2020. október 26.

Scone, avagy a királynői pogácsa


Én, a nagy karácsony-imádó idén nehéz helyzetben vagyok. Ugyanis per pillanat nem tudom, hogy az Adventet várom jobban vagy A korona című sorozat negyedik évadját?

Tavaly a karácsonyi nagyszünetben találtunk rá a II. Erzsébet életművét feldolgozó sorozatra, talán 5-6 nap alatt le is toltuk a három évadot bejgli- és aperolhegyek mellett. Isteni volt, néha azóta is megnézek egy-egy részt, ha ki akarok szakadni a hétköznapok sodrából. A sorozatban én a karaktereket és a szuper öltözékeket szeretem a legjobban, na és persze az étkeket is érdeklődve figyelem.

A scone rögtön a szívembe lopta magát. Ez az emblematikus angol teasütemény a kísérője az egyik kedvenc jelenetemnek, Jackie Kennedy és Erzsébet királyné teázásának. A királyné a sértett fél, Jackie egy estélyen megbántotta a királynét szavaival - s ezután kéri a találkozót. Látszik, hogy Erzsébetet felzaklatja a találkozás, nem érzi magát komfortosan, kezeit tördeli az asztal alatt. Aztán kivesz egy süteményt, megkeni vajjal és dzsemmel, beleharap és a szinte remegő, sértett nő átlényegül azzá, aki: rendíthetetlen és sérthetetlen királynővé.

Bámulatos ez az angol konyha, ugye? 

Mi nem használtuk ki az összes varázserejét, kezdetnek az őszi szünetet és a ráérős hétfőt ünnepeltük ma vele. Kisebbik gyermekem is monarchista, természetesen ragaszkodott a teához is a scone mellé, melyet ő csak immortality juice-nak hív és igencsak kedvel, főleg ipari mennyiségű mézzel. Szuper tea time-unk volt, gyakorlatilag el is fogyott a sütemény, ami azt jelenti, hogy megőrzésre alkalmas a recept. Íme:

Hozzávalók:

400 g sima liszt (nálam pizzaliszt, mostanság mindenhez ezt használok)
1 csomag sütőpor
1 kk szódabikarbóna
nagy csipet só
100 g hideg vaj kis kockákra vágva

1 nagy tojás
100 g tejföl
130 ml hideg tej
3 ek cukor
1 ek vanília-esszencia

1-1 maréknyi aszalt vörösáfonya és csokilencse

A sütőt előmelegítem 200 fokra.

Egy gáztepsit sütőpapírral bélelek.

A lisztet, sütőport, szódabikarbonát egy tálba szitálom és a sóval, vajjal gyors mozdulatokkal morzsásra keverem. Ha van megfelelő  méretű késes aprító, abban is történhet ez a móka, de kézzel sem több 2 percnél.

Ha megvagyunk, a tojást, cukrot, tejet, tejfölt és vaníliát is belekeverjük, szintén tempósan, hogy épp csak összeálljon. Én ezen a ponton kétfelé vettem a masszát és az egyik adaghoz vörösáfonyát, másikhoz csokilencsét kevertem.

Az így kapott tésztát bőven lisztezett felületen jó ujjnyi vastagra nyújtjuk, pogácsaszaggatóval szaggatjuk és a sütőlapra helyezzük. Forró sütőbe toljuk és 13-15 perc alatt el is készül a sütemény.

Nem érdemes túl vastagra hagyni a tésztát, mert akkor ilyen kis dülöngélő pogikat kapunk. Nagyjából 20 db jön ki a fenti adagból.

Ha el akarjuk bűvölni a fogyasztókat, frissen felvert tejszínnel és dzsemmel tálaljuk, de simán vajjal is isteni tud lenni. A nagyobb gyermekem pedig Nutellával fogyasztotta a csokilencsés darabokat, és még nem jött érte az ízlésrendőrség. Szóval amondó vagyok, akinek amivel jól esik, pont úgy egye, csak magában ne, mert úgy nem igazán nyújt kulináris élményt. Kicsit száraz, kicsit ízetlen, de kiváló alap mindenfajta elhajláshoz. Just like the British 😂