakaósat helyezem, és szorosan feltekerem hosszanti oldalánál.
Ha megvan, akkor elkezdem csavargatni, mint a nedves törölközőt. Ha már megvan a jól megtekeredett kígyóformánk, egy kivajazott kuglófformába hajtom, és jól letakarva vagy nejlonba pakolva egy éjszakára beteszem a hűtőbe.

Jöhet a megérdemelt lazítás, pihenő nekem is, akár egy pohárka rozéfröccsel a teraszon :)
Reggel aztán ahogy kipattanok az ágyból, kiveszem a hűvösre tett kuglófot, örvendezek, milyen szépen megkelt, és előmelegítem a sütőt 180 fokra.

Ha 20 perc-fél óra letelt, beteszem a meleg sütőbe a már éledező tésztát, és 50-55 percig sütöm, 20-25 perc után érdemes takarni a tetejét. Az utolsó 5 percre levehető a takarás, és nincs más hátra, csak edzeni a türelmünket.
A sütőből kivéve 20 percet a formában, majd kb félórát a formából kivéve, rácsra helyezve hűlni hagyom a kész kuglófot.
Mindeközben kikérdezhetem a családtagokat a mázról. Én maximum a porcukor-szórást javaslom, az olyan nagymamás, de nem eretnekség pucin fogyasztani, ha már végképp elegünk van az édes életből, de már az is előfordult, hogy a gyermek a csokimázra szavazott, és nem álltam ellen :)

A lényeg úgyis a belbecs: kis tekergő kakaóhullámok, nagy és puha mazsolaszemek (érdemse a jumbo mazsolát választani!), és a semmihez nem hasonlítható kovászos, telt íz:

Amerikai csokis keksz - chocolate chip cookie

Annyira amerikai, amennyire csak lehet a jó magyar lisztből, osztrák vajból, francia csokilencséből. A nádcukor legalább fél-amerikai, azaz dél :)

Az a jó tulajdonsága nem veszett el, hogy remekül fel tud dobni egy álmos reggelt, egy fárasztó home office-os vagy itthon tanulásos délelőttöt. Képes komplett ebéddé varázsolni egy spenótfőzeléket (hah, van utána desszert, az már 2 fogás...), és csak úgy is el-eltűnik egy darab a kekszes dobozból.

Tíz perc alatt előkészíthető, s már csak sütni kell. Az pedig most a hűvösebb napokon áldás tud lenni.

Hozzávalók (12 óriási vagy 18 nagyobb darabhoz):

12 dkg vaj
12 dkg nádcukor
1 tojás
1 csomag vaníliás cukor vagy 1 ek vaníliaesszencia
csipet só
24 dkg liszt
1 kk szódabikarbóna
24 dkg csokilencse

A sütőt előmelegítem 180 fokra, sütőpapírral bélelt nagy tepsit készítek. (1 perc)
Egy nagyobb tálat fogok, a puha vajat habosra keverem a cukorral. (3-4 perc)
Hozzáadom a tojást, vaníliát, sót, és azzal is  jól elkeverem. (2-3 perc)
Jöhet a liszt és szódabikarbóna elegye, gyors mozdulatokkal ezt is elkeverem. (max 1 perc)
Végül hozzáadom a csokilencsét, a masszát gombócolkba rendezem, a gombócokat a sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, és tenyérrel kissé szétlapítom. Nagyon nem kell ellapogatni, a sütés közben is terülni fog.
Arra kell ügyelni, hogy minimum fél sütinyi hely legyen a gombóckák között.
10-12 percig sütöm a meleg sütőben a sütiket. Ha lejárt a sütési idő, a sütőlapot rögtön kiveszem a sütőből, és a kekszeket csak teljes hűlés után mozgatom, ugyanis hajlamosak melegen törni.

Kávé vagy egy pohár tej mellé isteni tud lenni.Ráadásul a jó öreg Mikulásnak is ez a kedvence, decemberig lesüthetjük úgy 80-100 alkalommal, hogy alaposan begyakoroljuk a nagy napra.
A család biztosan értékelni fogja, az én gyerekeim már most előjegyezték a következő adagot...

Kovászos gofri

Kereken egy hete nincs konyhám. Ha nagyon jó kislány voltam idén (remélem...), akkor talán a húsvéti kalácsot már nem a boltban kell vennem, mert összelegózzuk az új konyhát, és akkor lesz itt olyan sütés-főzés, hogy csuhajja!

