Fogvarázsló barátném a messziből itthon van Karácsonyra. Mikor kérdeztem, mit készítsek a nagy örömre, azt mondja: aranygaluskát.
Ó, mondom, azt én még sosem. Mindig anyukám szokta csinálni, igen jókat tudott, ez maradt az ő terepe. De ez azt is jelenti, hogy közel egy éve nem ettünk aranygaluskát, pedig mindenki szereti a háznál- hát belevágtam. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen alakult a dolog, vagy hogy nem hagyta el szitokszó közben a számat, de az év egyik legjobb konyhai döntése volt.
Nyomokban emlékeztet a gyerekkori ízekre, de valahogy mégis más. Légiesebb, belül puha, kívül finoman roppanós a tészta, és a sodó...sűrű, vaníliás és édes. És meglepi: a vendégek ebben a pillanatban azt se tudják, milyen mennyei eledel vár rájuk. Jó Kiskarácsonyunk lesz, azt hiszem!
Hozzávalók:
Tészta:
500 g liszt (nálam most pizzaliszt)
300 ml langyos tej
25 g friss élesztő
80 g puha vaj
2 tojás sárgája
2 ek cukor
csipet só
egy citrom reszelt héja
Vaníliasodó:
500 ml tej
egy vaníliarúd vagy evőkanálnyi vaníliaesszencia
5 tojás sárgája
4-5 ek kristálycukor ízlés szerint
A tészta hozzávalóit egy nagy tálba mérem, és kézzel vagy géppel alaposan kidagasztom.
A tálat letakarom, a tésztát meleg helyen cca 1 óra alatt a duplájára kelesztem.
Ha megkelt, ujjnyi vastagra nyújtom és pogácsaszaggatóval nagyjából kiszaggatom. Nem kell pontosan, inkább helytakarékosan, hogy minden tészta fel legyen használva.
Tálba porciózáshoz:
80-100 g vaj olvasztva
15 dkg dió finomra őrölve
10 dkg kristálycukor
Egy 26 cm-s tortaformát vagy hasonló méretű tűzálló tálat kivajazok. Két tálat készítek (én most klasszik leveses tányérokat választottam, működött), egyikben az olvasztott vaj, másikban a cukorral kevert dió.
A már kiszaggatott galuskákat henger formára alakítom, előbb a vajba, majd a cukros dióba forgatom és a tálba rendezem.
Ha ezzel megvagyok, 35-40 percig a jól bevált meleg helyen tovább kelesztem a tésztát.
A sütőt előmelegítem 180 fokra és az újra kelesztett tésztát 35-40 perc alatt készre sütöm. 25 perc után érdemes takarni a tetejét, majd az utolsó 4-5 percre levenni az alufóliát, mert gyorsan barnul a teteje.
Míg a galuska sül, elkészítem a vaníliasodót.
A tejet és a felhasított vaníliarudat kis lángon felmelegítem. Ha gőzölöni kezdene, elzárom a tüzet. A tojássárgákat a cukorral habosra keverem, és a meleg tejet apránként hozzáadom az elegyhez.
Egy lehetőleg teflon lábasban visszateszem a tűzre a cuccost és állandó kevergetés mellett besűrítem, majd a vaníliarudat kiveszem. Ha esetleg van otthon ételhőmérő, 80 fok fölé ne menjen a hőmérséklet, mert hajlamos a tojás kicsapódni, és akkor kezdhető elölről a mutatvány.
És ahogy szokták mondani, ha kisült már, ide véle, de rögtön. Ugyanis hamar fogy...
Minden percet megért a végeredmény, a tészta könnyű és vajas és édes, a sodó aranyló és tökéletes. Igaz, utóbbi másodjára lett az, mert az első megtréfált a nagy karácsonyi kapkodásban. Kiváló lassulós meditatív program, emellett nem nagyon lehet multitaskingolni. Kiváló gyerek-kényeztető eledel, plusz a dió fakultációsoknak a holnapi mákos guba helyett igazi Jézuskaváró csemege.
