2020. április 26.

Tatjana- epres-vodkás- tiramisu


Tatjána szerelmes volt, mint az egyszeri macska első tavaszán.
Csak nézte a magas, barna szemű ifjút, és a világ eltűnt, egy másik támadt abban a pillanatban. Leányzónk tollat ragadt, a fiú persze elbaltázta, a többi történelem.

De a mi Tatjánánk nem Moszkva felé vette útját bánatában, hanem édesapucitól kisírt egy utazást az olasz Riviérára. Mi más vehetné el a szív fájdalmát, mint a tengerzúgás és az igazi latin szeretők? Ugye?

Az első este Livornoban mindjárt balzsam volt a sértett leány lelkére. Egy igazi világutazó, Don Marinelli szórakoztatta Tatjánánkat. Mesélt ázsiai hajóútjairól, és körbevezette a szálloda parkjában, ahol a csodás virágok mellett igaz különleges növények is nőttek. Többek között különleges citrusfélék, melyeket ő gyűjtött be kalandos útjain.
Egy kis fához érve ragyogó zöld kis gyümölcsöt szakított. Alig volt nagyobb egy diónál, de úgy illatozott, hogy Tatjána egyből beleszeretett. A lime citromba és a kalandorba is. A citromot fehérneműi közé rejtve őrizte, még évek múlva is, a kalandor azonban másnap reggelre eltűnt, várták a széles vizek.

Tatjána nem is ért rá úgy igazából nekibúsulni, elfoglalta a táj minden szépségének csodálata, a finom falatok, édes borok, isteni desszertek. De azért napokig minden délután a kikötő felé vezette útja.
Egy napon egy jól öltözött úr lépett oda hozzá:
- Elnézés kisasszony, hogy megszólítom! Pár napja lettem figyelmes önre. Vár valakit vagy utazni kíván talán valahová?
Ha nem a mi Tatjánánkat szólítja meg az úr, valószínűleg válaszban sem reménykedhetett volna. De a mi bátor hősnőnk egyenesen a férfi szemébe nézett, és így felelt:
- Utazni szeretnék, igen. A Boldogság Szigetére.
A férfinak erre felcsillant a szeme:
- A legmegfelelőbb emberrel találkozott. Ott élek egy kis szigeten, szerény hajlékomban- mutatott a távolba. S ha megengedi, elkísérem egy darabon, s mesélek az én szigetemről.

Ezzel kezdődött hát a história, melynek végén Tatjána olasz hercegnő lett, egy kis szigeten,  Capraián, s egy csodálatos palotában élte életét, csuda virágok és növények között az ő hercegével. Nem szenvedett hiányt semmiben, hatalmas szobák, tengerre néző hálószoba, fogadások, érdekes világfiak közt valóban boldogan élt.
Nem vágyott vissza a rideg orosz földre, kedves barátnőjét társalkodónőnek felfogadta. A kor összes jelentősebb művésze és politikusa megfordult náluk. Remek könyvtára, gazdag virágoskertje mellett nem unatkozott.
Ha nagy ritkán úgy támadt kedve, lement a konyhára, és új ételekkel kápráztatta el társaságát. A legnagyobb kedvencét saját magáról nevezte el, és évente egyszer, Szent György napján készítette- a születésnapjára.
Szerencsére a recept ránk maradt, az idei jeles nap emlékére én is elkészíthettem.

Hozzávalók:

1 csomag babapiskóta (vagy a klasszikus 6 tojásos piskóta gáztepsiben sütve)
fél kg eper
250 g mascarpone sajt
2 tojás
2 ek barnacukor
1 ek vaníliaesszencia (vagy egy csomag vaníliás cukor)
csipet só
1 dl vodka
50 g agaveszirup
2 lime reszelt héja és leve
50 g víz

A tojásokat kettéválasztom.
A fehérjét egy csipet sóval habbá verem.
A sárgáját a cukorral, lime héjjal és a vaníliával fehéredésig keverem. Ha már szép világos, hozzáadom a mascarpone sajtot, és további 4-5 percig habosítom a kézi habverővel. Végül óvatosan a felvert fehérjét is hozzákeverem.

Egy tálban összekeverem az agaveszirupot, vizet, vodkát, és a lime levét.
A nagyobb darab epreket kisebb darabokra vágom.
Egy nagyobb tálat készítek elő.

A babapiskótákat a vodkás lében áztatom rövid ideig, majd a tál aljára helyezem. A krém majd az eprek harmadát rétegezem a piskótára, és mindezt még kétszer ismétlem.
A tetejére lehet cifrázni, a szebb epreket félrerakni, esetleg egy-két vékony karikát vágni a lime-ról dísznek. Nálam ez most elmaradt, annyira édes epreket sikerült vásárolni, hogy az utolsó rétegre alig tudtam pár szemet menekíteni a pákosztosok elől.

