Hétvégén nagyüzem volt a konyhában, két sütemény között kisült az első tök-csemege, ezúttal uzsonnára, csak úgy magában.
A sütőtököt negyedeltem (ez egy kisebb darab volt, a nagyobbakat 6, vagy 8 részre osztom), magházát kivájtam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és vékonyan bekentem a szeleteket fahéjas mézzel. 200 fokon egy órát sütöttem, az első félórában alufóliával letakarva, az utolsó öt percben 230 fokra kapcsolva.
A Pepi természetesen a sütőtököt sem hajlandó megkóstolni, így neki gombócba rejtettem a csemegét.
Egyszerű, jó harmada sütőtök, és ő maga is megcsinálhatta a kis golyókat. Persze, csak annál a fázisnál hívtam, mikor már össze volt keverve a massza, azt pedig nem fejtegettem, mi került bele. 5-6 lecsúszott belőle, ennyi sütőtököt talán életében nem evett a kiskölyök.
Hozzávalók:
150 g sütőtökpüré
150 g darált háztartási keksz
75 g mascarpone-sajt
50 g méz
2 tk fahéj
1 kk kardamom
A hozzávalókat egy tálba mérem, kézzel összegyúrom, majd gombócokat formázok belőle. Nekem 24 darab lett ebből az adagból.
Mellé a vers, a címadó, az egyik kedvenc honlapunkról:
http://egyszervolt.hu/vers/van-e-otthon.html
