Áfonyás túrótorta sütés nélkül

 A nyári szezonban a legjobban sikerült találkozók fénypontjai a kis sütés nélküli tortáim voltak. A forró napokon nem a sütő járatása volt egyetlen vágyam, és időszűkében is gyakran voltam. Ezek a jóféle, ezerképp variálható kekszalapú torták pedig mindkét problémára remek megoldásnak bizonyultak.

Legkedvesebb (és majdhogynem egyetlen) rokonaim látogatásakor készült az alábbi, már az őszbe hajló ízvilágú darab. Szeptemberi szülinapok kiváló kiegészítője is lehet ;)

Hozzávalók:

A kekszes alaphoz:

20 dkg Győri Édes zabkeksz (külföldön élőknek: Digestive keksz)

5 dkg étcsoki és

5 dkg vaj olvasztva

Az áfonyaszószhoz:

20 dkg kék áfonya

2-3 ek barnacukor

kis vaníliás cukor vagy vaníliaesszencia

egy kávéskanál fahéj

A túrós kérmhez:

250 g túró

250 g mascarpone-sajt

4 ek porcukor

1 citrom reszelt héja

10-15 dkg áfonya

1 csomag zselatinfix

Az áfonyaszósszal célszerű kezdeni a folyamatot, maximum pár nappal, minimum félórával a torta összeállítás előtt. A hozzávalókat kis lábasban felteszem a tűzre, és gyakori kevergetés mellett addig sűrítem, amíg híg lekvárszerű állagot kapok. Félreteszem hűlni.

A kekszet mozsárban vagy késes aprítóban morzsára töröm. A csokit és a vajat vízgőz felett (vagy simán mikróban) felolvasztom, a kekszmorzsához adom. Egy 18-20 cm átmérőjű kapcsos tortaformát sütőpapírral bélelek, és az összekevert kekszes cuccot egyenletesen elosztom  a forma alján.

A kekszes alapra 3-4 evőkanál áfonyaszószt simítok.

A krémhez a túrót villával alaposan áttöröm. A mascarponhoz hozzáadom a cukrot, citromhéjat és habverővel pár perc alatt felhabosítom. Elkeverem az áttört túróval, a zselatinfixxel és ekkor adom hozzá az áfonyát, cégül a maradék áfonyaszószt. Utóbbival csak néhány óvatos keverő mozdulatot teszek, hogy szép márványos legyen a végeredmény.

Az elkészült tortát minimum 1-2 órára hűtőbe teszem, majd vígan fogyasztjuk. Tálaláskor további áfonyával, áfonyaszósszal esetleg tejszínhabbal dúsítható, de így magában is isteni tud lenni. 

Az egyik legjobb választás egy grillpartira vagy könnyebb vacsora után és a délutáni barátnős kávézásokhoz is. Szuperképessége továbbá, hogy mosogatással együtt  nettó 30 perc alatt elkészül.

Almás-zabpelyhes kevert sütemény (cukor-, olaj- és tejmentes)

Böjtben igyekszem visszafogni az édességfogyasztásomat. Nekem a húsról lemondás nem akkora szám, hétköznapokon amúgy sem szívesen eszem, hétvégén is csak akkor, ha begyújtjuk a kamadot.

Pár hétig bírtam sütemény nélkül, s már épp kezdett hiányozni. Szerencsére nemcsak nekem, vannak még, akik nem felejtették el a sütijeimet, és jött kis impulzus, hogy jó volna, ha már villantanék valami desszertet. Azt tudtam, hogy megállni nem tudom a kóstolást, így kompromisszumos recept után kutattam, és sikerrel. Egy mindenki által élvezhető, békebeli ízvilágú, de mégis kalóriamentesebb darab született. Ha a habos-édes sütik bűvölnek csak el, vagy szerinted nem süti az, amiben nincs csoki, akkor ne ezt válaszd, de mentes-próbálkozáshoz igazán kiváló alapdarab, könnyen vegánosítható és ízlés szerint alakítható recept.

