Cézár-saláta

Bár nem az egyetlen, az eredeti, de a miénk.Annyiféle különböző (sokszor egyenesen felismerhetetlen) változatát fogyasztottuk különféle vendéglátó-egységekben és megannyi verzióját olvastuk az autentikusnak mondott receptnek, hogy úgy döntöttünk, a sajátunk az igazi.

Piedone-melegszendvics

Van az úgy, hogy a napi daráló után csak annyira futja, hogy ne mirelit pizzát vegyünk elő, hanem valami improvizatív szülessen a nem túl gazdag kamrapolc dacára.
Volt itthon hagyma, néhány konzerv, darab sajt, nem is olyan rossz... de semmi nem tud inspirálóbb lenni a szükségnél: 20 perc alatt kész volt a vacsora és a másnapi ebéd is.

Hozzávalók:

közepes fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 doboz lecsepegtetett vörösbabkonzerv
fél doboz paradicsompüré
1 kk őrölt chilipaprika
só
bors

kenyérszeletek

1-2 ek tejföl
reszelt sajt

A hagymát karikáztam, egy kanál olajon pirítottam, ment rá a zúzott fokhagyma, a doboznyi vörösbab és a paradicsom. Villával jól szétnyomkodtam a babot, fűszereztem, öt perc alatt öszerottyantottam.
Egyik fele pirítósra került, egy kanál tejföllel és reszelt sajttal a tetején ettük. Elegánsabb megoldás, ha puci kenyérszeletekre tesszük, és sütőben olvasztjuk rá a sajtot.

Másik feléhez hozzákevertem egy fél zacskó gnocchit, meglett a másnapi ebédem. Gyerekeknek szintén, a gnocchi másik fele ment a standard pesto-társaságba, hadd örüljön mindenki :)

Tejfölös vargányaleves

Ez itt a kedvenc őszi-téli levesünk. Mielőtt a télnek is vége lesz, gyorsan bedobom a köztudatba, hátha másnál is akad a kamrapolcon kis szárított gomba. Kiadós, krémes, aromás, utána maximum egy kis desszertet csúszik.

Pepi 8 (ét-és fehércsokis-mandulás torta)

Nnna, ezt is megértük. Mágus Pepi ma nyolc éves lett. Hogy miért mágus? Karácsonykor azt mondta, hogy szülinapjára havat kért a Jézuskától, és meglátom, meg fogja hozni. A tanítónőtől meg a hétfői fogadóórán megtudtam sok más egyéb mellett, hogy háromemeletes tortája lesz a gyerekemnek (naná, hogy ő meg a Pepitől tudta...). Tegnap este nyolckor még mindkettő valószerűtlennek tűnt. Aztán reggelre a torta (a  háromemeletes) a hűtőben, a hó meg a ház előtt volt. Hát így.

A torta készítése egyébként nem főzős blogba, hanem kabaréestre való. A recept improvizatív, néhány ponton tökéletesítésre vár, de a jól sikerült részeket leírom:

Tészta:

14 tojás
8 kanál liszt
7 kanál mandulaőrlemény
14 kanál cukor
1 ek vanília-esszencia
2 púpos tk sütőpor

A sütőt előmelegítem 180 fokra.
A tojásokat kettéválasztom, a sárgákat a vaníliaesszenciával és a cukorral fehéredésig keverem. A lisztet, mandulát, sütőport összeszitálom, beleforgatom a kikevert tojásmasszába, majd óvatosan hozzáadom a kemény habbá vert fehérjét is.

Egy 24, egy 18 és egy 12 cm-es tortaformát sütőpapírral bélelek, és a következőképp osztom el a masszát:
felét a nagyba, a maradék 3/5-t a közepesbe, 2/5-ét pedig a kicsibe öntöm, és a meleg sütőbe tolom.

A sütési idő változik a tortaformától, nálam a legkisebb egy kislábasban sült, és ugyanannyit töltött a sütőben, mint a közepes (kb. 20 perc), a nagynak kellett nagyjából 30 perc. Tűpróbával dől el a mutatvány, vagy ha "visszarúg" a piskóta (ha benyomjuk a felületét, már éreznünk kell kis ellenállást a kész tésztánál).

