Még tavaly, az év utolsó napjainak egyikén teljesült az egyik álmom, eljutottunk végre az amúgy egész közeli Harrer Csokoládé-világba.
Először is: tuti én vagyok egyik majdnem gén-azonos leszármazottja Gombóc Artúrnak, szóval, ha csoki, jöhet lapos, kerek, szögletes, ét, tej, töltött és töltetlen, szilárd és folyékony halmazállapotú, stb. Hát most másfél órában jól megkaptam. Mind, majdnem ebben a sorrendben :)
Ehhez jön még bónuszként az, hogy a lehető legideálisabb időpontban voltunk a legmegfelelőbb helyen: kint gyér havazás, mely az odajutást nem akadályozta, viszont az adventi hangulathoz szépen hozzájárult.
Egy szombat délelőtti időpontot választottunk (telefonon jelentkeztünk be december elején), mert mondták az okosak, hogy délelőtt kell menni, akkor ugyanis a cukrászüzem szorgos manói dolgoznak, van látnivaló bőven. Ugye, ha a csoki csak úgy magában uncsi lenne J
Ráadásul VIP vendégeknek érezhettük magunkat: csak mi ketten voltunk a kóstolóra bejelentkezve, szerencsére megtartották így is :). Ugyan kicsit várakoznunk kellett, míg egy ukrán turistabusz összes utasa megismerkedik a csuda-csokikkal, de nagyon is megérte.
Míg ránk került a sor, legalább körülnéztünk jó alaposan a cukrászdában, mely egyben csokoládé-, tea-, és ajándéklelőhely is.
Az épület modern, kívülről különösen futurisztikus, de belül egy kellemes, otthonosan modern cukrászdát, illetve csokoládé-és cukrászműhelyt rejt. Cukrászdai része tágas, világos, olyan hely, ahová jó leülni, nekem különösen a sok természetes fafelület tetszett, illetve az ötletes világítás-megoldás.
Már csak azt az egyet hibázták el, hogy egy modern lakóparkos övezet mellé, és nem a Lővérek tetejére építették. Nyilván könnyebb megközelíteni, de ha nagyon bele kell kötni valamibe, akkor a panoráma az egyetlen, ami hiányzik a tökéletesség élményéhez.
Ha nem csokoládé-kóstolóra mentem volna, tudtam volna válogatni a süteményes pult választékából.
 |
| Süteményes pult |
 |
| Ó, azok a habrolók... |
 |
| a többi csodáról nem beszélve... |
Szóval erősen visszafogtuk magunkat, így csak egy-egy ásványvizet vettünk magunkhoz, mielőtt elkezdődött volna a kóstoló. Nagyon jól tettük, mert így is hamar eltelített miket a sok íz, szín, illat.
A bemutatóterem a cukrászda teréből nyílik, körülbelül 10 főt képes kényelmesen befogadni. Egyik fala a padlótól a plafonig üvegből készült, a cukrász-és csokoládéüzemre néz, tehát lehet kémkedni, hogy is készülnek a pultban korábban már megcsodált remekek. Esküvői szezonban még nagyobb látványosság a cukrászok tevékenysége, bár most is láthattunk pár különlegesebb darabot a készülő torták között.
 |
| készülnek a süteménycsodák |
 |
| itt pedig épp a gesztenyeszívek |
A kóstolót vezető hölgy nagyon kedves és felkészült volt. Egy videóval kezdődött a bemutató, mely a kakaóbabtól a kész csokoládéig vezető utat mutatta be. A teremben a élőben is megtekinthettük a kakaóbabot, és természetesen bele is kóstolhattunk.
 |
| kakaóbabok a termésben |
 |
| kakaótermés konzerválva |
 |
| kakaóbab-kóstoló |
 |
| kakaópor, kakaóvaj, csokoládé |
A film megtekintése után a világ különböző tájairól származó csokoládékat kóstolhattunk. Volt közöttük aromásabb, lágyabb, ét- és tejcsokoládé is. Legérdekesebb egy füstös, karcos étcsoki és egy, a Lindt-re hajazó tejcsoki volt.
 |
| csokoládék a világ minden tájáról |
A fajtakóstolók után megtudtuk, hogy a Harrer csokoládé receptje titkos, a tulajdonos és felesége Franciaországban válogatta össze az alapanyagokat a számukra tökéletes csokoládéhoz. Prémium termékeikhez kizárólag ezt a nemes keveréket használják, azonban bizonyos csokoládékhoz felhasználnak más gyártók által gyártott minőségi csokoládét. Különlegessége az üzemnek, hogy a már elterjedtnek számító gépi temperálás helyett kézműves módszerrel, a márvány pulton temperálják a csokoládét. Ráadásul a tulajdonosnak, Karl Harrernek annyira nagy szerelme a csokoládé, hogy legtöbbször ő végzi ezt a kényes és munkaigényes műveletet, valamint nagy örömmel, lelkesedéssel kreálja az újabb és újabb összeállításokat a műhelyben.
