2019. március 17.

Kovászos kenyér jómunkásasszony módra


Az úgy kezdődött...hogy kaptam kovászt. Bár párszor magam is nekiindultam a szaporításnak, sosem lett jó vége a dolognak. Vagy be sem indult, vagy például a tavaly nyári pár óráig bíztatóan nézett ki, aztán fogta magát, és megsavanyodott. Nem kicsit, a hangyákat is a szagával nyírtam ki szerintem :)
Muslinca irtásra cserébe nem jó, sőt.

Szóval a kovász teremtéshez a megoldókulcs nem én vagyok, de heti egy adagot tudok adni, ha valaki nem bírja a recept után sk kenyér nélkül, és nincs más forrása, szóljon bátran.

Figyelem, a kovászos kenyér-projekt meglehetősen addiktív. 18 éven aluliak egyáltalán ne, afölöttiek pedig csak alkoholos befolyásoltság alatt szegődjenek el házipéknek. Kell hozzá pöti őrültség, és nehéz is lejönni a szerről, a szabadidő és extrém esetben a családi béke rovására is mehet a dolog. Mondjuk, kellene a fenének olyan család, ahol reklamálnak a friss kenyér miatt...

A disclaimer után azt is sorolom, mi a jó benne.

A dagasztás. Ha van hozzá géped, a napi egy hála már mehet is a hálanaplóba, pipa. Ha nincs, akkor erre a napra a környezeted felszabadul- úgy kinyiffansz közben, hogy nem kötekszel utána senkivel. A feszkó is kimegy meg erőd sem marad. Tuti, mondom én.

A kelesztés. Még egy sor a hálanaplóba- működik magától, nem kell csinálnod semmit. Ülsz a melegben a tésztával, olvasgatsz, Esetleg Netflixezel vagy lenyomsz egy közepesen nehéz bringatúrát, miközben ott a kristálytiszta alibid, hogy "nem érek rá, kenyeret sütök".
A sütés dettó ugyanez a szöveg, de max egy rövid sorozat vagy egy arcpakolás fér bele, esetleg egy 25 perces HIIT-edzés YouTube-ról. Abban van pár másodperc pihenő a sütő-áthangolásra.

Az illat. Na az verhetetlen, nincs az a Chanel, amitől az ember (vagy asszony) szíve ennyire hevesen verne. Szóval ha akarsz valamit éjszaka, zsarold be friss kenyérrel. Típusa válogatja, előlegben vagy kizárólag átvétel után működik, futtass egy tesztet a tiédnél.

Az íz. Ötös, nem lehet hibázni, kivéve, ha kimarad a só, mert akkor nagyot, szóval figyelj! A só itt valóban minden.

Az állag. Az, amit a távoli nagyváros kézműves pékségében megvehetsz aranyáron. Esetleg a kedvenc csillagos étteremedben a ház kenyereként tálalják. Vagy ha iszonyú mákod volt, a nagymamádét még kóstolhattad. Na, pont olyan.

A tartósság. Háromnaposan is ehető, negyedik nap is egészen pofás pirítós lesz belőle. Ha marad az ötödik-hatodik hét környékén. Mert addig tuti fél kiló elpárolog belőle frissen a vacsihoz.
A farmered fogja tudni először, hogy kenyérprojekt van, főleg, ha elbliccelted a fent említett mozgásformákat készítés közben, vagy a keresztdiétát. Az olyan, mint a keresztedzés- mindent edzel, csak az alapsportodat nem. Na itt ez úgy néz ki, hogy kenyéren és vízen fogsz élni napokig. Vagy beteszed Emil.RuleZ! vonatkozó klasszikusát. You know.



No de a recept. Ez a munkás hétköznapokra optimalizált verzió, talán klasszik 8 órás állással rendelkezőknél működik legjobban a megadott ütemezéssel.
Persze, nyugodtan csinálhatod vasár-és ünnepnapon is, de ha már hozzászokott a banda a jó kenyérhez, úgyis igénylik hét közben is a frisset.

Hozzávalók:
150 g etetett kovász
500 g kenyérliszt
350 g langyos víz
10 g só

Az etetett kovász úgy készül, hogy az alapból hűtőben tartott anyakovászból heti egyszer kiveszek 10 dekányit, majd az anyát visszaetetem 5 dkg liszt+ víz keverékkel, s megy vissza  hűtőbe. Egy hétig ellesz az adalékkal, nem igényel különösebb simogatást.

Munkába indulás előtt:
A kivett 10 dekához 5 dkg lisztet és 5 dkg langyos vizet keverek, és a kamrapolcra teszem. Amíg hazaérek, a kb 15-16 fokon pont megkettőzi reggeli térfogatát, szép buborékos lesz- ilyenkor használható. Nyáron valószínűleg fel kell bérelnem kovászetetőnek valamely családtagot, mert melegben/szobahőn 4-6 óra elég a bevetéshez, a 10 óra már sok lenne neki.

Munka után:
Egy tálba mérem a lisztet és a vizet, minimum fél óráig állni hagyom. Ekkor indul be az úgynevezett autolizálási folyamat, amit most nem fogok tovább magyarázni, de jó a kenyérnek. Kattra olvasható haladóknak.

A félóra elteltével mehet bele a szintén kimért etetett kovász, és géppel vagy kézzel jól kidagasztom.
Ha már összeállt, akkor teszem csak bele a sót, és további 2-3 percig dagasztom

Ha van is dagasztógép, javaslom, az utolsó egy-két percben másszunk bele kézzel, ritka jó érzés, ahogy a kézmelegtől alakul a tészta. Engem kikapcsol és elvarázsol minden alkalommal.

Félóráig pihentetem a tésztát, majd elkezdem a hajtogatást. Ez otthoni programtól függően ütemezhető, kb két óra alatt 4x hajtogassuk meg, abból baj nem lesz.
Segítségképp itt egy videó hozzá:

A hajtogatások leteltével jöhet a formázás, én a hétköznapi verziókhoz, mivel egyelőre nincs szakajtóm, két hosszúkás (püspökkenyér) formát szoktam használni. Annyit tesz nálam tehát a formázás, hogy nagyon óvatosan olajos kézzel kettéveszem a tésztát, és a sütőpapírral bélelt formába beleügyeskedem. Nagyon lágy tésztám van, szét fog terülni, de igyekszem kis cipóformát adni neki-a széleket behajtogatom alulra, kb ennyi.


Ha ezzel megvagyok, a formák mehetnek a hűtőbe.

