Téli estéken nincs is jobb, mint egy nagy tányér forró és fűszeres levessel jutalmazni a munkában fáradt családtagokat, na és mindenekelőtt önmagunkat.
Évek óta készítem ezt a kicsit sem bonyolult, de annál ízletesebb levest, de szégyenszemre nem került még fel a recept ide.
Ami ugyan kicsit olyan "recipe for dummies" kategória, mert a hatékonyság érdekében egészen leegyszerűsödött munkásember-barátra a folyamat. Az eredeti inspirálója Chili és Vanília levese, de az évek alatt annyit változtattam, hogy szülőanyja se ismerne rá, az fix!
Abban sem vagyok biztos, hogy autentikus maradt-e? Mindenesetre a túlfejlett kritikai érzékkel rendelkező olvasók kedvéért egyszerűen csak ázsiai zöldséglevesnek neveztem el, nem bátorkodom elmerülni a nyelvészeti mélységekben, főleg olyan nyelveken, melyeket nem ismerek, maximum a konzervek vagy fűszerek csomagolásáról.
Hozzávalók 4-6 adaghoz:
1 nagy fej vöröshagyma
2 ek olivaolaj
1 nagy zacskó gyorsfagyasztott ázsiai zöldségkeverék (előnyben részesül a bambuszgyökeres, gombás keverék nálunk)
1 kis üveg piros curryszósz (szeretlek, Aldi Ázsiai napok!) vagy ez az isteni finom paszta
400 ml kókusztej (cuccosabb, konzerv kivitel)
csipet só
150 g üvegtészta (mungóbabból készült eredetit ajánlom, esetleg rizstésztát ehelyett, így marad gluténmentes a kompozíció)
Fogok egy kényelmesen nagy fazekat, minimum 3 litereset.
A hagymát félfőre vágom, kevés olajon csipet sóval üvegesre pirítom a fazékban. Az olajos keverékre öntöm a curry-vagy tom kha pasztát, néhányat keverek rajta, és jöhetnek is a zöldségek.
Újabb néhány keverés után felöntöm annyi vízzel, amely kényelmesen ellepi a zöldségeket, és 10-15 percig, a roppanós állag eléréséig főzöm. Ezután hozzáadom a kókusztejet, megkóstolom, elég ízletes-e? Ha szükséges, kis sót vagy chilipaprikát adok még hozzá (ez az aldis szósszal szokott előfordulni nálam, ez kedvez jobban a lágy ízek kedvelőinek), és egyet forralok rajta.
A forrásban lévő leveshez adom az üvegtésztát, majd elzárom a fazék alatt a lángot, és fedő alatt legalább 5 percet állni hagyom, hogy a tészta is megszívja magát a fűszeres lével.
Tálaláskor csipet korianderrel és lime levével teszem izgalmasabbá a levest.
Ez a fenti egy egyszerű alaprecept, szabadon gazdagítható natúr tofuval, garnélával, tonhallal vagy lazaccal, esetleg az eredeti recept szerinti csirkehússal. Nálunk nagy néha tofu kerül bele, a húsos avgy halas verzió nekünk valahogy sok. Az ízorgia miatt ez önmagában is egészen fancy étel.
Ha mégis nagyon ki akarok tenni magamért, újabban egy fél édesköményt is teszek a zöldségkeverékhez, nagyon izgalmasat tud csavarni az ízhatáson. Az ötlet egyébként a győri La Maréda étteremből való, ahol ugyan valamiért Tom Yum-nak nevezik a kókusztejes levesüket, de ez nem von le semmit az élvezeti értékéból: fantasztikusan finom, kiegyensúlyozott ízek, izgalmas textúrák teszik kerekké az ő történetüket is. Na, csak nyelvészkedtünk kicsit itt a végén...😜
Nálunk télen minden héten készül egy adag, ami azt jelenti, hogy legalább 3 napig ezt esszük. Ami meg azt jelenti, hogy heti 2x20 perc munkával megvan egész hétre a tápláló vacsora a felnőtteknek, ugyanis ezután már nem csúszna semmi más, teljes a vacsoraélmény.
Legközelebb mutatom a másik toplistás "cuccos" levesünket, jó?
