Ma pont egy éve, hogy megszületett az első bejegyzés a blogon. Költözés előtt voltunk, kereken egy hónappal, a fele háztartás dobozokban, lótottunk-futottunk, nekem pedig a legnagyobb nyüzsgés közepette kellett belefognom a blogolásba :)
Jó sűrű év volt, nagyjából semmi nem olyan, mint egy évvel ezelőtt, de éppen ettől jó. Szombathelyről Kőszegre költöztünk, ebbe az emberléptékű, gyönyörű kisvárosba.
Pepi itt lett iskolás ősszel, Pötyi bölcsit kezdett két hónapja, én visszamentem dolgozni. A család feje képviseli az állandóságot, hogy legyen kihez igazodnunk, meg ő nehezen viseli a változásokat, szóval minden a legnagyobb rendben :)
Sokat tanultam gasztro-fronton is, rengeteg inspirációt kaptam más blogokból, honlapokról a mi kis konyhánkban születő ételekhez, amelyet ez úton is szeretnék megköszönni! Bár rengeteg dolgom lett időközben, ritkultak a bejegyzések is, de szeretném folytatni a blog írását, mert nagyon élvezem, és kis családom is nagyon örül a hobbimnak.
A blog teljesen véletlenül indult ezen a jeles napon, mely többek között Ottlik Géza születésnapja is. Egyik kedvenc regényem az Iskola a határon, melyet ma az ország három helyén, köztük Kőszegen is felolvasnak a költő századik születésnapja alkalmából.
Ottlik- emlékév is van idén, több eseménnyel emlékeznek az íróra, s ha ma van a születésnapja, hát ez a tortácska legyen az én virtuális ajándékom neki, illetve Nektek, kedves olvasók!
Hozzávalók (18 cm-s tortaformához)
a tésztához:
3 tojás
3 ek nádcukor
25 g vaj
2 púpos ek liszt
1 púpos ek kakaó
1 kk őrölt zöld kardamom
5 g sütőpor
60 g étcsoki
15 g vaj
a krémhez:
250 g mascarpone
200 g habtejszín
3 ek porcukor
4 tk instant kávé
4 tk víz
5 g zselatinfix
A sütőt előmelegítem 180 fokra, a forma alját sütőpapírral kibélelem.
A tojások fehérjét kemény habbá verem. A sárgákat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a puha vajat, és azzal is jól elkeverem. A kakaót, kardamomot, lisztet a sütőporral összeszitálom, belekeverem a tojásos masszába, végül óvatosan hozzáadom a habbá vert tojásfehérjét is. Beletöltöm a masszát a sütőformába, és 20 percig sütöm. Langyosan kiveszem a formából, és szobahőmérsékletűre hűtöm.
A krémet a következőképpen állítom össze: a kávéport a vízzel elkeverem, ha esetleg nem oldódna fel ennyiben, minimális vizet adok még hozzá. A mascarponét a porcukorral simára keverem, majd a kávét is hozzáadom. Az alaposan lehűtött tejszínt kemény habbá verem. Ha kész van, a mascarponés masszához adom a zselatinfixet, majd óvatosan beleforgatom a tejszínhabot is.
A torta összeállításakor a csokit a vajjal mikróban 2x30 másodperc alatt összeolvasztom. A tortalapot félbevágom, az alsó lapra kenem az olvasztott csoki felét. Erre a krém nagyjából 2/5-e kerül, majd a következő tortalap. Tetején és oldalán eloszlatom a maradék krémet, kócosra igazítom, tetejére csorgatom a maradék csokimázat.Hűtőben pihentetem minimum 2-3 órán keresztül.
A végeredmény egy krémes, izgalmas ízű desszert. Nem túl édes, inkább frissítő, könnyed íz. Hajaz a tiramisura, de csak távoli rokonok, viszont kávéimádóknak kötelező. Ha lett volna babkávém, néhány szemet összetörve a tésztába tettem volna. Majd legközelebb, mert P. szerint fel kell venni az állandó repertoárba.
Köszönöm Nektek az egész éves figyelmet, támogatást, szurkolást!