A krémek:
1. sűrű mandulás csokikrém (100 g étcsoki, 50 ml tejszín, pár csepp keserűmandula-aroma)
2. csokiganache (300 g étcsoki, 350 ml tejszín)
3. fehércsokis krém (200 g fehércsoki, 200 ml tejszín, 5 dkg vaj)

A lapokat jó esetben három-három részre vágom (én az alsót elbénáztam, hagyjuk...), és tetszés szerinti sorrendben töltöm be a lapokat. Nálam: sűrű csoki-ganache-fehércsoki-ganache-fehércsoki-ganache-fehér csoki-ganache-sűrű csoki-ganache borítás lett a sorrend, azt hiszem. Már hajnalban jutottam el eddig, de a díszítés még csak ezután jött...
Éjjel egykor meglehetősen hanyagul dobáltam rá a tortadarát, hogy valami formája legyen, tényleg csak percek választottak el attól, hogy a robotgépbe hajítom az egészet, és cake poppá transzformálom. De kár lett volna érte, mondjuk cukrásznak még nem vennének fel sehová, legalábbis a külalak alapján :)

S hogy ez a kis mágus milyen különleges napon született, arról részletek itt, remélem, a rossz elkerüli a jóslatok közül. Emlékszem, tudatlan koromban azt hittem, félrebeszél a néprajztanárunk, mikor Üszögös Szent Pétert emlegette, addig sose hallottam róla. Aztán lám, tett róla az élet, hogy alaposan megjegyezzem :)

Hamis dödölle

Az egyik legnépszerűbb bejegyzés a blogon a dödölle. Nem csodálom, nálam jöhetne szinte minden nap. Bevallom, többször kívánjuk meg, mint nekiállok a munkaigényes verziónak, főleg, mióta kifejlesztettem ezt a trükkös kis dödi-pótlékot. Annyival nem rosszabb, mint amennyivel egyszerűbb, tipikus munka-suli-különórák utáni vidító vacsora.

Donut, a sütőben sült fánk

Az egyik meghatározó fánkélmény olyan tizenöt évvel ezelőtt ért. Az azóta hazánkból már kivonult Dunkin' Donuts kínálata teljesen elbűvölt. Ahányszor Budapesten jártam, valahogy mindig sikerült útba ejteni egyik üzletüket valami bűnösen édes, színes vagy csokis, millió kalóriás változatért. Csalódott is voltam, mikor pár év után eltűntek a vidám üzletek a fővárosból.
Egy jó darabig el is fojtottam az amerikai fánk iránti vágyamat, viszont a januári Good Food fánk-összeállításában rögtön kiszúrtam az alábbi változatot.
A receptben nem volt semmi hókuszpók, ráadásul az égett olaj szagával sem kell ez esetben megküzdeni, megfelelő választás volt az éj leple alatti sütögetésnek szerdán (én voltam a soros sütiszállító), ma meg ismételhettem is a minimálisan hackelt receptet, mert az itthoniak reklamáltak, hogy nekik nem maradt elegendő az előző eresztésből, ami igencsak ízlett nekik. Ebben a remek időben nem volt ellenvetésem, legalább holnapi reggeli pipa.

Hozzávalók:

tészta:
100 g puha vaj
200 ml tej
50 ml tejszín
50 g cukor
5 g porélesztő
1 tojás
1 kk só
1 kk vaníliaesszencia
415 g liszt

csokis cukormáz:
1 tojásfehérje
75 g porcukor (3 púpos ek)
75 g olvasztott étcsoki
1 kk vaníliaesszencia

A tejet, tejszínt langyosítom (praktikus a vajjal együtt mikróban vagy kis lángon a tűzhelyen), majd a hozzávalókat a fenti sorrendben keverőtálba mérem és géppel vagy kézzel alaposan kidagasztom. Tiszta konyharuhával letakarva meleg helyen egy órát kelesztem.
Mikor szépen megkelt, a tésztát lisztezett deszkán átgyúrom, s kb. 2 cm vastagságúra nyújtom. Két kör alakú kiszúróval alakítom a hagyományos lyukas formára. Én egy 10 cm átmérőjű fagyiskelyhet, illetve egy kis kerek kiszúrót használtam (utóbbi 3,5 cm átmérőjű).
A fánkokat sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, és további 20 percig kelesztem. Ezután 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöm.
Miután a fánkok megsültek, rácson hűtöm őket, és elkészítem a lényegét adó cukormázat.
A tojásfehérjét félig felverem, majd kanalanként adagolom bele a porcukrot. Hófehér, lávaszerűen folyó anyaggá habosítom, hozzáadom a felolvasztott, langyosra visszahűtött étcsokit és a vaníliaesszenciát. Innentől kell gyorsan dolgozni, mert a massza nagyon gyorsan megköt.
A kihűlt fánkokat gyors mozdulattal fejjel lefelé megmerítem a masszába, tekerő mozdulattal kiveszem, visszarakom a rácsra, és megkérem valamelyik szabadon tébláboló családtagomat, hogy díszítse kedve szerint színes cukrokkal. Vagy esetleg növesztek még egy kart.
Az előző alkalommal azt gondoltam, egyedül is elég vagyok a feladatra, de mire végigértem a burkoláson, az első pár darabon már annyira megszilárdult a bevonat, hogy leperegtek a cukorkák. Így meg legalább a fiúk is bevonódtak szépen a melóba.
Rosszevő Pepi le is nyomott kettőt belőle, ami nem kis teljesítmény, ugyanis laktató példányok. Nekem fenti adagból 12 db gurigát sikerült kihozni, ez ügyesen helyezve pont rá is fért a legnagyobb sütőlapra.