Hozzávalók:

150 g liszt (nálam most tönkölyliszt)
120 g zabpehely
2 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
1 tk őrölt fahéj
1 citrom vagy narancs reszelt héja
3 tojás
csipet só
120 g datolya
150 ml növényi tej
1 tk vaníliaesszencia
4-5 db alma tisztítva, apró darabokra vágva
maréknyi vörösáfonya (elhagyható- csak nem érdemes :))
1 tk fahéj
1 ek juharszirup
1 dl víz
tetejére pár szem pekándió

Eljárásrend:

1.       A sütőt előmelegítem 190 fokra

2.       Az almát a vízzel, a vörösáfonyával, juharsziruppal és fahéjjal felteszem főni, és nagyjából 10 percig rotyogtatom, majd lekapcsolom alatta a tüzet és hűlni hagyom.

3.       A száraz hozzávalókat (első 6 tétel) egy nagy tálba mérem, és alaposan összekeverem (szitálni is átszitálhatod, én most azzal nem játszottam).

4.       A datolyát a növényi tejjel  és a vaníliával késes aprítóba teszem és pürésítem. (Ha nagyon sűrű lenne, kis növényi tejet vagy vizet nyugodtan adj hozzá, ne álljon meg benne a kanál.)

5.       A három tojást a csipet sóval habosra keverem. Hozzáadom a datolyapürét és az alma felét, illetve ha maradna a gyümölcs alatt a főzővízből, az is jöhet ide. Kézi mixerrel átkeverem.

6.       A száraz hozzávalókat is hozzáadom a tál tartalmához, egy kanállal gyors mozdulatokkal átkeverem a masszát- ne keverd túl, azzal csak a levegősségéből veszít a tésztád.

7.       A masszát egy kisméretű, sütőpapírral bélelt sütőformába kanalazom (nálam egy 18x22-es tepsi szolgált, de mehet 18-20 cm-s tortaformába is), ráhalmozom az alma másik felét, és pár szem pekándióval díszítem a tetejét.

8.       A forró sütőben 40-50 percig sütöm, tűpróbás ellenőrzés után kész.

A tojás helyettesíthető őrölt lenmaggal (tojásonként 1 ek lenmag, 3 ek langyos víz), alma-vagy banánpürével, esetleg növényi joghurttal (tojásonként 1 ek), így vegán süteményt kapunk eredményül.

Sajnos csak ezek a sütés utáni fotók készültek, előbb elfogyott, mint alaposan dokumentálható lett volna, de ez talán egy érv a recept mellett :)

Vegán cukormentes mogyorókrémes gofri

Pár hete kirándulásokat teszek a vegán étrend színes világába, és mondhatom, nagy örömömre szolgál ez a kaland.

Kizárólag hétköznapokon, mert hétvégénként gyakran begyújtunk a kamado sütőbe, a szabadtéren készült jobbnál jobb húsoknak pedig nem akarok egyelőre ellenállni.

A hét egyik legjobb ebédje volt egy tartalmas leves mellé ez a gofri, ami majdnem mindenmentes és egészségesebb is, mint a hagyományos társa.

Hozzávalók 4 darab gofrihoz:

1 ek csicseriborsó-liszt

3 ek kókuszliszt

4-5 ek zabliszt vagy apró szemű zabpehely

1,5 dl növényi tej

1 púpos tk kókuszolaj

1 tk fahéj

1 kk sütőpor

Mogyorós csokiszósz:

1 ek cukormentes 100%-os mogyoróvaj

1 ek agaveszirup vagy ugyanennyi datolyapüré

1 tk cukrozatlan kakaópor

1-2 ek növényi tej

Díszítéshez mogyoró vagy más magvak (nálam pekándió)

A gofri hozzávalóit egy tálba mérem és alaposan elkeverem. 10-15 percet állni hagyom, ha sűrű lenne, felöntöm még egy kevés tejjel, majd kisütöm.