A tálat hűtőbe teszem, és minimum 12 órát állni hagyom a kompozíciót, hogy az ízek összeérjenek.
Isteni illatos, visszafogottan édes desszert, és a vodkának köszönhetően a legkeményebb szíveket is meglágyítja. Romantikus regények olvasása mellé kiváló desszert.

2020. április 18.

Kakaós-mazsolás kuglóf kovásszal


A kuglófsütés egy újabb határozott lépés a nagymamává válás útján. Bár remélem, van még pár évem addig, míg a legszebb karriertervem beteljesül, gyakorolni azért szabad, ugye?

A kovász-fakultációsok figyeljenek erősen, ez a recept az egyik legjobb módja annak, hogyan lépjünk ki biztonsággal a kenyér-pizza zónából? Garantált a siker, és bár a macera-szint nem kifejezetten alacsony, minden perce megéri, főleg, hogy a dolgos hétköznapokba is beilleszthető a lenti módszerrel. Na jó, péntekekbe...
A recept alapjáért nagy köszönet a Vadkovászsulinak!

Hozzávalók az előtésztához:

2 ek kovász
2 dl langyos tej
20 dkg liszt (nálam most sima kenyérliszt, de volt már nagyi titka is)

A hozzávalókat a reggeli órákban egy tálban összekeverem, és minimum 8 órán át hagyom, hadd fejődjenek a buborékok.
A mazsolát is reggel érdemes kis rumba vagy simán vízbe áztatni, hogy bevetéskor már fincsi kerek szemek várjanak.


Délután fogom a szép buborékos előtésztát, és hozzáadok:
40 dkg lisztet
1 dl meleg tejet
2 tojást
15 dkg nádcukrot
csipet sót
1 vaníliás cukrot vagy 1 ek vaníliaesszenciát és jól kidagasztom a tésztát.
Ha a tészta már összeállt, 3-4 adagban hozzáadok még 10 dkg puha vajat.

A tésztát kettéveszem, az egyik adagba belegyúrom a mazsolát és egy-két evőkanál lisztet.
A másik feléhez 3 ek kakaóport adok. Minél jobb minőségű a kakaópor, annál finomabb lesz a tészta. Nálam most szuper Palotai Csokoládé kolumbiai kakaópora volt készleten a Csokiszegnek köszönhetően, de a 20-22% kakaóvaj tartalom, no cukor nem hazudik, használjátok bátran, amit elértek most az ínséges(ebb) időkben, csak a Nesquiket ne :)

Inenntől a két bucit külön dajkálom, és hogy ne unatkozzanak (és én se), félóránként meghajtogatom a tésztát, összesen 3 alkalommal.

Az utolsó félórás pihentetés után jöhet a nyújtás. Még nem nekünk, a tésztának.
Mindkét tésztarészt bő ujjnyi vastag téglalappá nyújtom, igyekszem hasonló formát adni nekik.

Ha megvan, alulra a simát, fölé a kakaósat helyezem, és szorosan feltekerem hosszanti oldalánál.
Ha megvan, akkor elkezdem csavargatni, mint a nedves törölközőt. Ha már megvan a jól megtekeredett kígyóformánk, egy kivajazott kuglófformába hajtom, és jól letakarva vagy nejlonba pakolva egy éjszakára beteszem a hűtőbe.


Jöhet a megérdemelt lazítás, pihenő nekem is, akár egy pohárka rozéfröccsel a teraszon :)
Reggel aztán ahogy kipattanok az ágyból, kiveszem a hűvösre tett kuglófot, örvendezek, milyen szépen megkelt, és előmelegítem a sütőt 180 fokra.

Ha 20 perc-fél óra letelt, beteszem a meleg sütőbe a már éledező tésztát, és 50-55 percig sütöm, 20-25 perc után érdemes takarni a tetejét. Az utolsó 5 percre levehető a takarás, és nincs más hátra, csak edzeni a türelmünket.
A sütőből kivéve 20 percet a formában, majd kb félórát a formából kivéve, rácsra helyezve hűlni hagyom a kész kuglófot.
Mindeközben kikérdezhetem a családtagokat a mázról. Én maximum a porcukor-szórást javaslom, az olyan nagymamás, de nem eretnekség pucin fogyasztani, ha már végképp elegünk van az édes életből, de már az is előfordult, hogy a gyermek a csokimázra szavazott, és nem álltam ellen :)


A lényeg úgyis a belbecs: kis tekergő kakaóhullámok, nagy és puha mazsolaszemek (érdemse a jumbo mazsolát választani!), és a semmihez nem hasonlítható kovászos, telt íz:


2020. április 14.