Másnap munkába indulás előtt minusz minimum egy óra:
Kipattanok az ágyból, bekapcsolom maximumra a sütőt (nálam 250 fok), és kiveszem a kenyérkéket a hűtőből. Az én sütőmnek kell kb félóra, mire eléri ezt az üzemi hőt, így a kenyerek is magukhoz térnek a hidegből a félóra alatt.
25 perc elteltével behajítok egy vízzel teli tepsit a sütőbe, hogy megfelelő pára fogadja a kenyereket.
30 percnél bevagdosom éles pengével a kenyérkék tetejét pár helyen, és mehetnek a gőzbe.

15 percig maximumon sütöm, 15 percig 230 fokon. Félidőben kiveszem a vizes tepsit, és ha nagyon barnulna a kenyerek teteje, alufóliával takarok is.
Ha vastagabb, esetleg szilikonos sütőformát használunk, ekkor érdemes a sütőpapírnál fogva kivenni a kenyereket, és forma nélkül visszahelyezni a sütőlapra- sokkal szebben átsül így a kenyér.

Mielőtt elhagyom a lakást, kikapom a forró kenyereket, és rácsra téve, dupla konyharuhával takarva hűlni hagyom.
Ha extra korán hajlandó vagyok felkelni, az induló családtagok már vihetnek is frissen sült kenyérből készült szendvicset, de eddig erre nálunk csak egyszer volt példa- ez esetben a konyharuhás takarás átugorható.
Örülnek neki este is, és az illat addigra pont átveszi az uralmat a házban, míg hazaérünk :-)


Szóval dióhéjban ennyi, nem rövid, cserébe kicsit macerás. Ugyanakkor megéri, egy olyan önbizalom-tuning feltálalni a saját kenyeret, amit egy insta-filter vagy lájkmennyiség sem adhat.

Amúgy is a kovász és a kézműves kenyér az új szexi, aki esetleg szükségét érezni a social media-visszajelzésnek, nyugodtan posztoljon, a lájkcunami és a szívecskeözön úgysem marad el. Annak ellenére sem, hogy illatot sajna nem lehet posztolni. Ha lehetne, kenterbe verné a Kardashianokat az összes kézműves pék, az fix.

Akinek feltűnt, hogy 5 dekányi érett kovász maradt, annak súgok egy titkot: meg lehet a maradékot is etetni fele víz-fele liszt kombóval és át lehet passzolni a szomszédba, egy szelet sk kenyér kíséretében, azaz le lehet dobni a kovász-bombát barátaink vagy ellenségeink hajlékába.
S imába foglalják nevünket, vagy a kb harminc évvel ezelőtti barátság-kenyér sorsára jut a dolog? Tudja csuda, mindenesetre kedden lesz egy felesleges adagom :-)

2019. március 16.

Lemon tart- citromos pite


Mit adtak nekünk az angolok? És a rómaiak?
Lássuk csak.
A citromkrém (vagy lánykori nevén lemon curd) igazi angol találmány. Az ötórai teák kihagyhatatlan kelléke a pirítósra kent lemon curd. Magyarországra szorgos gasztroutazók és a Tesco hozta el, így a kevésbé szorgalmas honfitársaknak nem kell vele bajlódni, a heti bevásárlással abszolválhatják is az egyes pontot.
A pite pedig egy évszázados étel, régen a hosszú hajóutakra készültek fel kemény tésztába zárt csemegékkel a hadviselők, felfedezők és egyéb népek.
Angliában is mglehetősen népszerű, Amerika filmet is csinált belőle, mint mindenből (American Pie, you know), de a rómaiak szakácskönyveiben találjuk meg először dokumentáltan. Tehát akkor római- mondja a qualitys :-)
Bár ugyanúgy lehet venni pitetésztát, nyújtva-tekerve (örök hálánk, Tante Fanny), akár a kettes pont is átugorható, de mivel se nem nagy macera, se nem agysebészet, tényleg csak az csinálja meg bolti tésztából, aki a rákellenes gyógyszer felfedezésén dolgozik, neki tényleg drága minden perce. Többieknek pedig irány a konyha, alább a receptek és a munkautasítás.

2019. március 3.

Kovászos farsangi fánk


Aki követ a közösségi médiában, már tudja, hogy az elmúlt hetekben elragadt a kovász-láz.
Rögtön az influenza után (mellett) jött, de úgy érzem, lassabban gyógyul ;), a közvetlen környezetem nagy örömére.
A kezdő anyakovászt kaptam, így maximum adni tudok, de a "hogyan készül" szekciót most nem vállalom be. Aki érez magában erőt a nulláról induláshoz, javaslom Limara vagy Péklány oldalát, mindkettő hiteles, megbízható forrás számomra.

A fánk gyermekeim szíve vágya volt, én az édes kelt tésztákat csak készíteni szeretem. Na jó,szerettem. Máig.
Azt hiszem, übereltem a nagymamám fánkját, amitől egyszere szégyenlem és csodálom magam. Ha akarjátok tudni, milyen érzés, fogjatok bele, trükk semmi nincs benne, csak idő és törődés.

Hozzávalók:
200 g etetett kovász (ez úgy készül, hogy 10 dkg anyakovászhoz hozzáadsz 5 dkg lisztet és 5 dkg (azaz fél deci) kézmeleg vizet, alaposan elkevered, és 6 órát állni hagyod szobahőmérsékleten)

350 g sima liszt (BL55)
150 g kenyérliszt (BL80)
280 g langyos tej
4 tojás sárgája
100 g porcukor
80 g vaj
csipet só

A hozzávalókat a vaj és a só kivételével tálba mérem, és kézzel vagy géppel jól kidagasztom.
Javaslom a gépet, kézzel egy masszív 20 perces meló, de persze aki a bikinitestre gyúr, annak jól jön a bicepsz-erősítéshez.
Ezt esetleg be lehet adni a hímnemű családtagoknak, hátha bejön alapjáraton is a gyenge nő ütőkártya, haladóknak ezen felül a fenyítés, hogy nem lesz itt fánkocska, fiam...
Ha már szép egyenletes, a tál falától elváló tésztát kaptunk, jöhet a só és a vaj, újabb öt perc után az édes pihentetés.

Én 4 órát pihentettem meleg helyen, 3 alá nem adnám, de az ötöt is elbírja.
Lényeg a 22-30 fokos szobahő, kifejezetten használ, ha szépen rásüt a nap az ablakon át- vagy csak én képzelem, de nekem mindig jobban sikerül a kelt tészta, ha napos idő van odakint.

4 óra elteltével lisztezett gyúródeszkán óvatosan kb másfél ujjnyira nyújtom, majd kissé belisztezett formával szaggatom. Egy sima, vékonyabb falú 2 decis üvegpohát volt nálam a célszerszám, kiválóan működött.