A szószhoz a mogyoróvajat vízfürdő felett felmelegítem, majd belekeverem a kakaót, az édesítőt és a tejet. Ha hígabbra készítenénk, a tej mennyisége növelhető. A krémhez az inspiráció Zizi instájáról van, köszönöm szépen!

Krém a kész gofrira halmoz, díszítés, kóstolás, öröm. 

Megcsinálni és eltüntetni gyorsabban ment, mint begépelni a receptet. 

Háromkirályok-kalács

A Vízkereszt az egyik legkedvesebb napom az évben. A görög katolikusoknak ma van Karácsony, nekünk pedig az egyik legszebb és legrégebbi ünnepünk. Mára legtöbbünknek annyi maradt meg a régi hagyományokból, hogy le kell bontani a Karácsonyfát. 

Reggelre hó borította a vidéket, így igazi ünneplős hangulatban indult a napunk. Egészen korán, kisebb egy kora reggeli vízkereszti misével kezdett. Kárpótlásul a korai ébresztésért beígértem a kalácsot uzsonnára. 

A nap legjobb döntése volt! Nincs is jobb a frissen sült kelt tészta illatára hazaérni a meleg lakásba. Plusz ha sütiillat van, meleg is van, hiszen a sütő be van kapcsolva - tuti kombináció így télen, nem tudom elégszer ismételni.

A Háromkirályok-kalács Európa jó pár országában hagyományos étel. Német területen ez a kalácsszerű állag kis magocskával vagy aszalt gyümölccsel, esetleg sütésálló játékkal dúsítva. Boltokban is kapható ilyentájt a Kindertojás-szerű kis pakk papírkoronával és apró meglepetéssel a gyerekeknek, de persze a házi az igazi. Ahány ország, vagy tájegység, annyiféle verzió, itt bővebben is olvashattok a tengernyi felfogásról.

Az enyém egy spanyolos beütésű német verzió: kalácsszerű, de puhább-vajasabb, narancsosabb ízvilág.

Hozzávalók:

A tésztához:

400 g liszt

1 csomag porélesztő

csipet só

1 egész tojás

1 tojás sárgája

100 g cukor (a barna az igazi)

75 g puha vaj

1 narancs reszelt héja

1,5 dl langyos (növényi) tej

1 ek vaníliaesszencia (vagy egy tasak vaníliás cukor)

1 ek narancsvirágvíz (elhagyható, helyette mehet egy kanálnyi tej)

1 ek rum

Kicsit később:

maroknyi kandírozott narancshéj

maroknyi aszalt vörösáfonya vagy mazsola

1 szem mandula vagy sütésálló kis figura

Kenéshez:

1 tojás

szórócukor vagy szeletelt mandula

A tészta hozzávalóit egy tálba mérem és géppel vagy kézzel jól kidagasztom. Egy lágy, kencésebb állagú tészta lesz belőle. 1,5-2 órán át letakarva kelesztem.

A két óra elteltével egy kb. 20 cm-s tortaformát sütőpapírral bélelek (vagy jó alaposan vajazom-lisztezem). 

A tésztába belegyúrom a száraz gyümölcsöket, majd 7 kisebb részre osztom és gömb alakúra formázom őket. Az egyik kis gombócban elrejtem a mandulát (vagy a kis figurát), majd egy darabot középre helyezek, a többi hatot pedig virágszirom-szerűen köré rakom. 

További fél órán át kelesztem a formában, majd lekenem a felvert tojással és megszórom a kívánt dekorációval. Én most sima kristálycukrot szórtam rá, egészen jó lett ezzel is.

180 fokos sütőbe tolom és 30-35 percen át sütöm. 20 percnél érdemes alufóliával takarni a tetejét, mert gyorsan barnul.

A végeredmény egy pihepuha, narancsos-gyümölcsös finomság, akár magában vagy vajjal is fogyasztható, de a legeslegjobb kis sós karamellkrémmel 😋 

A szigorú minőség-ellenőrzésen jelentem, átment:

Goodbye, 2020! Hello, 2021!

