Hétfő, új hét, új remények. Ennek örömére utazzunk kicsit Görögországba, jó?
Ma éreztem először fél év óta, hogy menni fog hosszabb távon a munka, gyereknevelés, háztartásvezetés, plusz van egy halvány esély arra is, hogy ne zakkanjunk bele teljesen, és jusson idő és energia a hobbikra és egyéb mániákra. Ráadásul a konyhában is volt nem kis sikerélményem, ez itt.
Sosem gondoltam, hogy valaha képes leszek azt az ízt reprodukálni, amit majd 15 éve keresek. Az első "felnőtt" nyaramon ugyanis az ösztöndíj-pénzt félretéve eljuthattam Görögországba. Óriási élmény volt, akkor láttam először tengert, ésatöbbi. Ugyan egy elég szörnyű turista-gyűjtőhelyen laktunk, legalább egy helyi család által üzemeltetett apartmanházban, és nem szállodában. A nagymamám-korú néni főzött ránk, igazi görög specialitásokat, többek között muszakát is, ami nagyon ízlett.
Akkoriban még nem voltam a konyhában ekkora vitéz, eszembe se jutott, hogy én tudnék ilyet, egyszer-kétszer vendéglőkben próbálkoztam itthon, de hamar feladtam, nem volt az igazi, nem volt "olyan".
Tegnap kaptam álomszép padlizsánokat, ma pont úgy álltak a csillagok, hogy volt kedvem és időm a napi robot után a konyhában szöszölni, így laza két óra alatt sikerült egy lebutított változatot készíteni, némi pasi-segítséggel, természetesen.
Hozzávalók:
2 nagyobb padlizsán
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
fél kiló darált marhahús
1 doboz darabolt paradicsom (400 g)
1,5 dl sűrű natúr joghurt (kb 2,5 dl sima lecsepegtetve)
1 tk oregano
só
bors
késhegynyi fahéj
étolaj
10-15 dkg sajt a tetejére
A padlizsánokat megmosom, szárítom, kb. egy cm-s karikákra vágom. Olajjal teli edénybe mártom, lecsepegtetem róla a felesleget, és serpenyőben 2-3 perc alatt megpirítom. A kész korongokat sütőpapírra helyezem, sózom, borsozom. Ez a művelet a legmelósabb, eltart egy ideig, míg az összes kis karikát megpirítom, de innentől rutinmunka.
A hagymát kockázom, 2 ek olajon üvegesre pirítom, belenyomom a fokhagymagerezdeket, és rögtön a darált marhahúst is hozzáadom. Finoman fűszerezem (só, bors, fahéj), morzsára pirítom.
A paradicsomot összekeverem a lecsepegtetett joghurttal, sózom, belekeverem az oreganot.
Egy tűzálló tálat veszek, a következőképp rétegezem a fentieket: egy sor padlizsán, egy sor hús, egy adag paradicsomos szósz, ezt ismétlem, míg el nem fogynak az alkotóelemek (nekem 3 szintes lett). tetejére sajtot reszelek, majd 200 fokos sütőben nagyjából 20 percig sütöm. Ha a sajt szép piros a tetején, akkor mondható késznek. A sütőből kivéve kb. 10 percig pihentetem, s csak utána vágom kockára, így kevesebb eséllyel dől szét a halom.
Rizzsel vagy krumplival rétegezve kiváló egytálétel, mi most épp friss kenyérrel ettük, csak ajánlani tudom, bár tunkolás-pártiak előnyben :)
Rájöttem arra is, mekkora őrültség lett volna kihagyni a fahéjat (bevallom, kicsit meginogtam az elején), mert pont az adta meg azt a pluszt, amit éveken át kerestem a muszakában.
A legnagyobb dicséret az volt, hogy férj felajánlotta, hogy innentől ő pirítja hozzá a padlizsánt, nehogy ez tartson vissza abban, hogy ilyen nagyot alkossak egy szimpla hétköznapon. No meg repetázott is, többet ér ez minden szónál :)
Telitalálat volt hozzá a Láng-pincészet 2009-es bíborkadarkája. A kőszegi borok közül az egyik legjobb, amit valaha kóstoltam.
Végül egy ajánló: Az örökkévalóság meg egy nap, Theo Angelopoulos filmje. Az örök TOP 10-ben van nálam, 1998-ból, abból az évből, mikor kicsit jobban megismerhettem a görögöket. Órákat tudnék beszélni a filmről, ami miatt most röviden ajánlom, az az eredeti görög szöveg (egy csoda, na) és a filmzene. Gyönyörű, ugye?