A kiszaggatott darabokat szintén lisztezett felületre helyezem óvatosan (nálam egy tálca), majd konyharuhával letakarva újabb 40-60 perc kelesztés következik.

Az utolsó öt percben alkalmas edényt és cirka 7 dl olajat kerítek. Az olajat én most mértem, 150-160 fokos volt, mikor az elsőt beleeresztettem. Akinek nincs célszerszáma, helyezze a tenyerét az olaj fölé fél tenyérniyvel, ha határozott melegséget érez, indulhat a buli.

A fánkok tetejét az ujjbegyemmel benyomom középen, majd fejjel LEFELÉ engedem az olajba, úgy, hogy ne érjenek össze. Én maximum hármat sütöttem egyszerre. Ekkor rögtön rá is teszem az edényre a fedőt, és kb 2-3 perc alatt aranybarnára sütöm a fánkok felső felét (az első etapnál érdemes csekkolni, kontrol-freakek állíthatnak időzítőt is- igen, nálam volt :)).
A fordítás után fedő nélkül sül készre a fánkok alja, majd papírtörlővel bélelet tálra teszem a kész darabokat, hogy a felesleges olaj lekerülhessen róluk. Ha mákunk van, van szalag, de ha nincs, attól még lehet príma a sütemény, nem kell plusz frusztrációt magunkra szedni, az íz és az állag a lényeg-legalábbis nekem. Ettem már elég vacakot, szalagosat is...


Pár menetben ugyanaezt eljátszom, majd legalább pár fotó erejéig visszatartom a népet a maratoni fánkpusztítástól, lakjanak jól a követők is vagy legalább a szemük. Nekem ma kábé 2 percem volt dokumentálni, ha hátteret, eszközt vagy beálltást válogatok, már csak a dagadt pocakkal pihegő, Forma-1 futam után ácsingózó bandáról lehetett volna képem. Nyitott szemekkel, alfában- ma még no futam, no alibi a délutáni bundizásra :D Bár elég cukik voltak, de megkíméltem a látványtól a népet. GDPR, miegyéb, jobb ez mindenkinek, cserébe vannak príma mobilos fotók.

"A lehető leghamarabb, mami!" visszatapsolva a vasárnapi menübe, mert azt azért tisztáztuk, hogy egy sima hétköznapba ez a cécó nem fér bele.  Erre való minden ünnepi étel- nem mindennapi. Részemről meg jöhet a böjt ;-)

2019. február 3.

Fahéjas és nutellás-csokis babka



Akik ismerik valamelyest a blogot (vagy engem), tudják, hogy gyakran inspirálódok a csakapuffin.hu oldalról.
Nagyjából Juditnak köszönhetően van ez a blog, és hasonlóan nagy sütifanok vagyunk, így többször megesett már, hogy Puffin-hack került az asztalra.

A kelt tésztákat szeretem legjobban készíteni, a karácsony táján közzétett fahéjas kalácsa is a listámon volt. Kipróbáltam a szokásos minimális változtatásokkal, s a legnehezebb általam ismert teszten szuperül teljesített: a rossz evő nagyfiam dünnyögve nyomta be az egyik rúd közel felét az első alkalommal.
Na gondolhatjátok, nagy lett az öröm s azóta hetente készítem. Kifejlődött kezeim között a fahéjas kistesója, a nutellás-csokis deluxe verzió- mondanom sem kell, ez is elpárolog órák alatt.

Tészta:
500 g sima liszt
1 cs szárított élesztő (7g)
250 ml langyos tej (nálam mandulatej)
1 ek kristálycukor
1 tojás
1 púpos ek vaj vagy kókuszolaj
csipet só

Töltelék a fahéjashoz:
30 g olvasztott vaj
3 g fahéj
50 g barnacukor

Töltelék a csokis-nutelláshoz:
2 púpos evőkanál Nutella
50 g étcsoki olvasztva vagy apróra reszelve- ez utóbbi ideálisabb, de sokkal macerásabb

A tészta hozzávalóit tálba mérem, géppel vagy kézzel kidagasztom nagyjából 10perc alatt. Következhet 40 perc kelesztés.

Cirka félóra múlva előkészítem a töltelékeket és két négyszögletes sütőformát.
A megkelt tésztát két részre szedem, egyenként félujjnyi vastag téglalappá nyújtom őket.
Az egyikre ráhalmozom a fahéjas tölteléket, hosszanti oldalánál fogva feltekerem, majd egy éles késsel és némi elszántsággal félbevágom a kész tekercset. A nyitott oldalával felfelé szorosan összefonom a két részt, majd nagy óvatosan a sütőpapírral bélelt formába helyezem.
A másik darabbal is eljátszom ugyanezt a műveletet, majd kb. fél órát pihentetem a formában is őket.



A sütőt 180 fokosra melegítem.
A formákat a forró sütőbe teszem, és kb. 35 perc alatt készre sütöm. A 20-30 perc között érdemes takarni egy alufólia-darabbal őket, hogy ne piruljon túl a teteje.

Langyosan egy kis habos kévé mellé a legtökéletesebb, de kiváló hétfői tízórai- minimum egy okuk lesz várni a porontyoknak a hétkezdést.
Nem az a típusú édesség, amit napokig jó rakosgatni, de 36 óránál többet nálam sose ért meg- nem kell túlkomplikálni a tárolást, ha kipróbáljátok. Fogadjunk :)

2019. január 4.

Eggs Hemingway


Köszönet Mr. Benedict! Soha jobb másnaposságot!
Ha létezik bármilyen haszna egy alkohollal terhelt, átmulatott éjszakának, akkor az ilyen és ehhez hasonló ételek azok.
Ugyanis a híres Eggs Benedict nevű étel, azaz angol muffin-sonka-buggyantott tojás-hollandi mártás kombó egy gyötrő másnaposság ellenszereként készült a 19- században, New Yorkban. A(z egyik) legenda szerint nevezetes Lemuel Benedict, egy wall streeti figura egy átmulatott este után rendelte a kombinációt a híres Waldorf Astoria konyháján. Annyira inspirálónak találta a szakács a kívánságot, hogy étlapon tartotta az étket. Nem egy rossz kombináció, én cseppet sem csodálom, hogy az akkoriban divatba jövő brunch (vagy magyarul reggeli-ebéd) felvirágzásakor stabil helye volt bármelyik menő hely étlapján.

Nálam a klasszikus sonkás helyett füstölt lazacos, ezerféleképpen becézett verzió került az asztalra, melyhez aztán kiválasztottam a legszimpatikusabb elnevezést. Hello, Hemingway.