Az elmúlt napokban számtalan vicces helyzet állt elő az étkezések körül. Mivel mosogatóm sincs, a mosogatást a lenti fürdőben igyekszünk megoldani, a konyhai eszközeim pedig a lakás legváltozatosabb helyein bukkanhatnak elő.

Így esett hát a következő beszélgetés:

- Hozd ki a tojásokat a kamrából, a tálat a tusolóból!- én a nagyhoz
- Én is segítek mami!- mondja a kisebb
- Jó, te húzd elő a tv alól a gofrisütőt, apa pedig kerít egy hosszabbítót, és akkor megleszünk.

A kovászos gofri ötlete pedig abból adódott, hogy a drága jó kovászomat életben kell tartani, tehát etetni szükséges, felfordulás ide vagy oda. A kivett részt pedig kidobni tilos, így ugyanúgy beetettem, mint szoktam (10 dkg kovász, 5 dkg langyos víz, 5 dkg liszt), és 4 órán át meleg helyen "izmosítottam".

Egy tálban 2 tojást 2 evőkanál cukorral habosra kevertem, hozzáadtam 20 dkg lisztet, 3 dl tejet, csipet sót, egy fél dl olajat és egy evőkanálnyi vajat, és végül az érlelt kovászt.

A masszát további 2-3 órán keresztül érlelem (vagy még jobb megoldással mehet egy egész éjszakára  hűtőbe), majd kisütöm.

Bár sok recept extra hosszú sütési időt ír a kovászos gofrihoz, nekem a szokásos kb. 2 perc duplája elég volt. Felénél fordítottam, mert valamiért az alsó oldal nem sült annyira jól, mint a felső.

Hogy milyen lett a végeredmény? Mennyei. Töményebb, kovászosan savanykás alap, kiválóan egészíti ki a fahéjas cukor-tejszínhab kettősét :)
De a legjobb az állaga: kívül roppanós, belül puhább, egészen sajátos dolog. Bár vész-felhasználásnak indult, maradni fog a repertoárban, beszavaztuk a szűkített listába.

Gofcsi

Most, hogy harmadik hónapja sötétben telik a nap egy jelentős része, és szötymő és köd van, és holnap szerda is lesz, ami nálam a hét legmélyebb pontja, már nagyon kellett valami kis nyár-feeling.

A fagyit nem annyira kívántam, na.

Ekkor ugrott elém a gofcsi, vagyis a jó öreg tócsni gofrisütőben elkészítve. Gofri&tócsni szerelemgyereke, a strandkaják csak nekem új sztárja.

Akkora ötlet, hogy még. Olcsó, gyors, millió verzióban készíthető és tálalható, a gyerekeknek izgalmas kísérlet, plusz bónuszként nem lesz undorító olajszagú a lakás sem.

A recept is hulla bonyolult, nézzétek csak:

3 tojás

4 közepes krumpli (pucolva, reszelve nekem 38 dkg)

8 ek sima liszt

2 ek olaj (olíva vagy semleges ízű tetszőleges)

1 kk sütőpor

1 tk só

Bors, egyéb fűszer ízlés szerint

A tojásokat nagyobb tálban felverem, a krumplit hámozom, nagylyukú reszelőn lereszelem, mehet a tojáshoz.

A lisztet, sütőport, olajat fűszereket is a tálba mérem, alaposan összekeverem, és indulhat is a sütés.

Nekem a fenti adagból 6 gofri lett, ilyen kis helyes példányok:

Biztosan nem árt neki kis reszelt sajt sem. A krumpli fele (esetleg egésze) helyettesíthető kinyomkodott cukkinivel, vagy gyakorlatilag bármivel, csak onnantól nem viselheti a készítmény büszkén a tócsni (cicege, macok, tócsi, stb) nevet.

Hogy mivel tálald? Kis tejföllel, hagymával a minimál-népies iskola követője lehetsz, ha sovány túrót, zöldségeket adsz hozzá, a fitneszguruk is hozzád fordulnak étrendért.

Avokádókrémmel, céklapürével, salátával instakompatibilis vacsorád lehet, ha pedig a vasárnapról maradt rántott hús kerül a tetejére, a Földért is teszel, hiszen az étel pazarlás az egyik legnagyobb főbűn, ugye?

A választás a tiétek, nálam fix helye van a menütervezőmben a mai naptól, már csak azt nem értem, hogy a vérbe' tudtam eddig várni a kipróbálásával.

Szolgálati közlemény:

Ez az első mobilról pötyögött receptem, ha bármi észrevételed van akár megjelenítéssel, látvánnyal kapcsolatosan, (vagy csak úgy, mert miért ne?), megköszönöm, ha mailben jelzed!