Szeptember végén, szinte váratlanul jutottunk el ismét Olaszországba. Ezúttal nem a csodás tájak, évszázados épületek, hanem a tányérunk tartalma áll a beszámoló középpontjában.
Az első nagyobb program Firenze, álmaim városa volt. Kora reggel érkeztünk, pont jókor ahhoz, hogy még ne kelljen sok turistával osztozni ezen a pazar látványon:
Már jártunk itt, így a kötelező programok helyett kis Michelangelo-túra és egy kényelmes ebéd volt a választásunk. A Cipolla Rossa Osteriát már a múzeumjárás előtt kiszúrtam magamnak, leginkább a sok zöldfűszer és a bájos berendezés ragadott meg.
Firenzében természetesen a bőrdíszműves boltok mellett a piac sem maradhatott ki a kötelező programok közül. Míg előbbiekben most csak nézegettem, és idéztem a régmúlt kézműves kalandokat, a piacon nem tudtam megállni, hogy ne vegyek egy adagnyi fügét. Szerintem visszafogott voltam, tekintve a választékot :)
Assisi lenyűgöző volt, a város maga csodálatos, a kegyhelyek lenyűgözőek, Giotto és Cimabue freskói pedig meghatóan szépek. A városka számtalan kedves zuga, utcácskája és a szerte látható panoráma hívogat a következő látogatásra.
Sajnos, csak néhány órát töltöttünk itt, de a gasztro-bakancslistáról újabb tételt húzhattam ki: végre megkóstoltam a cannolot, ráadásul egy pisztáciás-étcsokis, igazan derekas darabot.
Utazásunk következő állomása Perugia volt, a csokoládé és Umbria fővárosa. Itt rendezik meg minden év novemberében az Eurochocolate nevű csokifesztivált, illetve itt gyártják a leghíresebb olasz csokit, a Peruginát. A Perugina Baci (csók, puszi) nevű bonbonja talán az egyik leghíresebb olasz édesség. Egyetlen olasz nő nincs szerintem, aki ne kapott volna ilyet vagy édesapjától, vagy hódolójától, vagy gyermekeitől. Ez ugyanis a legnépszerűbb randibonbon, illetve az anyák napják, házassági és egyéb évfordulók sem maradhatnak el nélküle. Minden kis darabhoz egy kedves, szeretetteli vagy romantikus üzenet jár, pont, mint a szerencsesütik belsejében.
A Bacin kívül természetesen nem hagyhattuk ki a kávét sem, hiszen ahol fejlett a desszertvonal, ott általában a kévék is kiemelkedőek.A kis felfrissülés után még körülnéztünk a sok csokicsoda között, utaztunk egyet a vicces minimetrón, majd tovább is álltunk.
Két napig a Trasimeno-tó partján, Passignano sul Trasimenoban töltöttük az estéket. A kis falu leginkább helyi turistákat vonz, szerencsére kevés nem olasz nyelven beszélő nyaralóval sikerült találkoznunk. Legalább húsz vendéglátó-egység, pizzától a halételeken át a fine diningig minden megtalálható. Nekünk első este az Osteria del Carro vendéglőre esett a választásunk, egy klasszikus olasz vacsorát szerettünk volna, előételestől desszertig. Nos, utóbbira azért nem került sor, mert itt alább az én előételem látható (bruschetta válogatás):
Ez pedig a főételem: vargányás faszénen sült karaj, isteni ízesített olivaolajjal.
A következő nap szinte diétás volt, San Gimignanot vettük célba. A csodaváros az épületei és egyszerűen csodálatos bőrdíszműves boltjai mellett a világbajnok fagyijával kényeztetett minket. Tehát, ha bőrtáskát, övet szeretnétek, érdemes itt beszerezni, hihetetlen választék és jó árak vannak (OK, nem diszkont-kategória, de minőségi bőrholmik elérhető áron vannak), és ha a zsákmányszerzést meg szeretnétek ünnepelni, egy jó kis szőlő- füge vagy pisztáciafagyi lesz a tökéletes választás.
Belénk ugyan a fagyin kívül más nem fért, de a túratársak remek kis vaddisznó-sonkás szendvicseket falatoztak a hűs falak között. Legközelebb nem tömjük tele a pocakunkat előző este, és akkor tesztelünk :)
Ha már csoda, játsszuk nagyban: következő állomásunk Montecatini volt, ezt a remekséget pedig Montecatini Altoban, a magasan fekvő óváros terén fogyaszthattuk. Igazi olasz pizza, faszénen sült, két perc alatt megkapós, ropogós és mégis puha, az enyémen sonka, ruccola, parmezán, az alap hármas. Jó kis Moretti sör dukált mellé, és színes, nemzetközi társaság angoloktól oroszokig.
Útunk két záró állomása Lucca és Pisa volt, szintén jártunk már mindkét helyen, mi több, már csak pár hét, és ha jól állnak a csillagok, ismét kedvenc városomban, Luccában szürcsölhetem a vasárnap délutáni kávét. Lucca a szívem csücske, ősszel tervezek írni róla egy hosszabb bemutatót.
Pisát leginkább a Campo de Miracoliról, a Csodák teréről ismerhetitek, tudjátok, ferde torony, sírkert, satöbbi. Pisa és környéke jóval több ennél, kedves utcák, szép kertek, parkok, barátságos vendéglátók. A térség gasztoügyileg változatos lehetőségeket kínál, Matteo pizzáját mindenképp ajánlom kóstolásra ( Trattoria- Pizzeria di Matteo- Via L'Arancio 48), sütifronton én egy igazán jó helyre akadtam, az Il Vecchio Forno pékségre, ahol a tradicionális péksütik mellett igazán jó kis desszertek is sorakoznak. Itt kóstolható a világ talán legjobb linzertortácskája (Torta o'Bisceri), de a csokis-pisztáciás panforte is igazán remek.
Az átutazóknak nagyon ajánlom a Csodák terétől néhány lépésre található kis bisztrót, ahol a jó kis kávé mellett isteni mortadellás szendvicset kaphatunk.
Montecatini a toszkán Hévíz, híres fürdőibe turisták tízezrei járnak. Ehhez igazodva tényleg minden utcasarkon van egy étterem, a színvonalastól a műanyag székesig. Sajnos egy hirtelen jött zápor minket egy ilyen utóbbiba kergetett be, nevét sem tudom, különösebben nem is ajánlom, de a lasagnéjuk valami isteni volt.
Kövezzetek meg, de én még rosszat nem ettem az olaszoknál. A lehúzósnak tűnő római helyek kínálata is kifogástalan volt, a puccos hazai helyek kezüket törnék örömükben, ha hasonlót tudnának elénk tenni, mint ezek a kis műanyag székes minimál ráfordításos olasz társaik.
No, most éhes is lettem nyomban, jó hogy reggel óta kel a pizzatészta :)))
Mi tavaly a veszprémi Lovasi Touristtal utaztunk, életünk első buszos társasútja volt, és a kezdeti félelmeink már az első órákban köddé váltak. Szuper busz, jó társaság, csúcs idegenvezető, rugalmasság, pontosság- tökéletes utunk volt. Nem szponzorálnak egy fillérrel sem, de tényleg ajánlom a társaságot-ha kedvet kaptatok, négy hely még van az idei turnéjukra ;)