Ha esetleg túl unalmas lenne a két kiszúróval ügyeskedés, itt egy alternatíva (bocs, mindig eszembe jut az amerikai fánkról:))

Csak úgy

Sok ilyen nem lesz, de most úgy örülök, hogy nekem is sikerült igazi, ragacsosan édes, fényes, csokis amerikai stílusú fánkot sütni, hogy menten világgá kürtölöm:

Bagett gazdagon

Bevallom, a hétfő az egyik kedvenc napom a héten. Akkor még friss és éber vagyok, inspirál az új hét, és általában a hét első napján olyan könnyen megy minden. Még nem akarok kettőkor aludni a munkahelyemen az asztalnál, könnyen megy a heti tervezés, és valahogy az itthoni rutin is pikk-pakk megy. Nálam a szerda a mélypont, a csúcs pedig egyértelműen a szombat.
Ma például eljutottam évek óta az első spinning-edzésre. Mi tagadás, testemnek-lelkemnek nagyon kellett már. Ilyen napokra pont megfelelő az utóbbi idők nagy újra-felfedezése. A félkész bagett.
Korábban mindig volt itthon pár zacskó, mi tagadás, imádjuk. Nem kell kétnaponta ellenőrizni, elromlott-e már, 10 perc alatt kész a sütőben, és nagy melléfogásunk még nem volt minőség-ügyileg sem, szépen hozta az elvárt szintet. Kétszáz forintért azt hiszem, nem rossz vásár, még ha nem is vetekedhet a házi péksüteménnyel.
A minap, a nagy hóhelyzet alkalmával párat bespájzoltunk itthon éhenhalás ellen, s most pusztítjuk.
Szerintem így a legjobb:

A sütőt előmelegítem 220 fokra, egy sütőlapra szilikonos papírt terítek.
A bagetteket kiveszem a zacskóból, félbevágom, a tepsire helyezem őket.
Fél dl olivaolajat elkeverek 2 gerezd zúzott fokhagymával, sóval, borssal, meglocsolom vele a bagetteket.
A kenyérkékre halmozom, amit a hűtőben/kamrában találok, ehető, és nem túlzás.
A kész kompozíciót forró sütőbe helyezem, és kb. 10 perc alatt készre sütöm.

Kedvenc összeállítások nálunk:

• tonhal-főtt tojás-lilahagyma-petrezselyem-sajt (enyém)
• sonka-aszalt paradicsom-olajbogyó-bazsalikom-sajt (uramé)
• szalámi-kukorica-lilahagyma-sajt (nagymamáé)
• pesto szósz-tejföl-sajt (igen, bingo, a Pepié :))

A Pötyi meg mindegyiket szereti, főleg, ha sok és sokféle van belőle.
A variációk végtelenek, tényleg csak a képzelet és a jó ízlés szab határt a játéknak. Mindenesetre ha nincs sok időm és viszonylag sok maradék ez-az van itthon, az egyik legélvezetesebb választás vacsorára.

Ami még hétfőn sem mindig sikerül, az a fotó, de kaptok kárpótlásul kis francia zenét, mesés sztorival.

Forró gyömbérital

Csodaszer, én mondom. Higgyetek nekem, szent Karácsony napja óta vacakolok itt megfázással, különféle hozadékaival. Felsorolni is sok, hányféle varázsszert próbáltam ki a fokhagymától a neocitranon keresztül az antibiotikumig. Eredmény nagyjából zéró. Ma viszont megtörtént a nagy áttörés: jól vagyok, huszonnyolc nap után maga a csoda, kérem szépen.

