Szombati túránk után a Pepi olyan éhes volt, hogy majd meghalt. Arra a kérdésre, hogy a másnapi ebéd után karamellás vagy csokis tortát enne, rávágta, hogy csokis-karamellásat. Miért ne?
Az első "karamellkrém tortára" című próbálkozásomon volt mit javítani, némi parával álltam neki, de talán az hozta meg másodjára a teljes sikert, hogy volt vésztartalék csokikrém is a tarsolyban.
Hozzávalók:
a kakaós piskótához:
6 tojás
6 ek cukor
4 ek liszt
2 ek kakaópor
1 kk sütőpor
1 csipet só
a karamellkrémhez:
25 g vaj
12,5 g méz
80+200 ml tejszín
80 g cukor
2 g só
a csokikrémhez:
100 g étcsoki
200 ml tejszín
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A piskótához a tojásokat kettéválasztom, a sárgákat a cukorral habosra keverem. A lisztet, kakaót, kiskanál sütőport összeszitálom egy tálban, majd hozzákeverem a tojáshabhoz. A sóval kemény habbá verem a fehérjét, és óvatosan elkeverem a lisztes eleggyel. Sütőpapírt feszítek egy 18 cm-s kapcsos tortaforma aljába, ebbe kerül a massza, ami mehet is az előmelegített sütőbe.
50 percig sütöm, én az utolsó 10 percnél takartam a tetejét, hogy ne égjen meg. A sütőt az első félórában nem célszerű nyitogatni, valamint a sütési idő utolsó negyedénél érdemes elkezdeni a tűpróbát.
A megsült tortalapot kb. 20 percig a formában hagyom, majd rácsra borítom, és hagyom teljesen kihűlni.
A karamellkrémhez a hozzávalókat (a 200 ml tejszín kivételével) egy magas falú lábasba mérem, majd mérsékelt lángon főzni kezdem. Először csak bugyborékol, habzik a cucc, majd kb. 10 perc múlva kezd színt kapni. Folyamatosan kevergetem, és mikor kellemes világosbarna színe lesz, egy hideg kistányérra kicseppentek pár cseppet. Ha megkeményedik, már készen is vagyunk (ha nem, értelemszerűen addig próbálkozunk, míg sikerül a mutatvány), mármint a vajkaramellával. Ebből az adagból 4 szilikonos muffinforma aljába egy-egy evőkanálnyit mertem, a maradékhoz öntöttem a 200 ml tejszínt, és addig kevergettem igen kis lángon, míg homogén folyadékot nem kaptam. Arra kell vigyázni, hogy a tejszín ne forrjon fel. Ha már egynemű a cucc, akkor félrehúzom a tűzről, majd hűtőbe teszem kb. egy órára.
A csokikrémhez a csokit mikróban 1-1,5 perc alatt felolvasztom (félidőben keverem), a tejszínt elkezdem verni, majd ha félig felverődött, vékony sugárban hozzáadom az olvadt csokit. Kemény habbá verem, és mehet ez a cucc is a hűtőbe.
(Közben kiszaladok a kertbe asszisztálni a körtefa-ültetéshez-P. kérésére bekerül hát ez a fontos momentum is a leírásba J)
Ha kellően lehűlt a karamellkrém, elkezdem habbá verni, kézi habverővel kis fokozaton (én minden tejszínes cuccal így járok el, mióta a robotgéppel egyszer vajat köpültem a tejszínből). Bár kételkedik az ember lánya, de fel fog verődni, főleg, ha beletoljuk a habfixálót is. valószínűleg anélkül is működik a dolog, de szállítanom kellett összerakás után a tortát, nem kockáztattam hát.
Biztosan van egyszerűbb módja a karamellkrém-készítésnek, de már próbálkoztam pár neten keringő recepttel, és mind közül ez lett a legjobb. A sótól nem kell megijedni, fantasztikus mély ízt ad a karamellnek, cseppet sem lesz sós, csak finom. Nagyon finom.
A kihűlt piskótát négy lapra vágom, alulra karamellkrém, középre csoki, felülre ismét karamell kerül. A csokikrémmel borítom be, és tetejére a már megszilárdult vajkaramellákból vágok kis kockákat dekor-céllal. Ha a pákosztosok nem szeretnék annyira a karamellát, jutott volna az oldalára is...
Tízmillió kalória, de mégis könnyednek tűnik a tejszínes krémek miatt.
Méltóképp ünnepelte a másfél évest, abból az alkalomból is, hogy holnap belép a "jómunkásemberek" világába, és kezdi a bölcsit. A jele csiga lesz, így nálunk innentől a "minden kezdet" szimbóluma lesz ez a kis állatka, és ismét belinkelem a bátorító nótát:
