Ez itt a kedvenc őszi-téli levesünk. Mielőtt a télnek is vége lesz, gyorsan bedobom a köztudatba, hátha másnál is akad a kamrapolcon kis szárított gomba. Kiadós, krémes, aromás, utána maximum egy kis desszertet csúszik.
Az idei ősz legnagyobb ajándéka nekünk városlakóknak a gazdag gombatermés volt. Hétvégenként úgyis gyakran járjuk a környező erdőket, és idén végre volt annyi bátorságunk, hogy szedjünk gombát. Biztosra akartunk menni, ezért csak a tinórukat szedtük fel, azt is szigorú felügyelet mellet.
A szűz kéz ezúttal is szerencsésnek bizonyult: volt pár szép vargánya is a kosárban. Két hétvége alatt elég rendes mennyiségű vargányát találtunk, melyet érdemes volt tartósítani. Több ismerős javaslatára a szárítás mellett döntöttünk. Néhány óra kézimunka és pár nap tömény gombaillat után kb. 3 dunsztos üvegnyi aszalvány lett az eredmény. Már tudom, miért adják aranyáron a szárított gombákat :)
Hozzávalók:
3-4 szem krumpli
5 dkg szárított vargánya (vagy 20-30 dkg friss)
1 fej vöröshagyma
1 kis pohár tejföl
700 ml hús-vagy zöldségleves-alaplé
2 ek étolaj
só
bors
kakukkfű
A gombát megmosom, majd egy csészényi alaplében áztatom kb. fél órát.
Az apróra vágott hagymát az olajon üvegesre pirítom, majd a kockákra vágott krumplit is hozzáadom, és kb egy percig pirítom az olajon. Felöntöm az alaplével (gombás és sima is mehet), fűszerezem, és addig főzöm, míg a krumpli és a gomba is megpuhul. Ha kész, a tűzről félrehúzom, kb. két merítőkanálnyit kiveszek belőle (jó sok krumpli legyen benne), botmixerrel pépesítem, majd a kapott folyadékot apránként hozzáadom a simára kevert tejfölhöz. Ugyanígy, apánként beleöntöm a levesbe a sajátos habarást. Ha kell, még finoman fűszerezek, majd azon melegében tálalom.
A végére egy minigaléria az őszi gombászásból, kárpótlásul a tré ételfotóért. A szabadban ennyivel jobbak a fényviszonyok, mint a konyhánkban:
A végére egy minigaléria az őszi gombászásból, kárpótlásul a tré ételfotóért. A szabadban ennyivel jobbak a fényviszonyok, mint a konyhánkban:
