Van itt mindenféle család-kompatibilis program, most ráadásul WAMP is volt, ahová régóta vágytam már. Azt, hogy pontosan mit is vártam tőle, nem tudom, de hagyott bennem egy kis rossz érzést az egész. Viszont volt gasztro-szekció is, ami segített legalább semlegesbe billenteni a mérleget. Lett Pepinek ChocoMe-csokija, P-nek fügelekvárja, én meg néhány késztermék helyett inspirálódtam. A Pötyi meg aludt egy jót eközben :)
A Pepi kóstolt diókrémet is, nagyon ízlett neki. Lehet, hogy nem is rossz evő, csak egy született gourmet? Mindenesetre meg kellett ígérnem neki, hogy az lesz az első dolgom hazatértünk után, hogy valami hasonlót állítok elő itthon. Én még ilyet sehol nem láttam, nem hallottam, pedig nagy ötlet.
Azt megtudtam helyben, hogy mascarpone, dió és méz van benne, minden volt itthon hozzá, már csak az arányokkal kísérletezgettem kicsit készítés közben. Így ízlett nekünk a legjobban:
200 g dióbél
100 g mascarpone-sajt
75 g akácméz
Az elkészítése nem nagy kaland, a hozzávalókat turmixgépbe teszem, és pépesre keverem, kb. 2 perc alatt. Mazochisták próbálkozhatnak a mozsár-kanál kombóval, wellness és környezettudatos megoldás, csak kicsit tovább tart, javíthatatlan urbánusok meg vehetnek a Tescoban őrölt diót, csak óvatosan az apró betűs résszel, szerintem dejóból nem az igazi...
A kész krémet lezárható dobozban hűtőbe teszem, a mascarpone szavatossági idején belül fogyasztható. Kenyérre, kalácsra nagyszerű kence, plusz jónak tűnő bonbon-töltelék, nem utolsó sorban díszes üvegben gasztroajándékként is megállja a helyét. Nálunk most briós volt hozzá, naná, hogy a Puffinról. Remek uzsonna kerekedett belőle.