Amerikai csokis keksz - chocolate chip cookie



Annyira amerikai, amennyire csak lehet a jó magyar lisztből, osztrák vajból, francia csokilencséből. A nádcukor legalább fél-amerikai, azaz dél :)

Az a jó tulajdonsága nem veszett el, hogy remekül fel tud dobni egy álmos reggelt, egy fárasztó home office-os vagy itthon tanulásos délelőttöt. Képes komplett ebéddé varázsolni egy spenótfőzeléket (hah, van utána desszert, az már 2 fogás...), és csak úgy is el-eltűnik egy darab a kekszes dobozból.

Tíz perc alatt előkészíthető, s már csak sütni kell. Az pedig most a hűvösebb napokon áldás tud lenni.

Hozzávalók (12 óriási vagy 18 nagyobb darabhoz):

12 dkg vaj
12 dkg nádcukor
1 tojás
1 csomag vaníliás cukor vagy 1 ek vaníliaesszencia
csipet só
24 dkg liszt
1 kk szódabikarbóna
24 dkg csokilencse

A sütőt előmelegítem 180 fokra, sütőpapírral bélelt nagy tepsit készítek. (1 perc)
Egy nagyobb tálat fogok, a puha vajat habosra keverem a cukorral. (3-4 perc)
Hozzáadom a tojást, vaníliát, sót, és azzal is  jól elkeverem. (2-3 perc)
Jöhet a liszt és szódabikarbóna elegye, gyors mozdulatokkal ezt is elkeverem. (max 1 perc)
Végül hozzáadom a csokilencsét, a masszát gombócolkba rendezem, a gombócokat a sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, és tenyérrel kissé szétlapítom. Nagyon nem kell ellapogatni, a sütés közben is terülni fog.
Arra kell ügyelni, hogy minimum fél sütinyi hely legyen a gombóckák között.
10-12 percig sütöm a meleg sütőben a sütiket. Ha lejárt a sütési idő, a sütőlapot rögtön kiveszem a sütőből, és a kekszeket csak teljes hűlés után mozgatom, ugyanis hajlamosak melegen törni.

Kávé vagy egy pohár tej mellé isteni tud lenni.Ráadásul a jó öreg Mikulásnak is ez a kedvence, decemberig lesüthetjük úgy 80-100 alkalommal, hogy alaposan begyakoroljuk a nagy napra.
A család biztosan értékelni fogja, az én gyerekeim már most előjegyezték a következő adagot...


2020. április 7.

Kovászos gofri


Kereken egy hete nincs konyhám. Ha nagyon jó kislány voltam idén (remélem...), akkor talán a húsvéti kalácsot már nem a boltban kell vennem, mert összelegózzuk az új konyhát, és akkor lesz itt olyan sütés-főzés, hogy csuhajja!

Az elmúlt napokban számtalan vicces helyzet állt elő az étkezések körül. Mivel mosogatóm sincs, a mosogatást a lenti fürdőben igyekszünk megoldani, a konyhai eszközeim pedig a lakás legváltozatosabb helyein bukkanhatnak elő.

Így esett hát a következő beszélgetés:

- Hozd ki a tojásokat a kamrából, a tálat a tusolóból!- én a nagyhoz
- Én is segítek mami!- mondja a kisebb
- Jó, te húzd elő a tv alól a gofrisütőt, apa pedig kerít egy hosszabbítót, és akkor megleszünk.

A kovászos gofri ötlete pedig abból adódott, hogy a drága jó kovászomat életben kell tartani, tehát etetni szükséges, felfordulás ide vagy oda. A kivett részt pedig kidobni tilos, így ugyanúgy beetettem, mint szoktam (10 dkg kovász, 5 dkg langyos víz, 5 dkg liszt), és 4 órán át meleg helyen "izmosítottam".

Egy tálban 2 tojást 2 evőkanál cukorral habosra kevertem, hozzáadtam 20 dkg lisztet, 3 dl tejet, csipet sót, egy fél dl olajat és egy evőkanálnyi vajat, és végül az érlelt kovászt.

A masszát további 2-3 órán keresztül érlelem (vagy még jobb megoldással mehet egy egész éjszakára  hűtőbe), majd kisütöm.

Bár sok recept extra hosszú sütési időt ír a kovászos gofrihoz, nekem a szokásos kb. 2 perc duplája elég volt. Felénél fordítottam, mert valamiért az alsó oldal nem sült annyira jól, mint a felső.

Hogy milyen lett a végeredmény? Mennyei. Töményebb, kovászosan savanykás alap, kiválóan egészíti ki a fahéjas cukor-tejszínhab kettősét :)
De a legjobb az állaga: kívül roppanós, belül puhább, egészen sajátos dolog. Bár vész-felhasználásnak indult, maradni fog a repertoárban, beszavaztuk a szűkített listába.