Az elmélet után jöhetett az édes tapasztalás: kinyíltak az addig falba rejtett fiókok, és körülbelül harmincféle klasszikus és bátrabb ízesítést kóstolhattunk végig.
 |
| Harrer csokoládék szép sorban |
Illetve kóstolhattunk volna, ha bírjuk az iramot, úgy a felét tudtuk befogadni. A fehéreket szándékosan hagytam ki, a nagyon színesek sem vonzottak (bezzeg, ha a gyerekek ott lettek volna, tuti a cukorkásból fogyott volna a legtöbb), a diós-sárgabarackos, amivel nagyon szemeztem, pedig csak azért maradt ki, mert a diós bejgli töltelékével előző nap lettem teli.
Kiderült, hogy az egzotikus tonkabab nem az én világom, egyelőre legalábbis nem okozott nagy flasht. A rózsaborsos, illetve a narancsos volt a kedvencem, a karamellás csak szimplán isteni volt. Rosszat nem kóstoltam, mindegyik bőven hozta a várakozásokat.
A két tálcát, melyet a bemutatót vezető hölgy külön a figyelmünkbe ajánlott, a végére hagytuk, mert a legjobbal illik befejezni a kóstolást. Két fantasztikus kreáció várt ránk az utolsó tálcákon: az Agárdi Pálinkaház termékeit, illetve az általam nagyra tartott soproni Luka-pincészet borait komponálta csokoládéba Harrer Úr.
 |
| a két legütősebb csokoládé a kínálatból |
Mikor már azt hittük, nem fog több férni belénk, jött a csokoládé-szökőkút a gyümölcsökkel. Ezt azért nem szabadott kihagyni, mert a szökőkütban is a 100%-ig saját csokijuk zubogott.
Ezek után a két kis pohárka forró csokoládé már-már kínzásnak minősült. Én nem is tudtam meginni, annyira elteltem már az ízektől, de szerencsére P. még nálam is jobban szereti a forró csokit J
Végül nem maradt más hátra, mint még néhány pillantást vetni a cukrászüzemre, ahol a kóstoló alatt is rengeteg torta készült a profi és lelkes kezek alatt, majd még egyszer körülnézni a kinti polcokon, milyen ajándékok is kerüljenek haza. Választásunk a pálinkás csokoládéra, illetve egy teára esett. A csokit P. választotta, a tea az én kívánságom volt. Biztos sokan felkapjátok a fejeteket, ki ez az agyament, aki egy csoki-manufaktúrából teával tér haza? Nos a kérdés némiképp jogos, de Harrerék nem aprózzák el, saját teaválogatásaik igazán ütősek, a karácsony egyik fénypontja volt a kiválasztott mandulás tea.
 |
| az ajándéksarok |
 |
| tündéri táblácskák |
 |
| soproni nagyágyú 2. |
 |
| teaválogatás Harrer-módra |
 |
| csokoládékrémek és házi lekvárok is voltak a polcokon |
Még szerencse, hogy jó előre beállítottunk egy költési limitet, mert amúgy kész vagyont tudtam volna otthagyni az ajándék-részlegen. Szerencsére pont megfelelő távolságban van Sopron ahhoz, hogy ne döntsenek teljes anyagi romlásba.
Ha lányaim lennének, biztos vettem volna a tündér-csokikból, melyek a Királylány születik c. meséhez komponálódtak, de nehezen hagytam ott a karácsonyi teás dobozt és a gyömbéremberes bögrét, valamint azt a pár tálca remek sütit a pultban.
A kóstoló ára abszolút nem vészes, pontos adatok és egyéb instrukciók a honlapon megtalálhatóak. Tökéletes ajándék barátnőnek, édesszájú pasinak, nagyobb gyerekeknek egy ilyen látogatás, ráadásul pályaorientációs programnak sem utolsó. Nekem például teljesen meghozta a kedvem a cukrászathoz. Remek dolog lehet ilyen csodálatos alkotásokat létrehozni, kínálni, nap mint nap köztük sürögni-forogni.
Ezzel a tálcányi soproni marcipánmalaccal kívánok Nektek boldog, szerencsés új esztendőt! Legyen édes évünk!
