Míg főtt a vacsora, a sütőt előmelegítettem (180 fok), a maradék tésztát addig nyújtottam, míg két formára való kijött belőle. Miután a tésztát a sütőformába egyengettem, villával néhány lyukat böködtem rá, majd sütőpapírral borítottam a formákat, s közepébe lencseszemeket kanalaztam. Ez a pitesúly, kérem szépen. Nagy találmány, formában tartja a pitetésztát, hogy a cuccos kis tölteléknek legyen hová férkőzni.
15 perc sütés következett.
Ezalatt az idő alatt gőz felett felolvasztottam 50 g étcsokit, belekevertem 2 ek mogyoróvajat, 1 ek mandulatejet és belemorzsoltam az uram titkos vajkaramella-készletéből két darabot.
A megsült pitéket rögtön kivettem a formából, és a még langyos csokis masszát belekanalaztam a közepükbe. 10 perc hűtés után tálaltam, a következő párbeszéd kíséretében:
- Pepike, Pötyi, gyertek, kész a desszert.
Nagyobb jön, megkóstolja, távozik.
- Pötyike, gyere, kész a desszert!- hívom a kockuló kisebbiket.
- Nem akarok desszertet, Linuxot akarok.
- De ez pite, csokis mogyoróvajas, akarom mondani, pingvines pite,
- Honnan tudtad, hogy a Linuxnak pingvin az ikonja?- derül fel az arca, majd jön, és fél perc alatt betörli az adagját.
- Ez jó, ilyet csinálhatnál minden nap gépezés utánra. De most már menjünk aludni, kimerültem a piteevésben :)
Konklúzió: csináljatok egyszerre sok pitetésztát, 10 perc alatt összedobható jutalom lehet belőle gyakorlatilag bármikor. Ma különösen jól jött ezen a szünet utáni, nehezen induló, mégis dolgos napon.
Ha az utolsó fél pite fotójára kíváncsiak vagytok, kattintsatok, és gyertek az Instagramra. Ha elviselitek a kis gyösz mobilos fotóimat, időnként kaptok kis extra tartalmakat is :)