Immár a szokásos évösszegző és előretekintő sorok tőlem-nektek. Én-blogom továbbra sincs, ez valószínűleg nem is fog változni, de lassan a fejemben alakul valami, ahol ezeknek a bejegyzéseknek jobb helye lesz.

2020 biztosan az egyik legemlékezetesebb éve lesz mindegyikünknek. Ennyi abszurditás sokakkal egy élet alatt nem történik, mint velünk idén...

Lilahagyma lekvár

Tudjátok mi a legjobb a kacsa (vagy liba)májban? Hát a lilahagyma lekvár.

Meg a házi kalács, abból vékony szelet, lepirítva kis vajon vagy kenyérpirítóban. Aztán a saját zsírjában sütött májból néhány vékony szelet a kalácsra, majd végül kis lilahagyma lekvár. A boldogság maga. 

Hozzávalók:

500 g lilahagyma

3 dl száraz vörösbor 

1 dl balzsamecet, ha lehet a sűrűbb verzió

100 g kristálycukor

kávéskanál só

maroknyi vörösáfonya

A cukrot lassú tűzön óvatosan halványbarnára karamellizálom, majd felöntöm a borral, balzsamecettel, és kicsit megforralom. Hozzáadom a felaprított lilahagymát, az almát, a vörösáfonyát, sót és gyakori kevergetés mellett 30-40 perc alatt besűrítem. 

Hidegen a legjobb, csak nem mindig van türelmünk kivárni. Tömény ízorgia  minden falat, amire kerül. Olyan borzongató érzés, mint amikor a kedvenc számodat együtt hallgatod valakivel, akinek szintén sokat jelent, és a pillantásotok összefonódik. Libabőr. My, oh my.

Aranygaluska vaníliasodóval

Fogvarázsló barátném a messziből itthon van Karácsonyra. Mikor kérdeztem, mit készítsek a nagy örömre, azt mondja: aranygaluskát. 

Ó, mondom, azt én még sosem. Mindig anyukám szokta csinálni, igen jókat tudott, ez maradt az ő terepe. De ez azt is jelenti, hogy közel egy éve nem ettünk aranygaluskát, pedig mindenki szereti a háznál- hát belevágtam. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen alakult a dolog, vagy hogy nem hagyta el szitokszó közben a számat, de az év egyik legjobb konyhai döntése volt. 

Nyomokban emlékeztet a gyerekkori ízekre, de valahogy mégis más. Légiesebb, belül puha, kívül finoman roppanós a tészta, és a sodó...sűrű, vaníliás és édes. És meglepi: a vendégek ebben a pillanatban azt se tudják, milyen mennyei eledel vár rájuk. Jó Kiskarácsonyunk lesz, azt hiszem!

Hozzávalók:

Tészta:

500 g liszt (nálam most pizzaliszt)

300 ml langyos tej

25 g friss élesztő

80 g puha vaj

2 tojás sárgája

2 ek cukor

csipet só

egy citrom reszelt héja

Vaníliasodó:

500 ml tej

egy vaníliarúd vagy evőkanálnyi vaníliaesszencia

5 tojás sárgája

4-5 ek kristálycukor ízlés szerint

A tészta hozzávalóit egy nagy tálba mérem, és kézzel vagy géppel alaposan kidagasztom. 

A tálat letakarom, a tésztát meleg helyen cca 1 óra alatt a duplájára kelesztem.

Ha megkelt, ujjnyi vastagra nyújtom és pogácsaszaggatóval nagyjából kiszaggatom. Nem kell pontosan, inkább helytakarékosan, hogy minden tészta fel legyen használva.

Tálba porciózáshoz:

80-100 g vaj olvasztva

15 dkg dió finomra őrölve

10 dkg kristálycukor

Egy 26 cm-s tortaformát vagy hasonló méretű tűzálló tálat kivajazok. Két tálat készítek (én most klasszik leveses tányérokat választottam, működött), egyikben az olvasztott vaj, másikban a cukorral kevert dió. 

