A közte lezajló rész, na az volt a nagy kaland, ugyanis szeretjük a halat, de készíteni ritkán szoktunk.
Hosszúra nyúlt a vásárlás, meglehetősen későn értünk haza, a gyerekekkel gyorsan lezavartuk az esti rutint, majd kilenc óra magasságában ott tornyosultunk a mosogató felett, és gusztáltuk a zsákmányt.
Éhesek voltunk nagyon, persze konkrét tervünk nem volt, mit szeretnénk a halból, így én bújtam a netet receptért, az uram meg várt, és közben párszor elhangzott, hogy mégiscsak pisztrángot kellett volna venni. Igen, bár abban sincs nagy gyakorlatom, párszor legalább sütöttem, míg ezt a fajtát csak a blogokból ismerem.
A barramundiról csak jókat olvastam, kiemelkedő omega-3 zsírsav tartalma, ízletes húsa, szálkamentessége egyenként is meggyőző a választáshoz.
Persze minden recept, ami tetszett, filéből készült. Halat pedig az életben nem filéztem. P. sem, de nem volt más választásunk, egyben nem akartuk bevállalni a dolgot, a pikkelyezéshez még kevesebb kedvünk volt. Youtube barátunkhoz fordultunk, pár videót megnéztünk, majd egy-egy kést ragadtunk, és némi hezitálás után versenyt kaszaboltuk szegény párákat.
Egész jól sikerült, két-két csinos filét kanyarítottunk a halakból, de a halfeldolgozó szakma az adóellenőrökével vetekszik nálunk azóta is a népszerűségi listán. Mindegy, mi szerencsére túléltük, nem úgy a halak, ha-ha-ha.
Innentől szerencsére mókakacagás volt a dolog, mert tálalással együtt bruttó 10 perc alatt vacsorázhattunk, mert a zöldsalátát és a krumplit elkészítettem a tétovázások közepette. Ilyen lett:
Hozzávalók:
2 nagyobb barramundi-filé
3 gerezd fokhagyma
2 ek olivaolaj
1 dl tejszín
kis csokor kapor
nagy csipet só
A halakat kifilézem, szerencsés esetben rögtön filéket veszek.
A fokhagymát összenyomom, elkeverem a sóval, olajjal. A halszeleteket bőven bekenem vele, egy serpenyőben oldalanként kb. 2-2- perc alatt megsütöm őket.
A visszamaradt olajat tejszínnel felöntöm, egyet rottyantok rajta, hozzákeverem az aprított kaprot, ha kell sózom.
Egy tálra rendezem a zöldköretet, ráhelyezem a halszeleteket (ha nem bénázom el a forgatást, akkor egyben is maradt volna), és meglocsolom a szósszal.
Mi most ettünk hozzá főtt-pirított krumplit is, mert nem volt nagy bizodalmam a halfiléző-képességünkben, és nagy előrelátóan megfőztem egy-egy nagyobb krumplit.
Valami izgalmas fehérbort ittunk hozzá, de legjobban egy juhfark esett volna. Vagy még inkább valami tömény, az élményekre fojtásnak J
