A növényi csírák vitamindúsak, egyszerű előállítani házilag is, és nem utolsó sorban remek lehetőség az aprónép nevelésére. Most, hogy Pepi második hete ejtőzik itthon, ellébecolt pár környezetismeret-órát, nagyon jól jön a csíráztatótál tartalmának nyomon követése. Érdekes is, hasznos is. No meg finom.
Bevallom, először idegenkedtem a csíráktól, mikor pár éve az áruházak polcain láttam őket, erős szkepticizmussal fogadtam, hogy azok a drága kis izék ehetőek és hasznosak.
Aztán jött a második terhességem, amikor is újra képbe kerültem az összes öko-és bioirányzattal, a mosódió mellett beszivárgott a háztartásba az első csomag magocska egy csíráztató tállal egyetemben. A mosódió ugyan a múlté, de a csíráztatás maradt.
Leírom az ügymenetet, biztatva mindenkit arra, próbálja ki legalább egyszer. Adjatok egy esélyt ezeknek a hasznos magvacskáknak, tegyetek az asztalra tiszta, vegyszermentes vitamindús ételt!
1. Jó, ha beszerel egy műanyag csírázató tálat, illetve mindjárt négyet. Ilyet. Nagyjából ezer forint, két-három doboz bolti csíra ára, és az idők végezetéig kiszolgál, ha pl nem frizbizik vele a kölyök... A kerámia ugyan szebb, de kevésbé praktikus, nem engedi be a fényt, és nehezebb tisztán tartani.
2. Ha megvan a tál, jöhetnek a magvak. Itt arra kell figyelni, hogy csak bio, és csíráztatásra alkalmas magokat szerezz. A "mezei" vetőmagok nem alkalmasak csíráztatásra, sok esetben kezelik őket ezzel-azzal, amit nem kellene megennünk...Beszerzési forrás lehet bármelyik biobolt, de érdemes másutt is körülnézni, én múltkor a Metroban találtam kisebb kiszerelésű (20 g-os) magvakat, nagyon kedvező áron.
3. A négyrészes szett alsó (lyukmentes) tálkájába vizet töltök, egy szűrőben folyó víz alatt megmosom a kívánt mennyiségű magot (én tálcánként egy evőkanálnyinál többet nem javaslok), majd a tálkába teszem, és annyi ideig áztatom, ahogy a magvak csomagolásán azt megadták. Ez 4-12 órányi lehet, fajtája válogatja.
4. Ha megduzzadtak a magok, leöblítem és a lyukacsos tálkákban elterítem őket. A tálcákat egymásra pakolom, alulra kerül a vízzel töltött teli tálka, rá a lyukacsosak a magokkal. Az állvány tetejére egy kistányért helyezek, ellenkező esetben a felső tálka tartalma kiszáradhat, főleg alacsony páratartalmú lakásnál. A tornyot világos, de tűző napfénytől mentes, jól szellőző helyre állítom.
5. Naponta 2-3 alkalommal folyó víz alatt leöblítem a tálkák tartalmát. Aljukon rések vannak, így nem marad pangó víz a csírák alatt, és figyelgetem, hogy alakul a kis magból a zöld növényke. Nem kell megijedni a sűrű gyökérszőröktől (főleg a retekcsíra ilyen), nem penész, csak "izmosodik" a növény. Viszont ha rossz szagú a tálka tartalma, netán barnás lenne az addig fehér rész, ki kell dobni, mert a romlott csíra kifejezetten ártalmas.
6. 4-6 nap múlva szüretelhetek is. A kész csírákat zárt dobozban, hűtőbe téve 3-4 napig tárolom, már ha nem fogy el azon nyomban...
Retekcsírával kezdtünk, azóta is maradt az egyik kedvenc, a brokkolicsírán kívül a zsázsát és a rucolát tudom nagyon ajánlani.A rucola túlnőve is nagyon finom, nem mellesleg az egyik kedvenc zöldféle háztartásunkban.
Jó pár fajta pozitív hatásáról itt találtam korrekt, lényegi infókat tartalmazó leírást, de persze a csomagolásokon általában rajta van, melyik milyen vitamint tartalmaz, mire jó különösképp.
A kész csíra szerintem a legfinomabb egy szelet vajas magos kenyéren, de krémlevesek feldobására, salátákhoz keverve is használjuk.