A már kiszaggatott galuskákat henger formára alakítom, előbb a vajba, majd a cukros dióba forgatom és a tálba rendezem. 

Ha ezzel megvagyok, 35-40 percig a jól bevált meleg helyen tovább kelesztem a tésztát.

A sütőt előmelegítem 180 fokra és az újra kelesztett tésztát 35-40 perc alatt készre sütöm. 25 perc után érdemes takarni a tetejét, majd az utolsó 4-5 percre levenni az alufóliát, mert gyorsan barnul a teteje.

Míg a galuska sül, elkészítem a vaníliasodót.

A tejet és a felhasított vaníliarudat kis lángon felmelegítem. Ha gőzölöni kezdene, elzárom a tüzet. A tojássárgákat a cukorral habosra keverem, és a meleg tejet apránként hozzáadom az elegyhez.

Egy lehetőleg teflon lábasban visszateszem a tűzre a cuccost és állandó kevergetés mellett besűrítem, majd a vaníliarudat kiveszem. Ha esetleg van otthon ételhőmérő, 80 fok fölé ne menjen a hőmérséklet, mert hajlamos a tojás kicsapódni, és akkor kezdhető elölről a mutatvány.

És ahogy szokták mondani, ha kisült már, ide véle, de rögtön. Ugyanis hamar fogy...

Minden percet megért a végeredmény, a tészta könnyű és vajas és édes, a sodó aranyló és tökéletes. Igaz, utóbbi másodjára lett az, mert az első megtréfált a nagy karácsonyi kapkodásban. Kiváló lassulós meditatív program, emellett nem nagyon lehet multitaskingolni. Kiváló gyerek-kényeztető eledel, plusz a dió fakultációsoknak a holnapi mákos guba helyett igazi Jézuskaváró csemege.

Ünnepi tiramisu likőr

 Azé az ünnep, aki várja. Sosem volt érvényesebb mondat azt hiszem, mint mostanság.

Hogy a készülődés a sok negatívum dacára is relaxált lehessen, elhoztam az idei ünnep egyik fénypontjának a receptjét. 

Hála és köszönet Földes Eszternek ezért a jóságért. Ugyan ő a vegán Bailey's receptjét osztotta meg, de nálunk whisky nem jellemző itthon, így rummal improvizáltam egy tiramisut a poharakba. Vegán, csak természetes cukrokat tartalmaz, így szinte elenyésző a bűn is a pohár emelgetésekor. Ráadásul ennél egyszerűbb receptet keresve se találtam volna, ím hát a műveleti utasítás:

Hozzávalók (cca 7,5 dl-hez):

10 szem aszalt datolya kimagozva

fél liter mandulatej

1 dl erős presszókávé kihűtve

1-1,5 dl 40%-os rum

A datolyákat 1 dl mandulatejjel turmixgépben teljesen simára mixelem (cca 4-5 perc maximális sebességen). Ez itt a kulcs a sikerhez, ha itt nem marad darabos, nem lehet már elrontani :)

Ha ezzel megvagyunk, jöhet a maradék 4 dl mandulatej, a rum és a kávé. Pár pillanat alatt összekeverem a hozzávalókat és már mehet is az üvegbe. Egy napnyi állás csak jót tesz neki, de ugyanilyen jó frissen egy jégkockával is. 

Egészségünkre!

Kortyolgatás mellé elhoztam az egyik kedvenc adventi versemet, Szabó T. Annától.

Szeretettel kívánok szép készületet az ünnephez! Hiszem, hogy a várók idén sem várnak hiába. 😊

AZ ÜNNEP AZÉ AKI VÁRJA

Aki magot szór ablakába

és gyertya vár az asztalán.

A várók nem várnak hiába.

Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl –

vigyázz! Kinézni nem szabad!