A megoldás végig az orrom előtt hevert, külön-külön próbálgattam is az összetevőket, a puzzle azonban csak  hétvégén állt össze. Nagyon tele volt a hócipőm a takonykórral, és némi netes gyűjtőmunka és az alapanyagok leltározása után az alábbi receptet sikerült kiköböznöm:

nagy kockacukornyi hámozott, friss gyömbérgyökér
1 narancs leve
1 ek méz
2 dl víz

A vizet megmelegítem kb. 60 fokosra. Fokhagymanyomón átpréselem a gyömbért, a mézzel együtt a vízbe keverem. Jól elkeverem, hozzáadom a narancs (nálam épp vérnarancs) kifacsart levét, és amint iható hőmérsékletű, elkortyolgatom, majd alszom egy kiadósat.
A narancs helyett természetesen citrom is használható, rosszabb és egészségtelenebb nem lesz, viszont célszerű a méz mennyiségét duplázni.
Három este egymás után egy ilyen koktél, mellette napi minimum 2-2,5 liter folyadék, és a makacs náthát mintha elfújták volna.

És mert ma van mindkettejük napja, egy dal az egyik legnagyobbtól a másik kedvenc által:

Képek forrása: nursesnetwork.com, drinkoftheweek.com, idealmagazine.co.uk

Vaníliaesszencia

Igazi kozmopolita flaska: kanadai juharszirupos üvegben ukrán vodka és madagaszkári vanília násza. Maga a csoda. Pont mint a papír a háttérben.

A kép önmagában is elvinné ezt a bejegyzést, de nem bírom magamban tartani a szavakat. A recept nem sok szót érdemel (vodka, vaníliarúd), viszont a hatásuk annál inkább.

Életem első 32 évében nem kóstoltam vaníliát. Gondolom, ezzel nem voltam egyedül. Egyfelől az egyik legdrágább fűszer a világon, másfelől csak trópusi éghajlaton terem meg, nehezen kúszik hát be a hazai táplálkozáskultúrába. 

Kis hazánkban ma is felső kategóriás cukrászdába kell mennünk, ha nem etil-vanilinnal ízesített fagyikat, tortákat szeretnénk kóstolni. Mi tagadás, én is nehezen emeltem be a konyhai rutin-alapanyagok közé, ugyanis nem egyszerű jó minőségű ÉS elfogadható árú vaníliarudakhoz jutni, legalábbis itt vidéken.

Először egy teszkóban kapható rúddal próbálkoztam, horror ára volt, ráadásul semmi nagy flash, kis száraz izé volt, mondjuk, legalább illatos. Aztán valahonnan került a házhoz egy fiolában egy vaníliarúd (fogalmam sincs honnan, de tényleg), és elvesztem. 

Puha volt, illatos, rengeteg apró mag volt benne, és olyan, de olyan aromát adott a sütinek, amit még sosem éreztem. Ehhez jött Mautner Zsófia tavaszi kőszegi előadása, ahol szintén szóba került ez a csodás fűszer, és az esszencia is. 

A blogján meg is találtam a leírást és számos érdekességet a fűszerről. Minden nap elolvastam egy héten keresztül, csak kattogott a fejemben, hogy kell, kell, kell. Némi matekozás után kicsiben kipróbáltam, hónapoknak tűnő várakozás után elkezdtem használni, és végleg beleszerettem. 

Elhatároztam, hogy a karácsonyi gasztroajándékok egyike a vaníliaesszencia lesz, meg kell ismertetnem szélesebb körben is ezt a csodát, így a hátralévő fél évben változó intenzitással bújtam a netet vanília-forrásért. Az utolsó pillanatban Ebayről rendeltem, ami jó döntésnek bizonyult. Nagyon jó áron, kiváló minőségű rudakat hozott a postás, így december elején beindulhatott a sorozatgyártás.

Kell hozzá:

250 ml vodka

4 rúd vanília

jól záródó üveg

A vaníliarudakon hosszanti irányba vágást ejtek, beleteszem őket az alkoholba, majd gondosan lezárom. Hűvös, fénytől védett helyre teszem, az első hét után két-háromnaponta felrázom. Kb. 4 hét múlva oldódnak ki az aromák teljesen, ekkor szép borostyánszínű, telt, édeskés illatú alkoholt kapunk (a képen egy kétnapos esszencia-kezdemény látható). Nagyjából egy teáskanál felel meg egy zacskónyi adag vaníliának.

Ez egy varázsflaska: mind a vodkát, mind a vaníliát lehet pótolni, ha megfogyatkozik: így lesz belőle soha ki nem ürülő üvegecske. Már ha a felhasználó is úgy akarja, és kellő gondossággal pótolja a hiányzó anyagot.

Kiváló sütemény-krémekbe, egyéb cukrászkölteményekbe (madártej, vaníliafagyi, tiramisu és társai), de jó alap koktélkeveréshez, de akár egy szimpla forró csokit vagy a reggeli kávét is más dimenziókba repíthetjük vele.

S ha Nektek is jólesik a dallamos spanyol beszédet hallgatni ebben a zord időjárásban, itt egy kis film a vaníliarudak termesztéséről, feldolgozásáról: