Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon

A névadással bajban vagyok sokszor, a gyerekeimét is beleértve. Még jó, hogy túlhordtam mindkettőt, így megúszták az Anonymus1, ill Anonymus2 elnevezéseket :)
Ez itt egy bulgur-alapú, citromos, cukkinis, petrezselymes étel, amolyan köretféle, mi most csak úgy magában vacsoráztuk, a báránycomb nekünk nem kifejezetten hiányzott mellőle.
Arra már a nyár folyamán rájöttem, hogy a cukkini és a citrom szeretik egymást, általában gnocchi feltétjeként szerepeltek. Most bulgur volt, mert a Pepi rákapott a tejfölös-kakukkfüves bulgurra, így ezt kell nekünk is ehetővé variálnom egy ideje. A mostani verzió jól sikerült. Szerintem.

Schoko banane tortácska

A tökéletes napindító kávé mellé. Ünnepeltünk a minap, ezért akartam valami igazán finomat készíteni a reggeli kávé mellé. Muffint szerettem volna, de nem volt itthon tojásom, így módosítani kellett a tervet. Valami gyorsan elkészíthető, csokit is tartalmazó édességet szerettem volna, mert amiben csoki van, az csak jó lehet, ugye?

A Good Food sorozat desszertes könyvében jó pár leveles tésztával készült édesség szerepel, gondoltam, ezennel meghasonlok önmagammal, és jó lesz most édesen az egyik kedvenc konyhai alapanyagom..

A feltét impró, itthon található alapanyagokból erre futotta, de kiválóan sikerült a kísérlet.

Máglyarakás

Szegény konyhasziget. Mostanság robotpilóta üzemmódban vagyunk, nem fotózni, meg közzétenni, készíteni is alig van időm az eleséget. Az iskolakezdés jobban megvisel, mint a Pepit. Szerencsére. Ő élvezi, mi meg úszunk a tennivalókban, de még mindig jobb, mint fordítva.

Most itt egy kényeztetős kaja, leckeírásban megfáradt szülő örömére.

Nincsen veszély, csiga…

Az alapanyag, ami általában megment a hideg ebédtől-vacsorától, az a félkész, hűtött leveles tészta. Jolly joker, időspóroló és nagy maradék-elnyelő, általában lepénynek készítve használjuk fel.

A sütőt előmelegítem 200 fokra, előveszek egy akkorka tepsit, amibe belepasszol a kihajtogatott tészta, ha kis pereme lesz, attól nem lesz rosszabb, sőt…

Innentől gyakorlatilag úgy működik, mint a pizzatészta, mehet rá tejföl, vagy paradicsomszósz, feltétnek a sonkától a szőlőig bármi. A legkedvesebb variációinkról teszek fel később részletes leírást, most csak képek, meg egy újabb csigusz.

Lángos

A legtöbbször, ha készítek valami újdonságot, nagyon jól sikerül először. Másodjára általában halványabb a produkció, harmadszor meg biztosan változtatok rajta valamit.

Ez az a recept, ami meglepett először, mert ezt a lángost kerestem. Nem a krumplisat, nem a kefireset, hanem azt a strandon meg piacon kapható egyszerűt. Bingo. Ráadásul a recept közlése előtt jó sok hasznos praktikát is megosztanak lángossütés-ügyileg.

Másodszor azért lepett meg, mert még jobban sikerült, mint először. Harmadszor meg azért lepett meg, mert még a Pepinke, a híresen rosszevő fiam is eszméletlen mennyiséget tüntetett el belőle. Ezek után eszembe sem jutna változtatni a recepten J

Zserbócsiga

Volt nekem egy jó, mi több, isteni kakaós csiga receptem, de elveszett. Viszont találtam egy egészen hasonlót Gabojszánál, és ezt sütöm egy ideje, még sosem hagyott cserben.

Ezúttal a standard kakaós mellett készült ez a remek sárgabaracklekváros-diós, csokival a tetején.