A kaja-bakancslistám egyik legrégibb darabja, nagyjából tízéves adósságot törleszettem magam felé, mikor az év utolsó napján nekifogtam a készítésének. Az ünnepi kajacunami idején lehet, nem pont a legszerencsésebb választás, de ahogy a névadó is mondta: "Nincs az a megrakott szekér, amire nem fér fel még egy villával." Nem bántam meg, könnyedén lecsúszott.

Bár alaposan elő kell készülni, és egy időzítős óra is jól jöhet, nem nagy ördöngösség az elkészítése. Ugyanakkor nem könnyű, figyelni, utasításokat betartani, mérni kell, nem egy kétperces hétköznapi reggeli, egy félórát rá kell szánni, pakolással, logisztikával együtt, hogy ne kapkodás legyen a vége.

Hollandi szósz
egy kisebb, szűkebb szájú fazék félig töltve vízzel
egy tál, ami illeszkedik a fazékba
két tojás sárgája
egy evőkanál frissen facsart citromlé
5-6 dkg vaj
só, bors

A fazekat tűzre teszem.
A tojások sárgáját és a citromlevet a tálba teszem, és habverővel világos-habosra keverem.
Eztán ha a víz már gyöngyözik, a tálat a fazékra ültetem, és folyamatos kevergetés mellett 65 fokos hőfokig melegítem. Ekkor beledobom a vajat, leveszem a tálat a fazékról, sózom-borsozom ízlés szerint. Kóstolás után, ízlés szerint egy kevés citromlé is mehet még utána, majd tálalásig langyos helyen tartom.

Időközben személyenként két kisebb szelet kenyeret vagy kalácsot megpirítok, és a lazacot előveszem a hűtőből.

Buggyantott tojás
egy nagy fazék, háromnegyedig vízzel- ebben készítjük el a buggyantott tojást
egy tál hideg víz- ebbe tesszük egy pillanatra a kész tojásokat
egy tál- ebbe ütjük le egyenként a tojásokat
merőkanál
szűrő (opcionális)

A nagy fazéknyi vizet a hollandi szósz elkészítése előtt tűzre teszem, így kb pont akkorra fog gyöngyözni a víz, mikorra végzek a szósz elkészítésével.
1-2 evőkanál ecetet tehetünk a vízbe, a legendák szerint ekkor nagyobb eséllyel sikerül egyben tartani a tojást.
A tojásokat egyenként óvatosan a tálba ütöm, majd nagyon óvatos mozdulattal a már korábban vízbe helyezett merőkanálba fordítom. Óvatosan kiveszem a merőkanalat a vízből, és pontosan 2 percig főzöm a tojást. Szintén nagyon óvatosan merőkanál vagy egy alkalmas kisebb szűrő segítségével a tojást átpakolom a hideg vizes tálba.
Így járok el a többi tojással is, én személyenként 2 db-ot készítettem.

Összeállítás:
Személyenként a két kisebb pékárut (nálunk két kisebb szelet magos rozskenyér, de lehet akár fonott kalács, vagy a tradicionális angol muffin félbevágva) pirítva a tányérra helyezem.
Erre jön szeletenként egy-egy vékony szelet lazac, egy tekerésnyi bors, egy buggyantott tojás,és egy evőkanál hollandi szósz, illetve némi friss kapor, ha épp van a fagyasztóban.

Igazi tartalmas, gazdag reggeli, egy pohár száraz fehérbor (például egy jó furmint) vagy akár pezsgő is jól csúszhat mellé, aztán fogyasztása után lehet is visszabújni az ágyba kipihenni a reggeli fáradalmait 😊

2018. december 31.

Goodbye 2018, hello 2019!

Ismét egy új évforduló, újra egy várt pontja az évnek. Kis visszatekintés, összegzés, és az új célok kijelölése- nekem ezért az egyik kedvenc napom a Szilveszter.
OK, kiválaszthatnám mondjuk március ötödikét is, de mivel nem vagyok az a bulizós típus, tehát pont ráérek ilyenkor, és adja is magát a dolog, nálam hagyományosan ezzel telik az év utolsó napja. 
Egy jó nagy bögre tea mellett először az Éviránytű kitöltése, majd ez a kis hagyományos bejegyzés a blogon.

A 2018-as évre a kívánságom így szólt:

"A jövő évvel kapcsolatos legnagyobb vágyam talán, hogy legyen mindig partner, legyen őszinte szó, nyitottság, építkezés, erő és kitartás is."

A hagyományosan összeállított képkollázsom pedig ez volt:


A 2018-as év sokáig emlékezetes marad. Nem volt egyszerű, sőt, egy kifejezetten nehéz, küszködős év volt. Sajnos a vágyak sorában a legelső, az alapvető, az egészség rakoncátlankodott, mind nálam, mind a családban, de szerencsére mind erő, mind kitartás, és legtöbbször partner is akadt a nehézségek leküzdésére. Az őszinte szavakból, visszajelzésekből, baráti találkozásokból lehetett volna több is, de legalább vannak konkrét tervek a jövőre nézve.