Künn az angyalhad térül-fordul,

egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák – hallod?

– egy koppanás, és leteszik.

Fényben úszik az üvegajtód,

s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,

karácsonyszagú és meleg.

“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”

Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz – vár az ünnep,

és minden zárt ajtót kitár.

A fa alatt angyalok ülnek –

az ünnep azé, aki vár.

Scone, avagy a királynői pogácsa

Én, a nagy karácsony-imádó idén nehéz helyzetben vagyok. Ugyanis per pillanat nem tudom, hogy az Adventet várom jobban vagy A korona című sorozat negyedik évadját?

Tavaly a karácsonyi nagyszünetben találtunk rá a II. Erzsébet életművét feldolgozó sorozatra, talán 5-6 nap alatt le is toltuk a három évadot bejgli- és aperolhegyek mellett. Isteni volt, néha azóta is megnézek egy-egy részt, ha ki akarok szakadni a hétköznapok sodrából. A sorozatban én a karaktereket és a szuper öltözékeket szeretem a legjobban, na és persze az étkeket is érdeklődve figyelem.

A scone rögtön a szívembe lopta magát. Ez az emblematikus angol teasütemény a kísérője az egyik kedvenc jelenetemnek, Jackie Kennedy és Erzsébet királyné teázásának. A királyné a sértett fél, Jackie egy estélyen megbántotta a királynét szavaival - s ezután kéri a találkozót. Látszik, hogy Erzsébetet felzaklatja a találkozás, nem érzi magát komfortosan, kezeit tördeli az asztal alatt. Aztán kivesz egy süteményt, megkeni vajjal és dzsemmel, beleharap és a szinte remegő, sértett nő átlényegül azzá, aki: rendíthetetlen és sérthetetlen királynővé.

Bámulatos ez az angol konyha, ugye? 

Mi nem használtuk ki az összes varázserejét, kezdetnek az őszi szünetet és a ráérős hétfőt ünnepeltük ma vele. Kisebbik gyermekem is monarchista, természetesen ragaszkodott a teához is a scone mellé, melyet ő csak immortality juice-nak hív és igencsak kedvel, főleg ipari mennyiségű mézzel. Szuper tea time-unk volt, gyakorlatilag el is fogyott a sütemény, ami azt jelenti, hogy megőrzésre alkalmas a recept. Íme:

Hozzávalók:

400 g sima liszt (nálam pizzaliszt, mostanság mindenhez ezt használok)
1 csomag sütőpor
1 kk szódabikarbóna
nagy csipet só

100 g hideg vaj kis kockákra vágva

1 nagy tojás

100 g tejföl

130 ml hideg tej

3 ek cukor

1 ek vanília-esszencia

1-1 maréknyi aszalt vörösáfonya és csokilencse

A sütőt előmelegítem 200 fokra.

Egy gáztepsit sütőpapírral bélelek.

A lisztet, sütőport, szódabikarbonát egy tálba szitálom és a sóval, vajjal gyors mozdulatokkal morzsásra keverem. Ha van megfelelő  méretű késes aprító, abban is történhet ez a móka, de kézzel sem több 2 percnél.

Ha megvagyunk, a tojást, cukrot, tejet, tejfölt és vaníliát is belekeverjük, szintén tempósan, hogy épp csak összeálljon. Én ezen a ponton kétfelé vettem a masszát és az egyik adaghoz vörösáfonyát, másikhoz csokilencsét kevertem.

Az így kapott tésztát bőven lisztezett felületen jó ujjnyi vastagra nyújtjuk, pogácsaszaggatóval szaggatjuk és a sütőlapra helyezzük. Forró sütőbe toljuk és 13-15 perc alatt el is készül a sütemény.

Nem érdemes túl vastagra hagyni a tésztát, mert akkor ilyen kis dülöngélő pogikat kapunk. Nagyjából 20 db jön ki a fenti adagból.

