Szezonvacsi, az egyik legjobb. Nincs sok macera vele, de finom. Mivel a legtöbb konyhában még különlegességnek számít a spárga, szólnék néhány jó szót az érdekében.
A spárga alacsony kalóriatartalmú, koleszterinmentes zöldség, magas rosttartalommal. Enyhe vízhajtó, vesekő-hajtó hatású, régebben fogfájás kezelésére is használták. Magas A-, B1-, B2-, C-, E- vitamin-tartalmú, és folsavtartalma is jelentős. Nagy mennyiségben az érszűkületre is jótékony hatással van.
Kevesen tudják, de a magyar spárga Európa-hírű, a tolnai Tengelic a spárgatermesztés fellegvára. Tán azért kevéssé ismert általunk, mert az ott megtermelt spárga 95%-át külföldön értékesítik.
A nedves aljú, fényes felületű darabokat érdemes keresni a zöldségesnél. Ha nagyon száraz a sípok alja, azt ott kell hagyni, mert azt jelenti, már nem friss az áru. A friss spárga roppanósan törik, magas nedvességtartalmú.
A spárgasípok aljáról le kell vágni a fás részt (a zöldről elég egy ujjnyi, a fehérből több kell általában, különben keserű lehet az étel), a fehérről le is kell hántani vékonyan a felső réteget.
A zöldspárga magasabb vitamin-tartalmú, és a macera is kevesebb vele, mind termeszteni, mind feldolgozni egyzserűbb, ezt ajánlom spárga-újoncoknak. Az olasz konyha is ezt a típust használja többször, mi meg olasz konyha-kedvelők vagyunk, jöjjön a klasszikus rizottó májusra hangolva:
Hozzávalók (6 kiadós adag):
3 ek olivaolaj
1+1 ek vaj
1 fej vöröshagyma
500 g rizottórizs
1 dl száraz fehérbor
1,5 l zöldség-alaplé (vészhelyzet esetén készülhet leveskockából is:))
500 g zöldspárga
parmezán
A hagymát aprítom, az oliva-vaj keverékén üvegesre pirítom. Ráöntöm a rizst, néhány keverés erejéig pirítom a zsiradékon. Hozzáadom a tisztított, falatnyi darabokra vágott spárgát is (kivéve a sípok hegyét, mert azokat félreteszem), majd felöntöm a fehérborral, és addig kevergetem, míg elpárolgott a bor róla.
A melegen tartott alapléből mindig egy-egy merőkanálnyit adagolok a rizshez, és állandó kevergetés mellett kb. 20 perc alatt készre főzöm.10 perc főzés után teszem hozzá a sípok hegyét, mert kevesebb idő kell a főzésükhöz. Ha kell, sózom (ez az alaplé fűszerezettségétől függ).
Tálalás előtt 2-3 dkg parmezánt, és egy evőkanálnyi vajat keverek hozzá. A tányérokra szedve további parmezánnal díszíthetem.
Természetesen frissen a legjobb, de a mai napom fénypontja a bedobozolt maradék volt, szóval másnap is simán élvezhető.
A végére egy kis kedvcsináló a továbbiakhoz: ez az év a tavalyi begubózásunk után az utazásokról szól, ha messzire nem is, hétvégenként mindig kimozdulunk a kisvárosból, legalább a környék erdeibe.
A konyhában szeretnék kicsit messzebbre kalandozni idén, ezért a jövőben bele-belekóstolunk más nemzetek ételeibe, hogy legalább a vacsoraasztal mellett eljussunk többek közt a Távol-Keletre, vagy épp Ausztráliába. Már alig várom, ugye Ti is? :)