Panaszra nincs ok, lássuk sorban hónapról hónapra ezt az elmúlt, mozgalmas évet:
A január az Írottkőn kezdődött, immár hagyományosan. Volt egy szuper beszélgetés Sopronban D. Tóth Krisztával, ráadásul nagyon jó társaságom volt, egyik volt osztálytársam. Sokáig emlékezetes este marad, csakúgy, mint a hagyományos januári, holtszezonos Balaton-part látogatásunk is, természetesen némi Kistücsökkel gazdagítva Balatonszemesen.
Február Budapestről szólt, minden hétvégémet ott töltöttem. Két alkalommal tanfolyamon, aminek eredményeként sporttáplálkozási tanácsadó lettem, kétszer pedig a fiaimmal. Külön-külön szerettek volna velem kirándulni. A nagyobbal  kiállításra mentünk, és ettünk egy jót a Panificio il Basilico-ban, a kisebbel pedig belvárosi sétát tettünk, és meglátogattuk közös kedvencünket, a Chouchou cukrászdát Újlipótvárosban.
Márciusban megvettem a régóta vágyott országúti bringámat, használtan, de nagyon jó vételt sikerült kötnöm, jó pár kilométert tettünk meg együtt a környéken.
Április egyik legemlékezetesebb eseménye egy SzBB koncert volt Sopronban. Volt még néhány csuda bringatúra Alsó-Ausztriában és az Őrségben, illetve egy szuper hétvége második otthonomban, Cesky Krumlovban.
Május elsősorban az UltraBalaton hónapja volt, a bakancslistámról egy fontos tétel mellé került ezzel a pipa. Szuper csapattal, sok nevetéssel, élménnyel teljesítettük a Kört, remélem, valahogy még lehet részem hasonló élményben. A következő évben futóként biztosan nem leszek ott, de visszavágyom.
E hónapban újabb bakancslista-tételt kipipálva életemben először egyedül repültem, barátnőmhöz mentem ki Franciaországba, egy igazi csajos hétre, ez is az év egyik fontos hete volt.
A hónapot Tihanyban egy páros félmaratonnal, illetve a grazi Ukulele-fesztivállal zártuk, ami életre szóló élményt adott.
Június az egyik kedvenc hónapom, kitör a vakáció, amit már a húsvéti szünet óta annyira vár mindig az egész család. Már-már hagyomány, hogy a szünet kezdetét egy tengerparti mininyaralással ünnepeljük Krk szigetén, szerencsére idén is részünk lehetett benne, de még előtte (magamhoz képest) gyorsan lefutottam életem leghosszabb távját Keszthelyen, 14 kilométert. Az egyik legjobb hangulatú futóverseny volt, amin valaha részt vettem, ez bekerült a '19-es vágyak közé.
Július, szülihónap. Egy tökéletes hétvége Alsó-Ausztria délnyugati csücskében,az Ybbstal környékén. Volt hosszú bringatúra, igazi alpesi ételek, Hochkar-és Ötscher-mászás. Hagyományosan e hónapban kapok a családtól egy hét (vagy pár nap) gyerekmentességet, ami gyakorlatilag csak annyit jelent, hogy itthon is dolgozhatok nyugiban :) De mindig feltölt ez a pár nap, jó kis hagyomány a nagyszünet közepén.
Augusztusban veszem ki a nyári "nagy szabadságot", idén egy része ügyintézéssel, nagyobb része pedig egy szuper családi nyaralással telt. Régi vágyam teljesült, sikerült a gyerekekkel Olaszország egy olyan vidékét megmutatni, amely talán érintetlen a (külföldi) turistaáradattól. Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Orta San Giulioban, az Orta-tó partján, majd továbbutaztunk barátnőmékhez Franciaországba. Szuper hét volt, azóta is sokszor kerülnek szóba azok a napok.
Szeptember a munka hónapja volt, kicsinek-nagynak egyaránt, illetve őszintén az egész őszünk erről szólt.
A nagyobb nyolcadikos, úgy igazán most állt neki tanulni, szokatlan is volt egy jó darabig, de szerencsére hozta az eredményt a befektetett munka. Remélhetőleg marad a lendület, és bekerül a vágyott gimnáziumba.
Az október parádés volt, egy váratlan utazás Nápolyba és környékére kis szusszanást adott a dolgos napok sorában. Megkóstoltuk a világ legjobb pizzáját (Da Michéle, Nápoly), a világ egyik legjobb, de mindenképp a legdrágább citromfagyiját Amalfiban, sétáltunk a csodaszép Sorrentoban, és ámultunk Pompeji romjain.
Régi vágyamat megélve voltam egy workshopon a szomszédos Nemezgyárban, ami szintén maradandó élményeket adott. Szuper társaságban, igazi gyapjúval alkottunk egy napon keresztül tökéletes flowban.
A koktélcseresznye október tortáján a Frida Kahlo kiállítás volt Anita barátnőmmel.
Novemberben szintén munka, kis csendesedés, pihenősebb napok jöttek, hogy felkészítsen a második kedvenc hónapomra.
December egyrészt az Advent és Karácsony miatt csodás mindig. Idén ez egy régi fogadalmam beváltásával egészült ki, elkezdtem úszóleckéket venni. Ugyan tudok és szeretek úszni, de ritka rondán és nem hatékonyan teszem mindezt. Nem lesz egyszerű, de szeretnék szabályosan és könnyedén úszni, már csak azért is, mert kipróbálnám magam egy triatlonversenyen jövőre.
Karácsonyra megkaptam életem első hangszerét, így a karácsonyi pihenés-főzés-kirándulás hármasa ukulele-zajjal lett gazdagítva.Szintén nagy kihívás, sose tanultam korábban zenélni, de a májusi grazi élmény teljesen beszippantott, és magával ragadott. Így a két gyerekem mellett én is hangszert ragadhatok, ha zenélni való kedvünk lesz.
Közel fél év kihagyás után néhányszor eljutottam futni is, egy makacs sérüléssel bajlódtam, remélem, menni fog a fokozatos terhelés, és vissza tudom hozni a tavaszi formámat a következő tavaszra is.

Így telt hát ez az év, gazdagon, sokoldalúan. Ezt szeretném átmenteni jövőre is, jó kis mozgalmas, felfedezős, ugyanakkor könnyebb, kevesebb küzdéssel és keserű kompromisszummal teli évet kívánok magunknak. Mindezek előtt pedig egészséget, mert idén a legkomolyabb leckém az volt, míg egészség van, minden van. A többi csak ráadás.

Végezetül jöjjön a 2019-es képkollázs, nem véletlenül nagyon hasonlít a tavalyira:


A reményeitek váljanak valóra, teljes, egészséges, szeretetben gazdag, dalos, színes évetek legyen!

2018. július 23.

Zotter Csokoládégyár- egy nap a Paradicsomban


Zotter Élményvilág, bejárat
Nagyfiúnak nemrég névnapja volt, élmény-ajándéknak a Zotter-csokigyárat választotta. Mi, többiek sem bántuk túlságosan, édesszájú banda vagyunk, plusz sok-sok egyéb attrakció is várt ránk, nagyon örültem, hogy egy egész napot tölthetnek offline módban a fiúk.

Joseph Zotter egy kicsit flúgos zseni.
Joseph Zotter
 Zsenialitása nemcsak a csokijaiban, de a köré épített élményvilágon is megmutatkozik. Változatos szobrok, természetbarát gazdálkodás, paraszti kultúra, modern koncepció, kis extravaganciával és polgárpukkasztással fűszerezve- ez mind a Zotter világa.

A Zotter csokoládék Bergl-ben, egy kis stájer faluban készülnek, Szentgotthárdtól kb. 30 km-re.
A látogatásra minimum 3-4 órát, de akár egy napot is rászánhatunk, főleg, ha gyerektársaságban megyünk, vagy a csokikészítés apró lépéseit alaposan megismernénk.
A látogatás "szakmai" része, a kis film, a csoki útja az ültetvényektől a boltokig -rengeteg kóstoló állomással, betekintéssel a csokigyár világába nagyjából másfél órát vesz igénybe.
30 percenként fogadják a látogatókat, nyáron és hétvégi napokon erősen ajánlott az interneten jegyet foglalni vagy vásárolni- utóbbi esetben kis kedvezményt is kapunk, cserébe adott időben kell érkezni.
Mi már másodjára voltunk, még nem próbáltunk "vakon" menni, de tegnap már neten is alig volt szabad időpont, nem biztos, hogy kockáztatnék.
Ha van jegyünk vagy foglalásunk, elegendő kb 10 perccel a jegyen szereplő időpont előtt érkezni. Gyors becsekkolás után valami kis kóstoló mindig volt a látogatóközpontban, ma ízesített popcorn szórakoztatta a gyerekeket a várakozás gyötrelmes 3 percében :)
Majd mehettünk a moziba, amit a mieink mérsékelt lelkesedéssel vártak, hiszen tavaly is voltunk, gondolták, ugyanaz lesz műsoron.
Kellemes meglepetés volt, hogy tévedtek, egy új, a tavalyinál pörgősebb cca 20 perces vetítést kaptunk Peruról és a fair kakaóbab beszerzésről. Mindezt a klímás, kakaóbab-zsák párnás teremben.
A Zotter család nemcsak vásárolni, hanem a jó ügyet támogatni is utazik azokra a helyekre, ahonnan kakaóbabot szereznek be, legyen az Madagaszkár, Peru vagy Kolumbia.
A "Cacao instead of cocaine" nem egy új partidrog-kultúra mozgalom, hanem a helyiek megnyerése arra, hogy a kokacserje helyett kakaóültetvényeket hozzanak létre, és egy biztonságos, jövő-orientált világ megteremtésében vegyenek részt. A videoban Joseph Zotter bemutatja, hogyan tud működni ez a modell. Mi pedig alig vártuk, hogy megkóstolhassuk a filmben látott csodákat.
A mozi után felvettük az audioguide-ot, és a legfontosabbat, a kerámia kanalat, amellyel kóstolhatjuk a finomságokat. Környezettudatos vállalat lévén nem műanyag-hulladékot szaporít, hanem újrafelhasználható, egyedi kanalak alkalmazásával egy más szintre emeli a kóstolást. Nagyságrendekkel jobb érzés a kerámiakanalakból falatozni, mint sorjás műanyagkanalakat nyalogatni, ráadásul minimalizálja a környezetterhelést.


Kakaóbab kóstoló, háttérben a raktár
Az első állomás a kakaóbab-kóstolás volt, háttérben a filmben megismert magasra tornyozott zsákokkal, telis-tele kakaóbabbal. Azért is különleges az élményprogram, mert a kóstolás, valamint ismeretszerzés mellett betekinthetünk a gyár működésébe is a hatalmas üvegtáblákon keresztül. Javaslom ezért a hétköznapi időpontokat, akkor a géppark mellett néhány munkafolyamatba is betekinthetünk.

A kakaóbab után a folyékony, adalékanyagoktól mentes 100%-os csokoládé vár ránk. Bár elsőre valószínűleg sokkolóan keserű lesz, biztatok mindenkit, tegyen egy próbát, kóstolja meg, honnan indul a csokoládé.
A következő állomás a kedvencem, itt a fehér, gyümölcsös, tej-és étcsokoládék mellett különleges, terület-szelektált csokoládékat kóstolhatunk folyékony állapotban.


Ezt a "nyers" masszát porciózzák 6 kg-os tömbökre, szilárdítják, csomagolják, így könnyebben tárolják a direkt felhasználásig.
Az alapanyagok után nugátokat, majd a Labooko sorozat csokoládéit kóstolhatjuk, aztán sorra az összes csemegét, a Mitzi Blue-tól a pralinékig.
Labooko-világ
Az egyik leglátványosabb állomás a forró csokizó, de bevallom, itt már mindkét alkalommal csak nézelődtem, kóstolni még sosem sikerült.

Előtérben a forró csoki alapanyag, háttérben az élménypark
Ezek után várt még ránk a töltött csokoládék és drazsék hada, de itt akár kis pihenőt is közbeejthetünk. A belépőjegy napijegy, az ismertető alatt el is mondták, hogy a kóstolást bármikor félbeszakíthatjuk, élvezhetjük a park és az étterem élményeit, majd visszamehetünk csokoládézni, ha fér még belénk.
Nyilván gyerekekkel ez kicsit komplikáltabb mutatvány, de van az a pont, ahol ők is eltelnek :)

A park legalább olyan érdekes, mint a csokigyár, hatalmas területen játszóterek, vízvevő helyek, árnyas fák, mini vadaspark és az étterem ad egy egész napos programra lehetőséget.
Játszótér
A Zotter-birtok
Igazi különlegesség a kijárat előtti utolsó attrakció, az ún. Ötlettemető, ahol a már kifutott termékeknek állít emléket az alapító. Sok kreációnál nem csodálom, hogy nem volt rá kereslet, de néhány népszerű ízt is kiszorított a folyamatos innováció. Nektek melyik lesz a kedvencetek?

Sírkert a már nem kapható ízeknek
Ha már eltelítődtünk a csokival, a hintával és kecskékkel, kengurukkal, valamint nem sötétedett ránk a nap, a körnék is megér egy kis felfedezést. A szomszédban magasodik Riegersburg vára, amely nemcsak messziről, közelről is csodaszép. Vár-és fegyvermúzeuma mellett boszorkánymúzeum is található benne, és több mint 80 szobája látogatható.
Riegersburgban emellett tófürdő és egy igazi kulináris különlegesség, sajtspecialitásokra szakosodott Fromagerie is található, ahol 9 EUR induló ártól igazi kézműves sajtkülönlegességeket kóstolhatunk.

Riegersburg vára

2018. április 16.

Segítsüti 2018 tavasz- Black Rose cupcake


A Segítsüti évről évre a tavasz fő eseménye nálam. Nagy örömmel tölt el, hogy ez alkalommal is részese lehetek, és süteményemmel segíthetek egy ügyet, idén a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálatot.

A jó felajánlás szerintem az, amelyet az ember szívvel ad, s amiben (sütis hasonlattal szólva) ott van egy szelet belőle is. Egy szelet a lelkéből, az ízléséből, mindabból, ami az adott időszakban fontos neki.
Tavaly tavasszal nagyon magamba fordultam, így esett a választásom az engem annyira jellemző tiramisura. Az azóta eltelt időszak némiképp kinyitott a világra, új erővel fedezem fel a közösség erejét, munkában, sportban, hobbiban egyaránt.
Lett a munkahelyen egy kis kezdeményezésem, az úgynevezett Elsőpéntek. Lassan egy éve minden hónap első péntekén összejövünk páran, hogy egy-egy korsó sör mellett kötetlenebb formában is találkozzuk. Így jött az ötlet, hogy valamiképp a sört kellene sütemény alakba öltenem, az egyik legtermészetesebb italunkat, melynek az élvezeti értékén felül a közösségünk építésében is fontos szerepe van.

