OK, kiválaszthatnám mondjuk március ötödikét is, de mivel nem vagyok az a bulizós típus, tehát pont ráérek ilyenkor, és adja is magát a dolog, nálam hagyományosan ezzel telik az év utolsó napja.
Egy jó nagy bögre tea mellett először az Éviránytű kitöltése, majd ez a kis hagyományos bejegyzés a blogon.
A 2018-as évre a kívánságom így szólt:
"A jövő évvel kapcsolatos legnagyobb vágyam talán, hogy legyen mindig partner, legyen őszinte szó, nyitottság, építkezés, erő és kitartás is."
A hagyományosan összeállított képkollázsom pedig ez volt:
A 2018-as év sokáig emlékezetes marad. Nem volt egyszerű, sőt, egy kifejezetten nehéz, küszködős év volt. Sajnos a vágyak sorában a legelső, az alapvető, az egészség rakoncátlankodott, mind nálam, mind a családban, de szerencsére mind erő, mind kitartás, és legtöbbször partner is akadt a nehézségek leküzdésére. Az őszinte szavakból, visszajelzésekből, baráti találkozásokból lehetett volna több is, de legalább vannak konkrét tervek a jövőre nézve.
Panaszra nincs ok, lássuk sorban hónapról hónapra ezt az elmúlt, mozgalmas évet:
A január az Írottkőn kezdődött, immár hagyományosan. Volt egy szuper beszélgetés Sopronban D. Tóth Krisztával, ráadásul nagyon jó társaságom volt, egyik volt osztálytársam. Sokáig emlékezetes este marad, csakúgy, mint a hagyományos januári, holtszezonos Balaton-part látogatásunk is, természetesen némi Kistücsökkel gazdagítva Balatonszemesen.
Február Budapestről szólt, minden hétvégémet ott töltöttem. Két alkalommal tanfolyamon, aminek eredményeként sporttáplálkozási tanácsadó lettem, kétszer pedig a fiaimmal. Külön-külön szerettek volna velem kirándulni. A nagyobbal kiállításra mentünk, és ettünk egy jót a Panificio il Basilico-ban, a kisebbel pedig belvárosi sétát tettünk, és meglátogattuk közös kedvencünket, a Chouchou cukrászdát Újlipótvárosban.
Márciusban megvettem a régóta vágyott országúti bringámat, használtan, de nagyon jó vételt sikerült kötnöm, jó pár kilométert tettünk meg együtt a környéken.
Április egyik legemlékezetesebb eseménye egy SzBB koncert volt Sopronban. Volt még néhány csuda bringatúra Alsó-Ausztriában és az Őrségben, illetve egy szuper hétvége második otthonomban, Cesky Krumlovban.
Május elsősorban az UltraBalaton hónapja volt, a bakancslistámról egy fontos tétel mellé került ezzel a pipa. Szuper csapattal, sok nevetéssel, élménnyel teljesítettük a Kört, remélem, valahogy még lehet részem hasonló élményben. A következő évben futóként biztosan nem leszek ott, de visszavágyom.
E hónapban újabb bakancslista-tételt kipipálva életemben először egyedül repültem, barátnőmhöz mentem ki Franciaországba, egy igazi csajos hétre, ez is az év egyik fontos hete volt.
A hónapot Tihanyban egy páros félmaratonnal, illetve a grazi Ukulele-fesztivállal zártuk, ami életre szóló élményt adott.
Június az egyik kedvenc hónapom, kitör a vakáció, amit már a húsvéti szünet óta annyira vár mindig az egész család. Már-már hagyomány, hogy a szünet kezdetét egy tengerparti mininyaralással ünnepeljük Krk szigetén, szerencsére idén is részünk lehetett benne, de még előtte (magamhoz képest) gyorsan lefutottam életem leghosszabb távját Keszthelyen, 14 kilométert. Az egyik legjobb hangulatú futóverseny volt, amin valaha részt vettem, ez bekerült a '19-es vágyak közé.
Július, szülihónap. Egy tökéletes hétvége Alsó-Ausztria délnyugati csücskében,az Ybbstal környékén. Volt hosszú bringatúra, igazi alpesi ételek, Hochkar-és Ötscher-mászás. Hagyományosan e hónapban kapok a családtól egy hét (vagy pár nap) gyerekmentességet, ami gyakorlatilag csak annyit jelent, hogy itthon is dolgozhatok nyugiban :) De mindig feltölt ez a pár nap, jó kis hagyomány a nagyszünet közepén.
