Ezek az amerikaiak tudják, mi a jó. Én meg azt, hogy mitől híznak ilyen könnyen J
A bagelről a nagy többségnek először a filmek amcsizsarus jelenetei jutnak eszébe, ez a kaja, ami a papírpoharas kávéval egyetemben ott figyel minden rendőr keze ügyében. Ha nem ez, akkor ugye a fánk.
Eredetileg zsidó étel, a bevándorlók vitték magukkal az USÁ-ba. Ott pedig rákaptak a népek, vették, ették és szeretik még most is.
Hozzánk nem jutott el a bagel-láz, legalábbis a hamburger-hotdog vonal jóval erősebb. Késztermékként esélyem se lenne megkapni, marad a házi verzió.
A recept ugyan első olvasásra bonyolult (én főleg a fürösztéstől féltem, a hasonló recepteket eddig kerültem), viszont egy próbát megér.
Én legalábbis így álltam neki, de egy (két) kóstolás után állandó repertoárra felvéve. Egyrészt tényleg nem olyan nagy macera, mint elsőre tűnik, másrészt jól variálható, kiváló tízórai-alap, ráadásul jól tűri a fagyasztást, valamint pirításra is alkalmas, ha elvesztette frissességét.
A recept ötlete egy amerikai blogról való, az alapreceptet persze variáltam, például került bele egy kicsi az aktuális kedvencből, a kardamomból, a vicc kedvéért.
A hétvégén az aszalt szilvás csokitorta nyomán készítettem egy kardamomos-narancsos verziót, ütős lett nagyon, a fűszerre pedig teljesen ráálltam. Ráadásul szíverősítő hatású, az sose jön rosszul, ugye? J
Hozzávalók:
80 dkg liszt
2 dl tej
1,5 dl natúr joghurt
0,5 dl víz
1 cs porélesztő
8 dkg nádcukor
1 ek só
1 tk kardamom
a fürösztéshez:
3-4 liter víz
2 ek malátaszirup*
*A malátaszirup helyettesíthető mézzel is, de ha vevők vagytok az íz-kalandokra, plusz kipróbálnátok egy egészséges cukorhelyettesítőt, egyszer szánjatok kis pénzt rá. Ha ti is szeretitek a Maltesers csokit, akkor kötelező J
A tejet, natúr joghurtot, vizet elkeverem, langyosítom, a robotgép keverőtáljába öntöm. Hozzáadom a cukrot, lisztet, sót, kardamomot, és alacsony fokozaton pár percig keverem (én csak addig gyötörtem vele a gépet, míg összeállt a tészta, utána nagyjából 10 percig kézzel dagasztottam tovább).
Kemény, feszes tészta lesz a végeredmény, de ha nagyon nehezen bánunk vele, még némi víz vagy tej mehet bele. Ha kidolgoztuk a tésztát, mehet meleg helyre kb. 1 órát kelni.
Az egy óra leteltével bekapcsolom a sütőt 200 fokra.
A tésztát 10-12 darabra osztom, hurkákat formázok belőle, majd a hurkákból gyűrűt. Próbáltam gombócokat alakítani, közepénél lyukasztani, de annyira rondák lettek, hogy inkább a másik módszert választottam.
Ha kész vannak a gyűrűk, letakarom őket egy konyharuhával.
A tűzhelyre teszek egy nagy lábast jó sok vízzel, és két kanál malátasziruppal. A tűzhely mellé egy sütőlapot teszek papírral bélelve, azt vékonyan olajjal lekenve.
Ha már forr a víz, akkor teszek a lábasba pár bagel-kezdeményt (enyémbe három fért egyszerre), és oldalanként 1-1 percig főzöm.
Ha letelt a főzési idő, egy lapos alkalmatossággal óvatosan kiemelem a gyűrűket, és próbálom a helyére célozni a sütőlapon. Miután az összes járt a fürdőben, megszórom a bageleket, amivel akarom (szezámmag, lenmag, mák, bármilyen pehely), és mehet a forró sütőbe, középre, kb. 20 percre. Akkor kész, ha megfelelően pirosra sült a teteje.
Langyosan nagy élmény fogyasztani, tömör, kissé rágós (legalábbis a kenyérnél rágósabb) a tésztája, se nem édes, se nem sós, a külseje finoman roppanós. Eteti magát, nálunk legalábbis gyorsabban fogy, mint vártam.
Mi most vörösáfonyás vajkrémmel ettük. Valószínűleg újból feltaláltam a spanyolviaszt, de saját kútfőből jött az ötlet. Az uram szerint mindenesetre nagy ötlet J
Aszalványokat nem akartam beletenni az első próbálkozásba (a Pepi úgy nem hajlandó megkóstolni), de az eredeti recept mazsolája megihletett, így a feltétbe került némi bogyó.
Pötyike kedvére válogattam az összetevőket, ugyanis rendszeresen tizedeli a vörösáfonya- és kandírozott narancshéj-készletet.
Hozzávalók:
10 dkg vaj
5 dkg vörösáfonya
fél narancs leve
1 ek méz
A vajat kissé megolvasztom, majd összeöntöm a hozzávalókat egy alkalmas edénybe, és botmixerrel elegyítem. Kis tálkába, vagy zárható edénybe töltöm, hűtőben pár napig eláll.
Kiváló kence lett a végeredmény, tízórai-feldobó cucc, kalácsra, kiflire egyaránt remek. No meg a bagelre, ofkorz.
Már alig várom az eper-illetve a málnaszezont, további fejlesztésre felterjesztve. Egyébként fenti ízkombináció eredménye egyben válasz a "Hogyan állítsunk elő eperhez hasonló ízt eper nélkül?" kérdésre, de mi azért szeretjük J