Kézenfekvő választás lehetett volna a Guiness-torta, de ugyan minden tiszteletem az íreké, a sörük nem jön be sajnos. Van viszont egy jó kis malátás-karamellás kedvencem, a békésszentandrási Black Rose, mely a próbasütés során igencsak jól működött a sütiben is. A lelkes tesztcsapat pillanatok alatt eltüntette az első adagot, alább a "Játék a maradékokkal" című kép látható :)


A fantasztikus fotók is az összefogás erejét dicsérik. Kollégám, Hódos Tamás kameráján keresztül láthatjátok a felajánlást. Tamás fő profilja a természetfotózás, de a jó ügyért és szakmai kalandvágyból ez alkalommal az ételfotózás világába is kirándult egyet.
Köszönet érte!

Tudnivalók (nem is olyan) röviden:
Mi az a Segítsüti? 

Minden tavasszal összefog 30 gasztroblogger, hogy valamely jó ügyet támogatva felajánljon egy tepsi sütit. A süteményeket árverésre bocsátjuk, licittel lehet elnyerni őket. Az árverés koordinálója a Segítsüti Közhasznú Alapítvány, hozzájuk folyik be a támogatásra szánt összeg, és ők vásárolnak eszközöket a támogatott szervezet számára.

Minden sütemény 1000 Ft-os kezdő árral indul. A licitet a licitzáráskor legmagasabb összeget felajánló adományozó nyeri, ő kifizeti a felajánlást az alapítványnak, és viszi a nyereményt.

Ha a sütemény felajánlója és a nyertes is hozzájárul, lehetőség van arra, hogy vigaszágon a második (vagy akár többedik) legtöbbet licitáló is sütihez jusson.Itt lehet tallózni a felajánlások között és rövid regisztráció után megtenni a tétet a kiszemelt finomságra, idén is szebbnél szebb finomságok várják az édesszájú adományozókat.

Kiket támogatunk?

Idei támogatottunk a Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat. Az életveszélyes állapotú csecsemők és kisgyermekek helyszíni ellátása és szállítása különleges szakmai, gyakorlati és műszeres felkészültséget igényel. Átlagosan évente 2100 - elsősorban súlyos, életveszélyes állapotú - gyermekhez riasztják őket. 

A Gyermekrohamkocsi bármilyen helyszínen percek alatt képes egy mobil intenzív osztályt "felépíteni", ennek köszönhetően szakmai eredményeik európai szinten is kiemelkedőek.
A sütiliciten befolyó pénzből olyan - általában egyszer használatos - eszközöket szeretnénk beszerezni, amiket a Gyermekrohamkocsiban használnak a lélegeztetésre szoruló kisgyermekek kórházak közötti szállítása során.

Mit kapsz, ha nyertél a liciten?

Felajánlásom 12 db cupcake, melyekhez a gondosan válogattam a legjobb alapanyagokat. Békésszentandrási Black Rose sör, olasz süteményliszt, házi vaníliaesszencia igazi vaníliarúdból, háztáji tojás- hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki.


A desszert tartalmaz glutént, tojást, tejterméket,cukrot, alkoholt, vaníliát. Alkoholtartalmát a hőkezelés lebontja, akár gyerekeknek is bátran kínálnám.

Hogy juthatsz hozzá a sütimhez?

Nagyon egyszerűen: a legmagasabb összeget ajánlod fel jótékony célra :)
Vagy a második, vagy a harmadik legmagasabb összeget- hisz ha a nyertes jó fej lesz, akkor én szívesen elkészítem a vigaszágas versenyzőknek is a a desszertet.
Ne feledjétek:

A licit 2018. 04.17. 08:00 - 2016.04.20. (péntek) 16:00-ig tart.

A tiramisu Kőszegen készül, postázni nem tudom, de átvehető Kőszegen kívül Szombathelyen, illetve a határhoz közeli osztrák településeken is.

Hogyan segíthetsz még?

Ha esetleg nem tudsz/akarsz licitálni, akkor két további lehetőséged van segíteni nekünk: az alapítvány ajándékboltjában nézz körül, hátha találsz kedvedre való portékát.
Ha viszed a kezdeményezés hírét barátaidnak, kollégáidnak, ismerőseidnek, esetleg közösségi oldalon népszerűsíted a sütiárverést, azért is jár a köszönet!

2017. december 31.

Goodbye, 2017! Hello, 2018!

A szokásos éviránytű kitöltve, eljött a tavalyihoz hasonlóan ideje az online évértékelésnek. Énblogom továbbra sincs, itt múlatom az idei évet, s várom mindennél jobban az újat.

Lássuk, mit hozott, mit vitt magával 2017?
Segítségképp a tavaly év végén összeállított képkollázsom, és a kívánságom a búcsúzó évre
 "Legyen benne sok utazás, elegendő családi program, erdőjárás, fejlődés, sport, és természetesen több konyhában töltött idő"

