2012. június 1.

Libanoni joghurtos spagetti

Ma ugyan teljesen véletlenül keveredtem Libanonba, egy jó kis tésztareceptet keresve, de a minap említettem már, hogy szeretnék kalandozni szerte a világban. Legalább virtuálisan.
Felemás nap volt a munkahelyen, ami ugyan a rémes reggel után kifejezetten javuló tendencia, de gondoltam, az este legyen még jobb. Főzzünk.
Férj persze tésztát rendelt, én meg valami könnyűt akartam. Tele van a hűtő joghurttal, gondoltam, egy próbát megér, rákerestem, vajon nagyon elvetemült dolog-e joghurtos tésztaszószt gyártani? Naná, hogy nem. Az első pár találat között volt az a kiinduló recept, amelyből igencsak kellemes vacsorát sikerült varázsolni az itthon rendelkezésre álló alapanyagokból.


Hozzávalók (2 főre):

180 g spagetti
350 g natúr joghurt lecsepegtetve (vagy 250 g sűrű joghurt)
4 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1 ek semleges ízű étolaj
1 marék fenyőmag (nálam most csak egyéb magkeverék)



A fokhagymát nyomón áttörjük, forró olajon megfuttatjuk, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet és néhány keverés után elzárjuk alatta a gázt.
A tésztát sós vízben fogkeményre főzzük. A joghurtot hozzákeverjük a (nagyképűen akár pestonak is nevezhető :)) fokhagymás cucchoz, ízlés szerint sózzuk, majd beleforgatjuk a lecsepegtetett tésztát. Azonnal tálaljuk, tálaláskor pirított magvakkal szórjuk meg a tetejét.

A krémes, üde tésztát feldobja a pirított magok roppanása. Egy pohár fehérborral jó kis randivacsora, egyszerű, de nem mindennapi íz. Erősen ajánlott kipróbálásra, mert úgy különleges, hogy egy mezei coopban is bevásárolhatunk hozzá mindent.

És milyen hely lehet Libanon? Hát jó, ha ilyen a házikoszt :)
Viccen kívül, azért nem egy békés hely, gondolom, előbb kapnak golyóálló mellényt a gyerekek, mint legót. Ráadásul az az ország, ahol még a mi MÁV-unknak is örülnének, ugyanis vasúthálózatuk sincs.
Békeidőben azért nem semmi hely lehet, már csak természeti és építészeti kincseit tekintve is.



Konyhája az arab országok közük kiemelkedik, főként török, de francia hatások is érték. Tengerparti ország lévén a halak, tenger gyümölcsei nagy szerepet kapnak étkezésükben, de a bárányhús is tradicionális libanoni étel. Szívesen használják a cukkinit, padlizsánt, karfiolt, de a burgonyát is.
Híres a spanyol tapashoz hasonló mezze, mely hideg vagy meleg apróbb fogások sorozata. Az egyik kedvenc konyhai alapanyagom a bulgur összetevője talán legismertebb nemzeti eledelüknek, a tabboulehnak. Desszertjeit nagyon szeretném: a baklava nyilván az oszmán hatás miatt vált nemzeti édességgé, viszont fűszeres-narancsvizes fagylaltjuk is nagyon ütős lehet. A kávét gyakran fűszerezik (a fűszerek királynőjeként is számon tartott) kardamommal, azt hiszem, nekem való hely lenne. Kizárólag békeidőben.

Képek forrása: www.lebanon.com