Szóval a sós perec. Ez egy remek dolog, már tudtam akkor, mikor Levendulalánynál olvastam a receptet. A blogját is ajánlom figyelmetekbe, ugyan őt magát nem ismerem, de Paddington-medve rajongásban meg kreatív hobbijainkban mindenképp rokonlélek.
Ma családi kirándulás volt a Pepi újdonsült osztályával, adott volt tehát, hogy össze kell dobnom valami gyerek-és szállításbarát rágcsálnivalót. Nem okozott csalódást, finom, látványos, minden gyerek szereti, és az adag egy kisebb hadseregnek pont elég.
Hozzávalók:
fél liter langyos tej
1,5 dl étolaj
2 ek cukor
2 csomag szárított élesztő
1 kg finomliszt
1 ek só
A hozzávalókat a fenti sorrendben egy tálkába mérem, majd géppel kb. 20 percig dagasztom.
Meleg helyen duplájára kelesztem (kb 30-40 perc), majd gyúródeszkán kisujjnyi vastagságúra nyújtom. Kb. két centiméteres csíkokat hasítok belőle, hengergetem, és perecformára hajtogatom, sütőpapírral bélelt tepsire teszem, majd a felvert tojással megkenem őket.
230 fokos sütőbe teszem, 9 percnél csorgatom rá a sós mázat, ami így készül:
6 ek liszt
2 csapott ek só
1 dl víz (annyi kell, hogy folyékony, de ne túl híg halmazállapotot kapjunk, kb, mint egy jó forró csoki)
További 2-3 percre visszateszem a forró sütőbe, hogy szép színt kapjanak. Érdemes a sütőt itt is figyelni, a számok csak iránymutatók, változhat a sütési idő a tűzhely, de még a tepsi milyenségétől is.
Itt reklámoznám másik kedvenc Lidl-termékemet, a sütőpapírjukat. Míg nem találtam rá, a többi termékkel csak szívtam nagyokat, vagy levakarhatatlanul ráragadt a süteményre, vagy szakadt mindenhol, de ez nagyon tuti. Mióta megvan, a tepsitakarítás jóval egyszerűbb, időt, energiát spórol, lájk.