Július, szülihónap. Egy tökéletes hétvége Alsó-Ausztria délnyugati csücskében,az Ybbstal környékén. Volt hosszú bringatúra, igazi alpesi ételek, Hochkar-és Ötscher-mászás. Hagyományosan e hónapban kapok a családtól egy hét (vagy pár nap) gyerekmentességet, ami gyakorlatilag csak annyit jelent, hogy itthon is dolgozhatok nyugiban :) De mindig feltölt ez a pár nap, jó kis hagyomány a nagyszünet közepén.
Augusztusban veszem ki a nyári "nagy szabadságot", idén egy része ügyintézéssel, nagyobb része pedig egy szuper családi nyaralással telt. Régi vágyam teljesült, sikerült a gyerekekkel Olaszország egy olyan vidékét megmutatni, amely talán érintetlen a (külföldi) turistaáradattól. Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Orta San Giulioban, az Orta-tó partján, majd továbbutaztunk barátnőmékhez Franciaországba. Szuper hét volt, azóta is sokszor kerülnek szóba azok a napok.
Szeptember a munka hónapja volt, kicsinek-nagynak egyaránt, illetve őszintén az egész őszünk erről szólt.
A nagyobb nyolcadikos, úgy igazán most állt neki tanulni, szokatlan is volt egy jó darabig, de szerencsére hozta az eredményt a befektetett munka. Remélhetőleg marad a lendület, és bekerül a vágyott gimnáziumba.
Az október parádés volt, egy váratlan utazás Nápolyba és környékére kis szusszanást adott a dolgos napok sorában. Megkóstoltuk a világ legjobb pizzáját (Da Michéle, Nápoly), a világ egyik legjobb, de mindenképp a legdrágább citromfagyiját Amalfiban, sétáltunk a csodaszép Sorrentoban, és ámultunk Pompeji romjain.
Régi vágyamat megélve voltam egy workshopon a szomszédos Nemezgyárban, ami szintén maradandó élményeket adott. Szuper társaságban, igazi gyapjúval alkottunk egy napon keresztül tökéletes flowban.
A koktélcseresznye október tortáján a Frida Kahlo kiállítás volt Anita barátnőmmel.
Novemberben szintén munka, kis csendesedés, pihenősebb napok jöttek, hogy felkészítsen a második kedvenc hónapomra.
December egyrészt az Advent és Karácsony miatt csodás mindig. Idén ez egy régi fogadalmam beváltásával egészült ki, elkezdtem úszóleckéket venni. Ugyan tudok és szeretek úszni, de ritka rondán és nem hatékonyan teszem mindezt. Nem lesz egyszerű, de szeretnék szabályosan és könnyedén úszni, már csak azért is, mert kipróbálnám magam egy triatlonversenyen jövőre.
Karácsonyra megkaptam életem első hangszerét, így a karácsonyi pihenés-főzés-kirándulás hármasa ukulele-zajjal lett gazdagítva.Szintén nagy kihívás, sose tanultam korábban zenélni, de a májusi grazi élmény teljesen beszippantott, és magával ragadott. Így a két gyerekem mellett én is hangszert ragadhatok, ha zenélni való kedvünk lesz.
Közel fél év kihagyás után néhányszor eljutottam futni is, egy makacs sérüléssel bajlódtam, remélem, menni fog a fokozatos terhelés, és vissza tudom hozni a tavaszi formámat a következő tavaszra is.
Így telt hát ez az év, gazdagon, sokoldalúan. Ezt szeretném átmenteni jövőre is, jó kis mozgalmas, felfedezős, ugyanakkor könnyebb, kevesebb küzdéssel és keserű kompromisszummal teli évet kívánok magunknak. Mindezek előtt pedig egészséget, mert idén a legkomolyabb leckém az volt, míg egészség van, minden van. A többi csak ráadás.
Végezetül jöjjön a 2019-es képkollázs, nem véletlenül nagyon hasonlít a tavalyira:
A reményeitek váljanak valóra, teljes, egészséges, szeretetben gazdag, dalos, színes évetek legyen!