Túródesszert

Nem túró rudi, de valami olyasmi. Nagyobb, mint az óriás, és nem rudi.

Körte-szeder lekvár

Körteszezon van minálunk, a kert egyetlen gyümölcsfája hajlott kora ellenére is szép gyümölcsöket ad.

Babakaja készül belőle minden mennyiségben, de a maradékból nem lehet minden nap tortát sütni, itt az ideje a lekvár-projektnek, gondoltam.

Még a régi lakásban abszolváltam az idén két menetes eperlekvár-főzést, de az új terep még lekvárszűz volt. Tegnapig.

A körte ugye adott volt, de én meg nem enném a körtelekvárt úgy magában, kellett hozzá valami, ami feldobja, mondjuk, nagy kedvencünk, a szeder. Már csak fel kellett hajtani egy kilónyit. Nem volt egyszerű.

Van itt ez a nagyon frankó becsületkasszás rendszer, cserébe viszont nincs rendes zöldséges. Mész az utcán, valahol ki van téve jóféle háztáji zöldség, gyümölcs, és ha arra van szükséged, és épp van nálad aprópénz, akkor megveszed. Ha nem, akkor szívás van. Mert van ugyan három zöldséges, egyiknek az áruja nem túl vonzó, második méregdrága, a harmadik meg messze van, és nincs nagy választék egyik helyen sem.

A tegnapi babakocsis séta alkalmával viszont szerencsém volt, szeder is volt, olcsó is volt, szép is volt, indulhatott a lekvár-hadművelet.

Hozzávalók:

1 kg szeder

1 kg körte (nettó súly, tisztítás, darabolás után)

750 g cukor

1 nagyobb fahéjrúd (nálam most csak ilyen darabolt volt, elkézműveskedtem a szebbeket)

A szedret szűrőben átöblítettem, a körtét hámoztam, daraboltam, majd a cukorral együtt feltettem főni.

Viszonylag nagy lángon kezdtem, csak az első negyedóra után vettem lejjebb picit a lángot, mikor habosodott a teteje a szirupnak. Ekkor dobtam bele a fahéj-rudakat is, amiket üvegbe töltés előtt kihalásztam a masszából.

Egy órán át főztem a lekvárt gyakori kevergetés mellett, majd sterilizált üvegekbe töltöttem. Az üvegekre fémtetőt tettem, majd fejjel lefele állítva plédbe csavartam, és egy kosárkába tettem hűlni. A nagyok ezt nevezik szárazdunsztnak.

Nem tettem bele semmi adalékot, anélkül is jó masszív lekvár-állaga lett szerencsére, mert igyekszem kerülni az efféle trükköket a konyhában, megéri a tiszta késztermékért plusz félórát állni a tűzhely mellett.

Uzsonnára teszteltük a fél üvegnyi maradékot, jó sűrű lett, és kellemes nyárvégi íze van. Kívánkozik alá ez a tökéletes kalács, nálunk majd legközelebb, most épp tojásválságot élünk, jobb híján toronyi kenyérrel is finom volt.

Csokis banánkenyér

Nyár két nap után tegnap balra el, ismét egész napos esőzés és hűvös, sütőt bekapcsolni, szénhidrátbomba rulez. 

Csúsztatott palacsinta

P. régóta emlegette, hogy már nagyon rég nem evett csúsztatott palacsintát.
Mindkettőnk családjában a nagymama volt a konyha ura gyerekkorunkban, hisz szüleink dolgoztak, a nagymamáink, akikkel együtt laktunk, pedig vezették a háztartást.

Ez a recept viszont kivételesen az édesanyjához kötődik, ő szokta ezzel az étellel a családot kényeztetni amolyan „anya-étel”.

Sajnos ő már nem tudja megsütni a fiának a csemegét, mert évek óta nincs köztünk, így rám várt a nagy feladat, vajon tudok-e valami olyat alkotni, ami nyomokban idézi a régi ízeket?