Haladjunk időrendben.
Januárban fedeztem fel a Bistro Sparheltet Balatonfüreden, ami azóta az első számú favoritunkká nőtte ki magát, meg is lett ezzel az év gasztro felfedezése. A másik a sportzselé volt, ahhoz képest, hogy tavaly azt sem tudtam, létezik, igencsak sokat fogyasztottam el idén.
Februárban érkezett meg az új bringám, épp azon a napon, amikor Fa Nándor beérkezett a Spirit of Hungaryvel világ körüli útjáról. Az új szerzemény ezzel nevet is kapott, és túlzás nélkül az év ívét határozta meg- a régi sportszerelem visszatért az életembe, közel 3000 km-t tettünk meg együtt szélben, napsütésben, esőben.
Ha március, akkor Segítsüti, idén Tiramisu, az örök szerelem segített a Bátor Tábornak a nyertes segítségével. Ezúttal is köszönöm, hogy részt vehettem, és idén is segíthettem egy jó ügyet.
Májusban eljutottam Mariazellbe, idén még busszal- gyalogszerrel, de jövőre ezt is két keréken tervezem, évről évre felemelő élmény. Részt vehettem életem első futóversenyén, 10 kilométer Tihanyban, óriási volt. Teljesen magával ragadt a verseny hangulata, napokig nem jöttem le a felszabaduló endorfinról.
Június ajándékai közül a Fishing on Orfű és az azt követő horvátországi villámnyaralás volt a legnagyobb.
Júliusban a showt a szülinapom vitte el. Alapból is szeretem, ez az én napom, azonban hogy ennyire sikerül idén megünnepelni, azt nem sejthettem. Teljesült egy óriási álmom, egy napon úszhattam át és bicikliztem körbe a Balatont, ugyanis e napon rendezték meg a hagyományos Balaton-átúszást. Ok, tudom, a profik fele idő alatt megcsinálják mindezt, és desszertnek egy maratont is lenyomnak, de nekem hihetetlen nagy öröm volt, hogy képes voltam rá, és azóta ha kell, ide tudok visszanyúlni én-erőért.
Augusztusban újabb futóverseny (Pápa, félmaraton váltó), két nagyobb bringás kihívás (Hörmann-forrás, illetve Írottkő) volt a sporttarsolyban.
Szinte váratlanul Cesky Krumlovba is eljutottam, ismét szuper társaságban, nyár közepén tapasztalhattuk meg, milyen is 12 fokban sörözni a Moldva partján? Remek ;) Utána pedig jött a nagy családi nyaralás, Ausztria, Svájc, Németország csodahármasával, Legolanddel, szerelmetes hegyeimmel, nem csoda, hogy nehéz volt tovább fokozni...
Az ősz nem úgy sikerült, ahogy terveztem, sajnos elmaradt a szokásos kalandozós pihenés, a sportban is visszavettem (ok, egy jó kis félmaraton váltó és pár teljesítménytúra színezett a szürke képen azért), és a konyhában továbbra sem volt erőm kibontakozni. Nagyjából robotpilóta üzemmódban éltem túl az utolsó pár hónapot, a pozitívumok többsége a kis Elsőpéntekekre és Karácsony környékére maradt.
A legnagyobb sikeremnek a rendszeres olvasást, és sportot tartom 2017-ben, melyet szeretnék a jövőben is megtartani.
Munkaügyben sem lehet okom panaszra, szuper helyen, jó csapatban dolgozhatok, számtalan öröm forrása a munkám, a feladataim és kollégáim.
Itthon is biztos bázis vár, gyerekek ügyesednek, okosodnak.
Úgy érzem, ami rajtam múlt, kihoztam az idei év lehetőségeiből. Hogy miért van bennem mégis hiányérzet? Miért nem elég a rengeteg? Mert alakulhatott volna sok-sok momentum sokkal jobban, sokkal őszintébben, azonban ezekhez a történésekhez mindig kellett volna valaki más is. Sok elcsúszott mondat, beszélgetés, találkozás, program is adódott idén.
A jövő évvel kapcsolatos legnagyobb vágyam talán, hogy legyen mindig partner, legyen őszinte szó, nyitottság, építkezés, erő és kitartás is. Van egy legtitkosabb is, de az hadd maradjon kizárólag az enyém :)
Végezetül itt a kis motivációs képem a várva várt 2018-ra:


Legyen teljes, boldog, egészséges évetek, egyetek együtt sok jó falatot!

2017. november 13.

Oreo-torta


Hozzávalók (18 cm-s tortaformához):

Tészta:
10 dkg liszt
2 dkg holland kakópor
1 tk sütőpor
3 dkg puha vaj
3 tojás
10 dkg porcukor
6 db oreo keksz összetörve

Krém:
25 dkg mascarpone
4 dl hűtött tejszín (minimum 30% zsírtartalmú)
10 dkg porcukor
1 tk vaníliaesszencia vagy 1 vanília kikapart magja
30 g zselatin fix (másfél csomag)
12 db oreo öszetörve (apróbb darabokra)

A díszítéshez:
10 dkg étcsoki
1 tk étolaj
6 db oreo (5 db félbe vágva)


A sütőt előmelegítem 170 fokra.
A tortaforma alját kibélelem sütőpapírral, félreteszem.
A lisztet, kakaót, sütőport összeszitálom, szintén félreteszem.
A tojást kettéválasztom. A fehérjét elkezdem felverni, majd ha már fehéredik, kanalanként adagolom hozzá a porcukrot. Nem kell keményedésig verni a habot, ha tömör, masszív a hab, már jó is.
A sárgákat egy másik tálban kissé felverem. Itt én csaltam kicsit, 1-2 ek a fehérjehabból került hozzá, hogy kissé fellazítva a sárgáját hamarabb jussak eredményre. Ha halványul a színe, már jó is, jöhet bele a puha vaj.
Ha idáig eljutottam, nincs más hátra, mint a két tojásos masszát óvatosan összekeverni, illetve a lisztes elegyet is hozzáadni. Itt már csak kézi habverőt használtam, hogy nagyon ne gyötörjem meg a habot.
Massza ment az előkészített tortaformába, és 25 percig a sütőbe. A 25 perc elteltével a sütőt lekapcsoltam, sütőajtót résnyire nyitottam, és cca. 10 perc múlva vettem csak ki a kész tésztát, így nem esett össze a piskótám.

A tésztát akár egy nappal korábban is el lehet készíteni, lényeg, hogy mire betöltenénk, teljesen legyen kihűtve.

A krémben a legbonyolultabb a kekszek összetördelése, ezt én kiszerveztem romboló hajlamú családtagjaimnak :)
A mascarponét, tejszínt kiveszem a hűtőből, és a cukorral, vaníliával együtt habverővel felverem. Ha lágy ugyan, de már hab alakot öltött, hozzáadom a zselatinfixet, és masszív habbá dolgozom. Hozzákeverem az előzőleg összetört kekszeket, és kész is a krém.
Fogom a piskótát, kettévágom. Az alsó lapra kerül a krém fele, rá a felső lap, és a tetejére, oldalára elosztva a krém másik fele.
Legalább egy órára hűtőbe teszem a betöltött tortát.


A díszítéshez a csokit az étolajjal gőz felett felolvasztom, majd nem túl forrón (én levettem, alighogy felolvadt az utolsó kis darab) a tortára öntöm.
Először a szélén körbe öntök kis csokit, majd a maradékot középre csorgatom, óvatosan, hogy ne folyjon túlságosan sok a szélek felé. Mielőtt megszilárdulna a csoki, feldíszítem a kekszdarabokkal (legalábbis így van értelme csinálni, nem úgy mint én, aki nagy okosan először csak a kekszeket szánta rá, majd addig nézte a tortát, hogy hiányzik róla valami, hogy másnap, közvetlenül az ajándékozás előtt csorgatta rá nagy hirtelen a csokit...kerülgetve az előző nap odaszerkesztett kekszeket... no comment, de sebaj, a második szebb lesz, vagy legalábbis átgondoltabb :))