Ha el akarjuk bűvölni a fogyasztókat, frissen felvert tejszínnel és dzsemmel tálaljuk, de simán vajjal is isteni tud lenni. A nagyobb gyermekem pedig Nutellával fogyasztotta a csokilencsés darabokat, és még nem jött érte az ízlésrendőrség. Szóval amondó vagyok, akinek amivel jól esik, pont úgy egye, csak magában ne, mert úgy nem igazán nyújt kulináris élményt. Kicsit száraz, kicsit ízetlen, de kiváló alap mindenfajta elhajláshoz. Just like the British 😂

Focaccia

Tudjátok, mi a karrier-álmom? Na ugye, hogy nem? Még én sem tudom, mi leszek, ha "nagy leszek", de egyet bizton tudok. 

Óvodáskorú lehettem, amikor először azt a célt tűztem ki, hogy én nagymama szeretnék lenni. Továbbra is tartom a tétet, még annak minden kihívásával is, hogy közben az anyós szerep is a megugrandó akadályok között lehet. Van két remek fiam, egész tűrhetően főzök, szóval hajrá csajok! Cirka 10-20 év múlva, addig meg lesz időm kitalálni, hogyan emelhetném tovább a tétet: olasz nagymama szeretnék lenni...

Mindehhez az első lépcsőfok pipa. Idén nyáron az összes borozgatás, grillparti, csak úgy kaják sztárja a focaccia volt, hol kovásszal, hol klasszikusan élesztővel. Miután végre mindenkinek elérhető a klasszik élesztő, ezt az egyszerűbb verziót osztom most meg.

A recept valóban pofonegyszerű, a feltét a minimalistától (só) az extrán tartalmasig (gyakorlatilag bármi) variálható, egyétek és vegyétek!

Hozzávalók:

500 g liszt (a legjobb a 00-ás vagy pizzaliszt, ennek hiányában mezei simaliszt is mehet)

325 g langyos víz

25 g olivaolaj

7 g só

7 g cukor (mehet a barna is, szintetikus szerek most nem játszanak, agaveszirup vagy méz viszont igen)

1 csomag (7g) porélesztő 

A fentieket egy tálba mérem és kézzel vagy géppel addig dagasztom, míg elválik a tészta az edény falától. Közepesen lágy tésztát kapok, ezt meleg helyen 1-1,5 órát kelesztem.

Eztán a sütőt előmelegítem 250 fokra.

Veszek egy gáztepsit, vékonyan kiolajozom, majd olajos kézzel a tésztát elegengetem a tepsiben. Itt a legfontosabb az úgynevezett "zongorázós" kéztartás, kezünket lazán tartva ujjainkat belemélyesztve a tésztába alakítjuk ki a végső formát. Ettől lesz rusztikus, hepehupás a tészta felülete.

A tepsiben további 25-30 percig kelesztjuk a tésztát, majd durva szemű sóval és rozmaringgal hintjük, és mehet be a sütőbe.

A sütési idő nagyjából 10 perc, akkor lesz tökéletes, ha nagyon halvány barnás színt kezd ölteni a tészta.

Hedonisták és szuper kreatívak igazán szabadjára engedhetik fantáziájukat, mindenféle hagyma, zöldség mehet rá, de akár sonka, kolbász is -csak akkor már nem teljesen focaccia jellegű lesz a dolog, hanem egy vastagabb pizzára kezd hajazni. Nem baj persze, kinek a pap, kinek a papné :)

A díszítésnek csak a fantázia szab határt, az én kiskonyhámban ezek a kreatívabb verziók születtek az elmúlt hónapok során- de bevallom, legnépszerűbb minden esetben a puritán verzió volt (durva szemű só plusz rozmaring).

Fokhagymás-zöldfűszeres tejföllel önmagában, vagy grillhúsokhoz köretként is nagyon jól működik.

Bónusz javaslat: uzsonnás dobozba is megfelelő töltőanyag, ha épp kifogyott a megszokott pékáru, és akad némi maradék a focaccia-vacsiból.