Ha már hosszú hétvége, jöjjön egy ráérős időkre szánt blogra-való. Mert ez itt most nem a „két perc alatt vacsora” kategória, de
talán pont ettől jó. Kiváló ráérős napokra, nosztalgiázásra, no meg akkor, ha egy
igazán jót szeretnénk az asztalra varázsolni. Vigyázat, hosszú lesz, és mesélős.
A tészta nagy kedvence P-nek és nekem is. A hagyományos,
gyerekkori krumplis, káposztás, diós tészta csakúgy, mint a felnőttkorunkhoz kötődő
olasz remekek.
Már egészen apró koromtól ott álltam nagyanyám mellett,
azokon a számomra ünnepnek számító napokon, mikor tésztát gyúrt. Ez egészen
pontosan hetente két alkalommal szokott ez előfordulni, úgyhogy gyakran volt
okom örülni. Imádtam a nyers tésztát is, így a folyamatot muszáj volt lépésről
lépésre követnem, és egyes fázisoknál mintavétellel is meggyőződni a magas
minőségről, hahaha. Hiába, már akkor tudható volt, hogy a minőségbiztosításnak
és nekem még dolgunk lesz egymással J
A nagy tészta-imádat úgy hároméves koromban majdnem
tragédiába csapott, mikor is annyira segíteni akartam, hogy nagyanyám
megbotlott a lábamban, kezében egy fazék forró
tésztavízzel. Ami természetesen arcomon landolt. Szerencsére megúsztuk,
ő egy szívinfarktust, én meg a kórházat és a maradandó hegeket. A szerelem
tehát maradt.
Egy alkalommal anyukám itt volt nálunk, tettünk-vettünk a
konyhában, majd jött a hirtelen ötlet, hogy gyúrjunk tésztát, mert milyen jó is
az. Az ötletet tett követte, íme az alaprecept és sok fotó:
Hozzávalók:
2 egész tojás
170 ml víz
1 púpos tk konyhasó
A hozzávalókat gyúródeszkán addig gyúrjuk, míg rugalmas,
kemény tésztát kapunk.
Ekkor két részre
osztjuk, és egy-egy kis gombócot nyújtófával kb 1 mm-esre nyújtunk. Ez a
folyamat legmelósabb része, olyan jó kis derék-kar-csuklógyilkos dolog, de ha
megvan, jön a mókakacagás része.
A nyújtásnál már kábé tisztában kell lennünk, milyen tésztát
szeretnénk készíteni, a metélthez mondjuk elég kb. 2 mm-esre nyújtani, de nálunk
káposztás kocka, illetve kísérleti jelleggel tortellini készült, ezért kellett
vékonyabbra dolgozni az anyagot.
Tortellini-töltelék:
2 ek juhsajt
2 ek mascarpone
só
bors
1 kk oregano
A tortellini-formához egy vizespohárral szaggattam ki
meglehetősen nagy köröket, majd egy kiskanálnyi tölteléket helyeztem a körök
közepére, félbehajtottam, a széleket villával lenyomkodtam, majd a két sarkát
egymásba hajtottam úgy, hogy a közepét az ujjammal kissé felemeltem. Ez
bonyisan hangzik, de a második-harmadik darab után menni fog, mint a
karikacsapás.
Miután elkészültek a csomagocskák, két órát szikkasztottam hűvös helyen egy tálcára téve őket.A két óra elteltével sós forró vízben 2-3 perc alatt
megfőztem őket (míg feljön a víz tetejére az összes, na pont addig kell főzni),
és zellerpestoval tálaltam.
Előételnek ettük, a tészta kb. negyedéből 15 db lett, és
isteni.
Legszívesebben mindig házilag készült tésztát tennék a család elé, de a főzésre fordítható időm általában véges, így nem jövök azzal a szöveggel, hogy most aztán nálunk minden alkalommal házilag gyúrt tészta kerül az asztalra. Megveszem a boltit, és jóízűen megesszük azt is, de ráérős napokon gyakorolni fogom a tudományt, és előre készülök azokra az évekre, mikor majd az unokák fognak ott sertepertélni a konyhámban tésztagyúrás közben. Remélem, a fazékreptetést is megúszom :)
