Persze, igazából 50, mondja a könyv címe, de én most leragadtam kettőnél. Mindkettő saját kreálmány, egy álmos reggel hozadéka.
A könyv persze megvan, ott feszít a polcon, vagy tán még valamelyik dobozban, ki tudja? Mindenesetre az alapreceptet fejből nyomom már egy ideje. Keksz heti rendszerességgel készül nálunk, mert kávé mellé legjobban ez csúszik nálunk. Biztos van egészségesebb meg táplálóbb reggeli, de mi ennél maradtunk, gyors, és ha oda tudok figyelni rá, változatossá is tehető. Ki ne hallott volna az isteni tonhalas- brokkolis keksz jótékony hatásairól, igaz? :) Brrr, kávé mellé elképzelni is horror :)
Szóval a kekszrecept. Jó. Nem kell bekapcsolni hozzá semmilyen gépet, 5 perc plusz sütés, és kész is. És a variációk száma végtelen. Konkrétan annyira jól variálható, hogy az alapanyagok is szabadon cserélhetők, ezt azóta tudom, hogy végignyomtunk tavaly a Pepinél egy kemény tej-tojásmentes diétát, és ezt a receptet variáltam "mindenmentessé". A vaj lecserélhető margarinra, ugyanolyan jó lesz. A cukor lecserélhető mézre, akkor is egész korrekt végeredményt kapunk. Hogy a tojást mire cseréltem le, azt majd legközelebb elárulom :) Most az előzőekhez képest piti variációk következnek, egy keleties ízvilágú a felnőtteknek, és egy "gyerekek kedvence":
alaprecept:
20 dkg szobahőmérsékletű vaj
40 dkg liszt
2 tojás
15 dkg cukor
csipet só
diós-datolyáshoz:
5 dkg dió durvára vágva
10 dkg datolya
1 dl forró víz
2 cl rum (elhagyható)
1 tk őrölt fahéj
csokis-gabonapelyheshez:
5 dkg étcsoki apró darabokra vágva
5-6 ek csokis gabonapehely (nálam most Kölln zabpehely tejcsokival)
A datolyát kimagozom, 6-8 darabra vágom, kis tálkába teszem, a forró vízzel leöntöm, hozzáteszem a rumot, és egy félóráig áztatom a lében. Ha a datolyapucoláson túl van az ember lánya, onnantól móka-kacagás az egész. A tészta hozzávalóit egy tálba mérem, majd kézzel összegyúrom. A masszát kettéveszem, egyik feléhez hozzáadom a csokit és a zabpelyhet. Másik feléhez a diót, fahéjat, jól összegyúrom, majd végül a lecsepegtetett datolyát is hozzáteszem, és azzal is jól meggyurmázom. Diónyi gombócokat veszek a masszából, és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, majd lelapítom a tenyeremmel vagy egy villával, hogy korong-szerű formát kapjak. 180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt sülnek készre. Vigyázni kell, hogy ne szárítsuk ki a sütőben, tehát ha az alja és a széle már kapott egy kis színt, akkor vegyük ki őket, különben élvezeti cikkből önvédelmi fegyverré válnak. Kihűlés után célszerű jól záródó dobozban tárolni, ekkor napokig jó állaga lesz. Nálunk 3 nap volt a rekord, hosszabb eltartási tapasztalatokról nem tudok beszámolni. A fenti adagból nekem 20-20 nagyobb darabot sikerült sütni.
